Két apa – két haza – Daichi no ko (A kontinens gyermeke)

Ahogy időről időre szoktuk, ebben a hónapban is elszakadunk egy kicsit az aktuális szezon legnépszerűbb doramáitól, hogy bemutassunk egy újabb, Japán-szerte ismert kultsorozatot. Az 1995-ben sugárzott japán-kínai koprodukció, a Daichi no ko (szó szerinti fordításban A föld/kontinens gyermeke) Yamasaki Toyoko nagyívű történelmi regényének élőszereplős adaptációja, mely egy a második világháború végét követően Kínában ragadt japán árva, Lu Yi Xin, azaz Matsumoto Katsuo viharos életét és megpróbáltatásait mutatja be.

Japán árvaként Kínában

A második világháború végnapjaiban járunk, a japán fennhatóság alatt álló Mandzsúriában. Itt élt telepesként a Nagano megyéből származó Matsumoto Kōji (Nakadai Tatsuya) feleségével és két gyerekével, Katsuóval és Atsukóval, ám az apát hazahívták Japánba katonának. 1945-ben, amikor a háborús helyzet Japán számára már egyre kilátástalanabbá vált, a Szovjetunió is hadat üzent Japánnak, így a Matsumoto családnak is menekülnie kellett, ahogyan a többi japán telepesnek is. A szovjet katonák azonban semmit és senkit nem kímélnek: Katsuo és Atsuko csodával határos módon tud csak életben maradni, ám végül elszakítják őket egymástól. Katsuót egy kínai parasztcsalád veszi magához, ahol szinte rabszolgaként bánnak vele, így innen is menekülnie kell. Mit tehet egy kisgyermek egy háború sújtotta idegen országban, ahol mindenki ellenségként tekint rá? Betegen, véznán, kétségbeesetten, de próbál túlélni. Egy szenesvagonban elrejtőzve eljut Changchun városába, ahol az emberkereskedők kezei közül egy tanárember, Lu De Zhi (Xu Zhu) menti meg.

A Lu-házaspárnak nincsen más gyereke, és nem is jómódúak, de úgy bánnak a fiúval, mintha sajátjuk volna, és az Yi Xin (japán kiejtéssel Isshin) nevet adják neki. Ám hiába a nevelőszülők szeretete, japán származása számos gondot jelent a fiú számára. Japán akcentusa majdnem lebuktatja őt, amikor a kínai polgárháború idején szüleivel menekülnek; egyetemista korában elhagyja szerelme, amikor megtudja, hogy a fiatalember valójában japán; majd pedig 1966-ban, a nagy kínai kulturális forradalom idején ráfogják, hogy japán kém, és Belső-Mongóliába küldik, ahol embertelen körülmények között kell túlélnie. De itt megismerkedik jótevőjével, aki megtanítja a japán nyelv alapjaira (hiszen gyerekkori emlékei és japánnyelv-tudása az átélt traumák hatására törlődött), s későbbi szerelmével, egy ápolónővel is.

Elveszítve, megtalálva

Miközben Yi Xin (Kamikawa Takaya) Belső-Mongóliában ártatlanul bűnhődik, nevelőapja Pekingben igyekszik közbenjárni fia ügyében, hogy az mihamarabb hazajuthasson a munkatáborból. S ezzel egyidőben Japánban a fiú édesapja, Matsumoto Kōji is keresni kezdi gyermekeit. Hosszú éveken keresztül elhunytnak hitte őket, s a politikai helyzet sem adott lehetőséget arra, hogy Kínában rokonokat lehessen keresni. Ám a japán-kínai diplomáciai helyzet rendeződésével egyre több projekt indult arra, hogy elveszettnek hitt családtagok után kutassanak Kínában.

Yi Xinre sem tekintenek már többé kémként, sőt, a munkatáborban elsajátított japántudása hasznára válik: Pekingben kezd dolgozni mérnökként és tolmácsként egy japán-kínai közös vállalkozás, egy acélgyár építésénél. Japán kiküldetéseken is részt vesz, ahol halvány emlékek kezdenek felsejleni neki múltjából. Hamarosan az acélgyár-projekt egyik fő munkatársának, Matsumoto Kōjinak is feltűnik ez a japánul folyékonyan beszélő kínai fiatalember, Lu Yi Xin… Vajon sikerül rájönnie Yi Xinnek és Matsumotónak arra, hogy ők valójában vér szerinti apa és fia? Sikerül-e megtalálni a szintén elveszettnek hitt Atsukót? És mindenekelőtt: tud-e választani, egyáltalán kell-e választania Yi Xinnek a két apa és a két haza között? Mi az ő valós identitása: japán ő vagy kínai?

