Cikkek, publikációk,  Jkult,  Mondo-cikkek

Japán és az olimpia – A szigetország első olimpiai részvételétől Tokió 2020(2021)-ig

Idén július végén – ha minden igaz, és a koronavírus Japánban terjedő negyedik hulláma nem szól közbe – végre kezdetét veszi a járvány miatt egy évvel elhalasztott tokiói olimpia. Ennek apropóján cikkünkben most összefoglaljuk a szigetország és az olimpiai játékok történetét egészen a kezdetektől.

Az első japán olimpikonok

Japán az 1912-ben, Stockholmban megrendezett V. olimpiai játékokon vett részt először. Ennek kapcsán legelőször mindenképp Kanō Jigorō nevét kell megemlítenünk. Kanō, akit a dzsúdó atyjának is neveznek, 1909-ben lett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első ázsiai tagja, s ezt a tisztséget egészen halálig betöltötte. Fontos szerepet vállalt az első japán olimpiai részvétel megszervezésében, majd ő volt az első olimpiai csapat delegációvezetője is. Bár kérdés, beszélhetünk-e egyáltalán csapatról, hisz ekkor mindössze két sportoló képviselte az országot.

Az egyikük Kanakuri Shisō volt, aki 1891-ben született egy Kumamoto megyei kis faluban. Betegeskedő gyerek volt egészen addig, amíg nem kezdett el iskolába járni: mindennap futva tette meg az utat a több kilométerre lévő iskoláig és vissza. 1910-ben Tokióba került egyetemre, majd a következő évben maratonfutásban megszerezte az olimpiai indulás jogát. A másik versenyző Mishima Yahiko volt, aki Tokióban nőtt fel egy jómódú családban, és kiskorától kezdve mindenféle sportokban jeleskedett: ő rövidtávfutásban indult.

Japán első olimpiai részvétele nem volt sikeres. A delegáció hajón, majd a transzszibériai vasúton tette meg a több hetes utat Stockholmba, ahol először szembesültek a nyugati ételekkel, illetve azzal, hogy Svédországban nyáron nagyon rövidek az éjszakák. A kimerültség és az alváshiány miatt Mishima már a selejtezőkben kiesett, Kanakuri pedig hőgutát kapott, és futás közben eszméletét vesztette. Emiatt a szervezők hivatalosan eltűntnek nyilvánították – végül 1967-ben, 54 év és 8 hónap elteltével teljesítette jelképesen a hátramaradó távot.

A kudarc azonban nem vetette vissza a japánok kedvét: így például Kanakuri később részt vett az 1920-as és 1924-es olimpiákon is, és hazájában számos maratonversenyt alapított, Kanō pedig tovább szervezte az olimpiai szerepléseket.

Meghiúsult japán olimpiák

Kanōban néhány év múlva megérett az elhatározás: első ázsiai nemzetként Japánnak is olimpiát kéne rendeznie. Így hát a szigetország pályázatot nyújtott be az 1940-es olimpia megrendezésére. A 30-as években egyre inkább a nacionalizmus és militarizmus irányába hajló ország az olimpiát az államalapítás (a mitikus első császár, Kanmu trónra lépésétől számított) 2600. évfordulójával szerette volna egybekötni. Végül 1936-ban dőlt el, hogy négy évvel később Tokió rendezheti a nyári játékokat. Japán meg is kezdte a felkészülést: stadionok, utak és hotelek építése indult meg, és elkezdtek kísérletezni a tévéközvetítéssel is.

1937-ben azonban kitört a japán–kínai háború, ami az olimpiarendezés ügyét háttérbe szorította. Belföldön arra hivatkoztak, hogy a háborús helyzetben nincs itt az ideje nagyszabású sporteseményt rendezni, míg külföldön a német–olasz–japán szövetség miatt bojkottot hirdettek a tokiói játékok ellen. Kanō 1938-ban még Kairóban tárgyalt az olimpiáról, ám hazafelé tartva, a hajóúton tüdőgyulladást kapott és meghalt. Így azt már nem érhette meg, amikor a hazai olimpiarendezés jogáról még ugyanezen évben Japán hivatalosan is lemondott.

Kevésbé ismert tény, hogy Japán 1940-ben téli olimpiát is rendezett volna, mégpedig Sapporo városában, de erről is le kellett mondaniuk. A II. világháború kirobbanása miatt végül aztán sem nyári, sem téli olimpiát nem rendeztek ebben az évben.

