Tottori és Shimane megye rejtett kincsei

Japán kapcsán a legtöbbször a zsúfolt metropoliszok jutnak az eszünkbe, és a fősziget eldugottabb, vidéki tájai sokak elől rejtve maradnak. Ebben a cikkben most Honshū sziget nyugati részének két olyan megyéjét mutatjuk be, melyek a japánok számára sem feltétlenül számítanak a leggyakoribb úti célnak, holott megannyi élményt és látnivalót rejtegetnek. Gyertek velem Tottori és Shimane megyébe!

Tottori – a japán „sivatag”

Tottori a legnagyobb japán fősziget nyugati részén, a Japán-tenger partján, Oszakától autóval vagy vonattal körülbelül két-három órára található, és Japán 47 megyéje közül a legalacsonyabb népességszámmal rendelkezik. Az azonos nevű megyeszékhelyhez tartozik a megye legfőbb látványossága: a tottori homokdűnék. A tenger partján körülbelül 14 km hosszan elhúzódó homokdűnék, amelyek a San’in-tengerparti Geopark részét is képezik, sivatagszerű képet varázsolnak a japán tájba. Az ingyenesen látogatható területen a turisták fölmászhatnak a homokdombokra, ahonnan remek kilátás nyílik a Japán-tengerre. A homokba való firkálást és mindenféle rongálást azonban szigorúan büntetik. Egy-két tevét is láthatunk a homokdűnék bejáratánál, melyekkel jó pénzért lehet fotózkodni – a nem túl autentikus turistacsapda helyett pénzünket inkább költsük egy körteízű fagyira vagy egy a homokdűne inspirálta pudingra.

Daisen – a Fuji-hasonmás

Bár sokan csak a homokdűnéket ismerik Tottoriban, a megye koránt sem csak ennyiből áll! A terület jelképe a megye nyugati részén magasodó vulkán, a Daisen, melyet a régi tartománynevek alapján Hōki Fujinak vagy Izumo Fujinak is neveznek. (A Daisen 大山 egyébként remek beszélő név, annyit tesz: „nagy hegy”.) Ahogy Japán-szerte számos más hegyre, a Daisenre is egyfajta szent helyként tekintettek, és egészen az Edo-korig csak a szerzetesek mászhatták meg. Természetesen ma már bárki szabadon túrázhat a hegyen és környékén, így például meglátogathatjuk a Daisenji buddhista templomot is.

Misasa – radonos fürdő és sziklafalba épült templom

A Tottori középső részén található Misasa két dologról is ismert: a Sanbutsuji nevű buddhista templomegyüttesről, valamint termálvizéről. A Sanbutsujit a hagyomány szerint az aszkéta szerzetes, En no Gyōja alapította még valamikor a VII. században. A templom Nageiredō nevezetű csarnoka egyenesen egy hegy meredek kőfalába épült, így csak komoly mászás árán érhető el. (A hegyet mászni nem kívánó turisták egy távolabbi ponton elhelyezett távcsővel nézhetik meg az épületet.) A japán nemzeti kincsnek minősülő Nageiredō mellett Misasa az onsenjéről is híres. Az itteni termálvíz Japán-szerte különlegesnek számít, magas radontartalma egyedülállóvá teszi az országban. Emellett a Misasa központjában található ingyenes nyilvános fürdő is egyedi élményt nyújt, hiszen az közvetlenül a Mitoku folyó partján, a szabad ég alatt található, és a fürdőzőket a kíváncsi szemek elől pusztán egy fából ácsolt paraván takarja el.

Sakaiminato és Hokuei – a mangák hazája

Tottorit a mangák birodalmának is szokták nevezni, hiszen két híres mangarajzoló is innen származik. Sakaiminato városában nevelkedett Mizuki Shigeru, a Gegege no Kitarō című manga alkotója. Mizuki 1922-ben született, és gyerekkorától kezdve szeretett rajzolni. A II. világháborúban Új-Guinea szigetén harcolt a császári hadseregben, ahol egy robbanásban elvesztette bal karját. A háború szörnyűségei későbbi művészetére is nagy hatással voltak, ám Japán-szerte ismertté nem a háborús témájú mangái, inkább a népi hiedelemvilágból ismert démonok, a yōkaiok köré épített történetei tették. Karakterei Sakaiminato városában mindenhol megtalálhatók kis bronzszobrok formájában, vagy akár a vonatok díszítőelemeiként, ezenkívül egy Mizuki munkásságának emléket állító múzeumot is meglátogathatunk.