Yamasaki Toyoko történelmi regénye

A Daichi no ko című sorozat Yamasaki Toyoko azonos című, több kötetes, nagyívű regényciklusának feldolgozása. Yamasaki egy egész Japánban ismert írónő, akinek hitelesen megalkotott, alapos kutatómunkát követően megírt történelmi regényeit rengetegen olvassák. Ilyen regény volt a Daichi no ko is, mely 1987 és 1991 között, négy éven keresztül, folyatásokban jelent meg egy irodalmi folyóiratban, majd 1991-ben három kötetben adták ki. Korábban Yamasaki éveken keresztül végzett kutatómunkát a Kínában maradt japán árvák témájában: magas rangú kínai tisztviselőkkel találkozott, akiktől engedélyt kért és kapott arra, hogy a külföldiektől akkoriban elzárt falvakat meglátogasson, s több mint 300 Kínában felnövekedett, japán származású árvával készített interjút.

A regényből készült tévésorozat a háború végének 50. és a japán köztévé megalapításának 70. évfordulójára, 1995-re készült el az NHK és a kínai CCTV koprodukciójában, először hét részben. Azért, hogy politikailag lehetőleg semleges maradjon, a sorozat alkotóinak tekintettel kellett lenni a kínai álláspontokra is, s emiatt néhány apró részlet, amely a regényben szerepelt, az élőszereplős változatból kimaradt. Mindezek ellenére Kínában nem hozott különösebb áttörést a dorama, Japánban viszont hatalmas sikert ért el és kultikus sorozattá vált. 1996-os ismétlése idején már 11 részt sugároztak: a kibővített változatban olyan jeleneteket is felhasználtak, melyeket először kivágtak.

A kultikus sorozat tanulsága

Mitől vált olyan kultikus sorozattá a Daichi no ko, melynek ismétléseit ma is rengetegen követik újra és újra? A siker titka egyrészt a remek szereposztásban rejlik. Lu Yi Xin szerepét egy akkoriban még ismeretlen, fiatal színész, Kamikawa Takaya játszotta el, aki a szerep hatására egy csapásra híres lett Japán-szerte. Kamikawa, aki nem beszélt kínaiul, debütáló szerepéhez tökéletes kiejtéssel, fejből tanulta meg a hosszú kínai szövegeket, mellyel levette a lábáról a nézőközönséget és a kínai stábot is. A többi szerepre is a kor neves művészeit nyerték meg, így Katsuo édesapját Nakadai Tatsuya, nevelőapját pedig a az „élő nemzeti kincs” címmel kitüntetett kínai színművész, Xu Zhu játszotta.

A téma sem mindennapi: kiemeli a történetet az átlagos sorozatok közül. Ezenkívül Kínán és Japánon belül is rengeteg forgatási helyszín megjelenik az epizódokban, már csak e téren is mindenképp fordulatos doramáról beszélhetünk. Mindezeken túl pedig egy olyan tanulsággal is bír a történet, ami napjainkban, az orosz-ukrán háború idején sajnálatos aktualitást nyert: az államok közötti konfliktus nem feltétlenül kell minden egyes ember közötti konfliktust jelentsen. Lu De Zhi és felesége annak ellenére fogadja saját gyermekének Yi Xint, hogy mások „japán ördögfiókának” nevezik. Az ideológiai különbségek ellenére vannak olyan emberek Kínában, akik segítik mind Yi Xint, mind pedig a fiát kereső Matsumotót. A háború Japán és Kína esetében is mindkét fél számára szörnyűségekkel járt, és családokat szakított szét egymástól, de a Daichi no ko története reményt mutat, hogy a politikai ellentétek ellenére, egy borzalmas korban is meglehet az egyes emberek között a jóindulat, a szeretet.

Remake?

2021-ben az interneten elterjedt a hír, miszerint a TBS csatorna azt tervezi, hogy 2022-ben elkészíti és vasárnap esti műsorsávjában bemutatja a Daichi no ko remake-jét, melyben a főszerepet Satō Takeru játssza majd. Végül aztán arról lehetett olvasni, hogy a koronavírus-helyzet miatt a külföldi forgatás nehezen megoldható, így mégsem születik meg az új sorozat. De az is felmerült, hogy amiatt vetették el az ötletet, mert úgy vélték, az eredeti Daichi no kót nem lehetne felülmúlni. Az biztos, hogy az 1995-ös sorozat izgalmakban és érzelmekben gazdag, Japánon kívül méltatlanul kevéssé ismert dorama, amelynek az alapművek között lenne a helye. Aki érdekelnek az efféle, évtizedeken átívelő, megható történelmi drámák, annak mindenképpen ajánlott Yi Xin története is.

ADATLAP
Daichi no ko
dorama
Év: 1995
Főszerepben: Kamikawa Takaya, Nakadai Tatsuya, Xu Zhu
Hossza: 11 × kb. 60 perc
Gyártó csatorna: NHK és CCTV

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2022/04. számában jelent meg. Hornos Dániel: Amamiya Rika (28), a szerelmes szörnyeteg – Rika-sorozatok és a film in Mondo Magazin 2022/04, p. 34-35.