Megvalósult japán olimpiák

Japán az elveszített világháború után, az 1950-es évektől kezdődően gyors fejlődési pályára állt, és igyekezett visszakerülni a legfejlettebb államok körébe. Hamar szóba került ismét az olimpiarendezés ügye is: az 1960-as pályázatnál még alulmaradtak Rómával szemben, de az 1964-es rendezés jogát végül elnyerték, és így – ahogyan azt 1940-ben is tervezték – ők lettek az első ázsiai nemzet, amely megrendezhette az ötkarikás játékokat. Az olimpiával Japán gazdasági erejét, a nyugati országokhoz való felzárkózását igyekezett demonstrálni. Rohamos tempóban épült ki a versenyekhez szükséges infrastruktúra: hotelek, autópályák épültek, és 1964-ben elindult az első shinkansen is. Az emberek „olimpiai konjunktúráról” beszéltek: megnövekedett a belföldi kereskedelmi forgalom, sokan vásároltak például televíziókészüléket, hogy le ne maradjanak a sporteseményről.

Néhány évvel később, 1972-ben megvalósult a sapporói téli olimpia régóta vágyott álma is. A dolgok menete hasonló volt, mint a nyári olimpiánál: az 1968-asra pályáztak eredetileg, de alulmaradtak, végül a négy évre rá következőt megnyerték. Az első Ázsiában rendezett téli olimpia kapcsán is megindult a városfejlesztés: elkezdődött például a metróhálózat kiépítése. Két és fél évtizeddel később, 1998-ban ismét téli olimpiának adott otthont Japán: ezúttal Nagano városa volt a házigazda, ezzel pedig a 98-as volt minden idők legdélebben fekvő városában megrendezett téli olimpiája. A játékok időpontjához illeszkedve ekkor épült meg a Hokuriku-shinkansen egészen Nagano városáig.

Látjuk tehát, hogy az olimpiarendezés Japán számára minden alkalommal nagy jelentőséggel bírt a presztízs szempontjából: a versenyek apropóján különféle infrastrukturális fejlesztéseket hajtottak végre, ösztönözték a gazdaságot, és igyekeztek a sportot és a rendező városokat is népszerűsíteni belföldön és külföldön egyaránt.

Tokió 2020 és a korona

A 2021-es évre csúszott 2020-as tokiói olimpia rendezésének jogát 2013-ban nyerte el Japán. Már a készülődés során több probléma felmerült: gond volt az olimpiai stadion terveivel, visszavonták az olimpiai logó első tervét, és kételyek fogalmazódtak meg annak kapcsán is, szerencsés-e a párás, meleg Tokióban a nyári hónapokban sportversenyeket rendezni. Mindezek ellenére a felkészülés folyamatosan zajlott, és a mostani véleményekkel ellentétben ekkor még a japán népesség nagy része is támogatta az olimpiarendezést, annak gazdasági előnyeire számítva. 2020 márciusában azonban bejelentették a játékok elhalasztását, idén márciusban pedig azt, hogy az olimpiát külföldi nézők és önkéntesek nélkül rendezik meg. Hogy hogyan fog zajlani a második tokiói olimpia, az idén nyáron kiderül, ám az biztos, hogy a fenti okok miatt mindenképp egy nem szokványos olimpiaként kerül majd be a versenyek történetébe.

Idaten – Sorozat az olimpiáról

Készülve az eredetileg 2020-ban tartandó olimpiára, a japán köztévé, az NHK 2019-ben Idaten címmel nagyszabású tévésorozatot sugárzott, melyben feldolgozták Japán és az olimpiák történetét. Az egy éven keresztül futó történelmi sorozat, a taiga dorama keretein belül a műsor első kb. 20 epizódjában bemutatták az első olimpikon, Kanakuri Shisō életét gyerekkorától kezdve, a sorozat második felében pedig az 1964-es tokiói olimpiai pályázat sikerében fontos szerepet játszó, az olimpiarendezésről az aktuális miniszterelnököt is személyesen meggyőző újságíró, Tabata Masaji életútját dolgozták fel. Az olimpiákhoz kapcsolódó történések mellett a japán történelem fontos mérföldkövei is megjelennek a doramában, és számos – köztük rengeteg valós alakról mintázott – mellékszereplő színesíti a sztorit. Az érzelmekben, de humorban is bővelkedő sorozat egy érdekes kísérlet volt, ugyanis a taiga doramák történetében egészen addig nem volt még sem modern korban játszódó sorozat, sem pedig olyan, hogy két főhőse is lett volna a doramának. Emiatt a 65 év fölötti nézők elkapcsoltak az NHK-ről, így az Idaten (mely cím egy, a sebes futásáról híres istenséget takar) sajnálatos módon minden idők legrosszabb nézettségű taiga doramája lett. Ez a tény ne vegye azonban el senki kedvét sem: akit érdekel a japán sport vagy a modern kori japán történelem, annak bátran ajánlható az Idaten.

ADATLAP
Idaten – Tōkyō Orimpikku banashi
taiga dorama
Év: 2019
Főszerepben: VI. Nakamura Kankurō, Abe Sadao
Hossza: 47 × 45 perc
Gyártó csatorna: NHK

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2021/06. számában jelent meg. Hornos Dániel: Japán és az olimpia – A szigetország első olimpiai részvételétől Tokió 2020(2021)-ig in Mondo Magazin 2021/06, p. 40-41.

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás