Thészeusz hajója dorama
Időutazás, gyilkossággal ártatlanul megvádolt személy, nyomozás a valódi tettes után, egy család összetartása… Ezekre a már rengeteg műben elhasznált, időnként eléggé elcsépelt klisékre alapoz Higashimoto Toshiya mangája és a belőle készült dorama, a Thészeusz hajója. Bár a történet alapvető alkotóelemei közhelyesek, a végeredmény valahogy mégis izgalmas és szórakoztató; emellett pedig a mai, modern japán társadalom néhány jellemzőjét, visszásságát is megfigyelhetjük a sorozatban.
Vissza a jövőbe Heisei-korba
Thészeusz, a Minothaurusz legyőzője hősként utazott haza Athénba Kréta szigetéről. A helyiek annyira nagyra tartották Thészeuszt, hogy úgy döntöttek, emlékül megőrzik hajóját, mellyel a csatából visszatért. Csakhogy az idő múlásával a hajó alkotóelemei elöregedtek, tönkrementek. Az athéniak, hogy ne hagyják veszni a hajót, ezeket az eredetivel teljes mértékben megegyező alkatrészekre cserélték, és ezt mindaddig folytatták, míg az összes alkotóelem cseréje meg nem történt. Itt merül fel a filozófiai paradoxon: ha minden elemet kicserélünk, még mindig Thészeusz hajójáról beszélhetünk, vagy pedig ez már egy másik dolog?
Ez a filozófiai paradoxon adja az eredeti mangaváltozat és a 2020-as téli szezonban a TBS csatornán futó sorozat címét. A dorama főhőse Tamura Shin, egy fiatalember, akinek hányattatott gyerekkora volt: édesapját, Otousu falu kihelyezett rendőrét még Shin születése előtt azzal vádolták meg, hogy a falu egyik iskolai rendezvényén erős mérget kevert a gyerekek innivalójába, emiatt pedig több gyerek is életét vesztette. A méreg üvegcséje a rendőr házából került elő, így Shin apját azonnal őrizetbe vették, és az ártatlanságát igazoló bizonyítékok híján halálbüntetésre ítélték, melyet azonban még nem hajtottak végre: a férfi több mint 30 éve börtönben ül. Családjáról, azaz feleségéről és három gyerekéről (köztük Shinről), bárhová is költöztek, előbb-utóbb mindig kiderült, hogy egy tömeggyilkos családja, megbélyegezték, megszégyenítették őket, mindig igyekezniük kellett eltitkolni valódi kilétüket. Édesanyjuk így tanította a testvéreket: „Gondoljátok azt, hogy nektek nincs apátok!”, és Shin így is tett: nem gondolt börtönben ülő apjára, csak igyekezett a lehető legszerényebben túlélni; úgy, ahogy azt egy gyilkos fiától a japán társadalom elvárná. Shin felesége, Yuki viszont alaposan utánajárt a harminc évvel ezelőtti eseményeknek, és úgy látta, nem minden fekete és fehér az ügyben: nincs kizárva, hogy Shin apja valójában ártatlan. Hogy a dolgok végére járjon, Shin elutazik az azóta elhagyatottá vált Otousu faluba. Érkezése után azonban hóvihar támad, és a fiatalember egyszer csak Heisei 1. évében, azaz 1989-ben találja magát. Egy várandós asszony az, akivel először találkozik, s aki meghívja őt a családjuk otthonába – ez a család nem más, mint Shin családja, a várandós asszony pedig az édesanyja. Shin nekilát, hogy kiderítse, valóban az apja-e a gyilkos; és ha nem, ki lehet a valódi tettes, aki miatt apjának vétlenül bűnhődnie kell – eközben pedig igyekszik megakadályozni a faluban történő rejtélyes bűntényeket. A falu lakossága viszont nehezen bízik meg egy idegenben…
Shin megjelenése a múltban természetesen magával hordozza azt a veszélyt, hogy bizonyos események megváltoztatásával a jövő is megváltozik majd. Ha viszont kicseréljük a múlt bizonyos elemeit, mondhatjuk-e, hogy Shin jelenben élő családja ugyanaz marad? Így kötődik az ókori görög filozófiai paradoxon az időutazásos-nyomozós történetünkhöz.
