Pankrátorból nōszínész – Családom története (Ore no ie no hanashi)

Hivatás és szenvedély kontra családi hagyományok. Demencia és idősápolás. Fiatalság és öregség, élet és halál. Ilyen, első hallásra súlyos és kemény témákat boncolgat a TBS csatorna 2021 első hónapjaiban sugárzott sorozata, az Ore no ie no hanashi (Családom története), ám mindezt szórakoztatóan, könnyeden és humorosan teszi. Remek forgatókönyv és tehetséges színészek jellemzik ezt a doramát – most a doramarovatban megvizsgáljuk, ezeken kívül még mi is az Ore no ie no hanashi sikerének és szerethetőségének titka.

Egy élő nemzeti kincs

A nō a hagyományos japán színészet egyik legfontosabb műfaja, mely a japán középkorban alakult ki, és egyszerű színpadképéről, valamint az előadók által viselt jellegzetes, fából faragott maszkokról ismert. Ennek a tradicionális színjátszásnak a művelői a Miyama család tagjai, mely család Japán kevés nōszínész-famíliáinak egyike. A család élén az élő nemzeti kincs címmel kitüntetett, 72 éves Miyama Jusaburō (Nishida Toshiyuki) áll, aki már a 27. generáció családfője. Ha a nōról van szó, Jusaburō nem ismer kompromisszumot: legidősebb fiát, Juichit (Nagase Tomoya) már gyerekkorától kezdve arra akarta nevelni, hogy az majd átvegye a családfői szerepet. Juichi nem tudta elviselni merev, tekintélyt parancsoló apját, aki egyszer sem dicsérte meg őt, ezért 17 évesen elhagyta a családot, és Blizzard Kotobuki néven pankrátornak állt.

Juichi 25 év elteltével egyszer csak üzenetet kap testvéreitől: apja haldoklik. A férfi gyors döntést hoz: feladja hivatását, a pankrátor-karriert, és visszatér a szülői házba, hogy átvegye apja helyét a nōszínpadon és a család élén. Jusaburō viszont csodával határos módon felépül, ám egyre fokozódó demenciája miatt ápolásra szorul, így a házhoz szegődik a Jusaburōnál negyven évvel fiatalabb ápolónő, Sakura (Toda Erika), aki támogatja az elsőszülött fiút apja ápolásában. Az öregúr elkezd egy füzetet vezetni, amelyben összegyűjti, mit szeretne még mindenképp megtenni halála előtt. Egyszer csak pedig ünnepélyesen bejelenti: feleségül veszi ápolónőjét, s a család minden vagyonát ráhagyja. Ez a felütése az Ore no ie no hanashi című sorozatnak…

Mindenki maszkot visel

…amiből akár egy teljesen átlagos sztori is kikerekedhetne, mint például: az ápolónő biztos egy törtető, pénzéhes aranyásó, aki csak ki akarja sajátítani a Miyama-vagyont, aztán persze lebukik, és helyreáll a családi harmónia. Sorozatunk forgatókönyvírója azonban sokkal tehetségesebb annál, mint hogy egy ilyen klisés történetről húzzon le egy újabb rókabőrt. Főhőseink mind több dimenziósok: ahogy Sakura sem egy egysíkú hozományvadász, Jusaburō sem mindig az a szigorú apafigura, mint amilyennek Juichivel szemben mutatja magát. Ahogy a történet halad előre, egyre jobban megismerkedünk a család többi tagjával: Juichi viselkedési és tanulási zavarokkal küzdő fiával, Hideóval (Hamura Jinsei), Juichi húgával (Eguchi Noriko) és öccsével (Nagayama Kento), valamint Jusaburō legtehetségesebb tanítványával és fogadott fiával, Jugemuval (Kiritani Kenta), és szép lassan feltárulnak a Miyama család titkai, megoldásra váró problémái is.

A nō szerepeltetésének fontos célja van a sorozatban. A különböző családi helyzeteket gyakran humoros módon, nōváltozatban jelenítik meg; de arra is van példa, hogy egy klasszikus nōdarab cselekménye mutat párhuzamot a Miyama család aktuális történetével. A forgatókönyvíró zsenialitását mutatja a maszkok szimbolikája is – minden szereplő valamiféle maszkot visel konkrét és átvitt értelemben egyaránt. Főhősünk, Juichi dilemmája az, hogy eldobja-e a pankrátormaszkot, hogy helyébe felöltse a nōmaszkot. Eközben Jusaburō nōmaszkja mögött egy szigorú, konzervatív japán családfő képe rejtőzik, ám valójában ez is csak egy álarc. Ahogyan az idős nōszínész felkészül a halálra, és sorban pipálja ki füzetében azokat a teendőket, melyeket azelőtt el szeretne végezni, mielőtt elhatalmasodik rajta a demencia, előbukkannak titkolt szerelmei a múltból, feltárul gyerekeihez és elhunyt feleségéhez való viszonya, és szép lassan róla is lehull az álarc. A 2021-es helyzetre is remekül reflektál ez a szimbólum, hisz a szereplők gyakran orvosi maszkot is viselnek a koronavírus elleni védekezés miatt.