A másik híres mangaka Aoyama Gōshō, a Conan, a detektív című sorozat szerzője, aki Hokuei település szülöttje. A gyerekké változtatott, minden bonyolult bűnesetet furfangosan megoldó Conan története 1994 óta töretlen sikerrel fut Japánban: a mangának eddig 107 kötete jelent meg, és egyike minden idők legnagyobb példányszámban kiadott mangáinak. Ahogy Sakaiminatóban, úgy Hokueiben is minden Aoyamáról és Conanról szól: szobrocskák, csatornafedők, múzeum és a Conan-vasútállomás hirdeti a népszerű sorozatot.

Matsue ­– eredeti vár a tó közelében

Sakaiminatótól körülbelül fél órányi autóútra található Shimane megye székhelye, Matsue városa. A város, amely a Shinji-tó északkeleti partján fekszik, többek között várkastélyáról nevezetes. Japánban tizenkét olyan várkastély van, melyek eredeti állapotukban maradtak fenn – tehát nem a világháború után készült vasbeton rekonstrukciók –, s ezek egyike a matsuei vár. A várkastély közelében egy szamuráj rezidenciát is megtekinthetünk, valamint itt találjuk Lafcadio Hearn egykori lakhelyét is. Lafcadio 1850-ben, egy a mai Görögországhoz tartozó szigeten született ír és görög szülőktől, majd gyerekkorát Írországban, fiatal felnőttkorát pedig az USA-ban töltötte riporterként. 1890-ben Japánba érkezett: angol irodalmat tanított, és haláláig itt élt. Japán nevet is kapott: Koizumi Yakumo nevén is ismert. A japán szokások és hiedelemvilág kutatója, akinek Japán szellemei címmel pár éve magyar fordításban is megjelent műve, több évet töltött Matsuéban.

Izumo – a japán istenek gyűléshelye

A Shinji-tó túlsó partján terül el Izumo városa, mely az izumói nagyszentélyről ismert. Ez a sintó vallás legfontosabb szentélyeinek egyike, melyről már a 700-as években íródott japán krónikákban, a Kojikiben és a Nihon Shokiban is szó esik. A szentély faépületeit hatvan-hetven évente újjáépítik az eredeti technikák megtartásával, így a hely úgy újul meg, hogy közben változatlanul a több mint ezer évvel ezelőtti állapotot láthatjuk. Érdekesség az izumói nagyszentéllyel kapcsolatban az, hogy a japán hiedelemvilág szerint a holdnaptár tizedik havában az összes japán istenség (kami) ellátogat ide, hogy gyűlést tartsanak. Emiatt míg Japán más területein a tizedik hónapot hagyományosan kannazukinak („a hónap, amikor nincsenek istenek”) nevezik, Izumóban az elnevezés kamiarizuki („a hónap, amikor itt vannak az istenek”).

Ōda – egy valaha volt ezüstbánya

Shimane megye középső részén található, és ma Ōda városához tartozik az Iwami Ginzan, azaz az iwami ezüstbánya. A bányát 1526-ban, még az Edo-kor előtt fedezték fel, és a kitermelés 1923-ban történő leállításáig Japán legnagyobb ezüstbányájának számított. Olyannyira jó minőségű ezüst származott innen, hogy az Edo-korban a korlátozott külkereskedelemben is használták fizetőeszközként. Jelenleg a hely – maga a bánya és a körülötte lévő falu – a világörökség részét képezi. A látogatók megtekinthetik az ezüstbányászatot bemutató múzeumot, körbejárhatnak a hagyományos épületek között, és a bánya épen megőrzött járataiba is betekinthetnek.

Vidéki tájak, vasútvonalak és Pokémonok

A fentiekben bemutattunk néhányat a két megye rejtett kincseiből – ám ezeken kívül is számos egyéb felfedezésre váró térsége van Tottorinak és Shimanének. Ellátogathatunk például a belső, hegyvidékes területekre, Okuizumo vadregényes tájaira; utazhatunk a gyéren lakott térségekben kanyargó, helyi vasútvonalakon; továbbá akár pokémonokra is vadászhatunk. Tottori megyében található ugyanis Japán legtöbb pokémonos csatornafedele: a homokdűnék kapcsán Tottori nagykövetének választott Sandshrew-t és egyéb pokémonokat ábrázoló csatornafedőkből minden településen megtalálható egy.

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2025/08. számában jelent meg. Hornos Dániel: Tottori és Shimane megye rejtett kincsei in Mondo Magazin 2025/08., 44-45.