Klisékből szórakoztató tartalom
Higashimoto Toshiya azonos című mangája 2017 és 2019 futott a Morning nevű mangamagazinban, tankōbon-formátumban 10 kötetet ért meg, a doramaváltozatot pedig az utolsó fejezet megjelenése előtt, tavaly jelentették be. A sorozat 2020 januárjában a TBS csatorna „vasárnapi mozi” elnevezésű műsorsávjában debütált. Kezdeti átlagos nézettsége az utolsó részekre megerősödött, végül pedig a Thészeusz hajója a szezon legnézettebb doramája lett. Mint ahogy ettől a doramasávtól elvárható, rengeteg népszerű és tehetséges színészt nyertek meg a közreműködéshez, így Shin szerepében a néhány éve rendkívül nagy rajongótáborra szert tévő Takeuchi Ryōmát láthatjuk, míg Sano Shingo, vagyis Shin apjának szerepében a mindig zseniális Suzuki Ryōheit üdvözölhetjük. A sorozat apróbb elemekben eltér az eredeti történettől, így például Otousu falu nem Hokkaidón, hanem Miyagi megyében található, és nem 2017-ben, hanem 2020-ban zajlik az esemény jelenkori része – mindezek az apró változtatások azonban nem befolyásolják a sztori élvezhetőségét. Mint már fentebb megemlítettük, a Thészeusz hajója rengeteg olyan klisével operál, amelyet már más művekben ezerszer láthattunk, olvashattunk, mindezek ellenére sikerült ezeket a közhelyes alapötleteket úgy kombinálni, hogy végeredményképp egy élvezetes, izgalmas történetet kapjunk, amelyben az események végkifejletét nemigen lehet előrejelezni.
Társadalmi megbélyegzés
A Thészeusz hajója az időutazás témája és a fordulatos nyomozás mellett egy a japán társadalomban fellelhető fontos jelenségre is rámutat, nevezetesen a kollektív felelősség elvére; arra, hogy egy bűncselekményért nemcsak az elkövető (elítélt), hanem a társadalmi kitaszítottsággal annak családja is bűnhődik. Amikor kiderül a szomszédság számára, hogy Shin apja gyilkosságért ül, a család házának falát összefirkálják („Gyilkosok! Tűnjetek el!” és ehhez hasonló feliratokkal), a gyerekeket osztálytársaik kicsúfolják, megalázzák. Japánban már a középkortól kezdve ismert volt a kollektív felelősség elve, miszerint egy adott bűncselekményért nem csupán az elkövető kap büntetést, hanem annak családja, esetleg felettese is. Természetesen a modern jogrendszerben ilyesmiről nincs szó, de mivel a japán társadalom nagyon csoportszemléletű, az elv megmaradt: a társadalom a bűnelkövetőhöz közel álló személyeket is igyekszik elhatárolni.
Ez a szokás akkor jelent különösen nagy problémát, ha egy ártatlanul megvádolt, neadjisten elítélt személyről vagy annak családjáról van szó. Ugyan Japánban is létezik az ártatlanság vélelme, az emberek hajlamosak a vádlottat egyből bűnösként kezelni. Ezen nem segít az sem, hogy a japán ügyészség igyekszik megőrizni a magas váderedményességét (vagyis azt az arányt, hogy a vádlottak hány százalékát ítélik el), ezért az esetleges tévedéseket gyakran nehezen ismerik be. Mivel Japánban napjainkban is létezik a halálbüntetés, egy hamis vádnak bizonyos esetekben végzetes következménye is lehet – szerencsére azért ilyen esetekkel csak ritkán találkozunk.
Mindent összevetve, a Thészeusz hajója című dorama alapötlete nem új; az időutazás témájáról is lehúztak már rengeteg bőrt, ennek ellenére az alkotóknak sikerült egy izgalmas sorozatot összerakniuk, melyből a japán társadalom bizonyos árnyoldalaiba is betekintést nyerhetünk.
ADATLAP
Theseus no fune (dorama, 2020)
Főszerepben: Takeuchi Ryōma, Suzuki Ryōhei
Hossza: 10 × kb. 45 perc
Gyártó csatorna: TBSTheseus no fune (manga, 2017-2019)
Írta és rajzolta: Higashimoto Toshiya
Hossza: 10 kötet
Elérhető: japán nyelven
Variációk egy témára – könyv és film
A Thészeusz hajója címről két másik mű is eszünkbe juthat: egy 2013-ban bemutatott indiai film és az S. című, különleges regény J. J. Abrams és Doug Dorst tollából. A Thészeusz hajója film három főszereplő vívódását mutatja be, és azt a kérdést boncolgatja, hogy ha egy váratlan esemény megváltoztatja addigi életvitelünket, a bennünk történt lelki változások után is ugyanazok maradunk-e. Az S. című kiadvány pedig nem egy egyszerű könyv, hanem egy különleges irodalmi élményt kínáló mű. Egy fiktív szerző Thészeusz hajója című fiktív alkotásának oldalain a művet olvasó karakterek lapszéli megjegyzései, a lapok közé beszúrt kézírásos levelek és egyéb cédulák segítségével egy másik történet is kibontakozik, így a mű az értelmezésben az olvasónak is aktív szerepet szán.
ADATLAP
Ship of Theseus (indiai film, 2013)
Rendezte: Anand Gandhi
Főszerepben: Aida El-Kashef, Neeraj Kabi, Sohum Shah
Időtartam: 143 percS. – Thészeusz hajója (könyv)
Írta: J. J. Abrams – Doug Dorst
Magyar kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2015
A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2020/04. számában jelent meg. Hornos Dániel: Thészeusz hajója dorama in Mondo Magazin 2020/04, p. 30-31.