Az Ore no ie no hanashi gyakran humorizálva ugyan, de többfajta értékrend szembenállását is bemutatja. Egymásnak feszül a vérségi kötelékeken és szigorú hierarchián alapuló, zárt közösségként értelmezett hagyományos családeszme és a modern családfelfogás; összeütközik a családi mesterség továbbadásának konfucianizmusban is gyökerező kötelessége és az egyén saját maga által választott hivatásának, szenvedélyének tisztelete. A sorozat bemutatja a szembenálló értékrendeket, majd azokat egymással elegyítve megmutatja: nem feltétlenül kell az embernek mindig választani; két eltérőnek tűnő szerep, két különböző értékrend egymás mellett is jól megférhet. Néhol szimbolikusan, néhol konkrétan, de tulajdonképpen ahogyan a nōdarabok, és ahogyan a pankrátorok küzdelme is, ez a sorozat is élet és halál kérdéséről szól.

Egy sikeres trió búcsúja

Az Ore no ie no hanashi egyik titka a főszereplő, a forgatókönyvíró és a producer személyének remek triójában rejlik. A főhőst a Johnny’s ügynökséghez tartozó TOKIO idolcsapat tagja, Nagase Tomoya játssza, aki már fiatalkorától kezdve számos sorozatban és filmben kapott szerepeket – a korai alakításai közül talán a legismertebb a 2000-ben futott Ikebukuro West Gate Park doramaváltozatának főszerepe. Az IWGP forgatókönyvét a később Japán-szerte ismertté váló Kudō Kankurō (becenevén KudoKan) írta, a TBS csatorna részéről a producer pedig Isoyama Aki volt. Ők hárman az elmúlt húsz évben többször is együttműködtek, így például 2005-ben a Tiger&Dragon című sorozat kapcsán is, melyben a rakugo témáját kombinálták a jakuzákkal, és amely sorozat ugyanabban a péntek esti sávban futott, mint az Ore no ie no hanashi.

Nagase tavaly bejelentette, hogy 2021. március végével kilép a TOKIO-ból és az ügynökségből, és visszavonul a művészvilágtól, így nagy eséllyel az Ore no ie no hanashi az utolsó dorama, amelyben szerepel. Ezt figyelembe vette KudoKan, és a sorozatban ügyesen elrejtett Nagase korábbi doramáira, közös munkáikra való utalásokat. Vendégszínészek is feltűnnek a korábbi sorozatokból, valamint magában a dorama alaptémájában (elmúlás, búcsú) is felfedezhetünk egyfajta áthallást, amivel a sztár pályafutásának végére utalnak. Nagase is komolyan vette utolsó szerepét: pankrátor ismerősétől kért segítséget, és kaszkadőr nélkül vette fel azokat a jeleneteket, amelyekben pankrátort alakít; emellett lelkesen gyakorolta a nōszínészetet is. De ne csak Nagasét és KudoKant emeljük ki: az egész casting fergeteges, így például az idős Jusaburōt alakító színészlegenda, Nishida Toshiyuki (akivel Nagase a fent említett Tiger&Dragonban is szerepelt) zseniálisan alakítja az ápolásra szoruló nōművészt, és a többi karaktert megformáló színészek is nagyon hitelesek.

Az Ore no ie no hanashi rengeteg, a japán társadalomban napjainkban aktuálisnak számító problémát dolgoz fel, melyek miatt kérdéses volt, nem lesz-e túl nehezen emészthető a sorozat, nem fogják-e a komolyabb témák miatt elkerülni a nézők. Kudō Kankurōnak és a színészeknek köszönhetően azonban az Ore no ie no hanashi humoros és egyben megható módon volt képes bemutatni ezeket a témákat. A sorozat sokszor játszik a nézők idegeivel, érzelmeivel, és még az utolsó epizódra is tartogat meglepetéseket, váratlan fordulatokat, ez azonban nem negatív kritika, sokkal inkább dicséret. Mindenképp a szezon legkiemelkedőbb doramájáról van szó.

ADATLAP
Ore no ie no hanashi
dorama
Év: 2021
Főszerepben: Nagase Tomoya, Toda Erika, Nishida Toshiyuki
Hossza: 10 × kb. 45 perc
Gyártó csatorna: TBS

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2021/06. számában jelent meg. Hornos Dániel: Pankrátorból nōszínész – Családom története (Ore no ie no hanashi) in Mondo Magazin 2021/06, p. 34-35.