A Nankai-megaföldrengés – Mitől tartanak a japánok?
Idén augusztusban a Richter-skála szerinti 7,1-es erősségű földrengés rázta meg Kyūshū szigetét. A rengés epicentruma Miyazaki megye mellett, az óceánban volt, s a rengést kisebb szökőár is követte. Földrengések gyakran vannak Japánban, ám ami ez esetben meglepő volt, és amit a külföldi sajtó is felkapott, az az volt, hogy a japán kormány rendkívüli riasztást adott ki, miszerint fennáll a veszélye a Nankai-megaföldrengés kipattanásának. Végül nem történt súlyos katasztrófa. De mi is ez a Nankai-földrengés, és miért tartanak tőle a japánok? Ezt járjuk körül ebben a cikkben.
A Nankai-árok
Hogy megértsük, mi is az a Nankai-földrengés, szemügyre kell vennünk a Föld tektonikai lemezeit. Japán két ilyen kőzetlemez találkozásánál fekszik: az Eurázsiai-lemez és a Fülöp-lemez tolódik egymásra a szigetország közelében. A tektonikai lemezek torlódása által kialakított egyik alábukási zóna Nyugat-Japán déli partjai mellett, tehát Kyūshútól keletre, Shikokutól délre, és Honshútól, a Kii-félszigettől délre, délkeletre található: itt húzódik az úgynevezett Nankai-árok. A kőzetlemezek mozgása a Nankai-árok mentén körülbelül 100–150 évente nagy földrengést okoz. Már több mint ezer évvel ezelőtti feljegyzések is hírt adtak olyan katasztrófákról, melyről utólag a kutatók megállapították, hogy nagy valószínűséggel a Nankai-árok mentén kipattanó rengésről lehetett szó. Ami a legutóbbi három Nankai-földrengést illeti, először az 1707-es Hōei-földrengést említhetjük meg, melyet az Edo-kor végén, 1854-ben bekövetkezett Ansei–Nankai-földrengés követett. Ekkor Shikokutól és a Kii-félszigettől délre, a Csendes-óceánban volt az epicentrum. A XX. században ezután 1946-ban volt újabb hasonló földrengés, melyet Shōwa–Nankai-földrengésnek neveztek, s epicentruma ugyancsak a Kii-félszigettől délre, az óceán mélyén volt. Mindegyik említett földrengés hatalmas károkat okozott, s az évszámokból is láthatjuk, hogy körülbelül százévente ismétlődtek meg. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a statisztika szerint egyre nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy újabb Nankai-földrengés következik be.
A japánok hozzáállását a nagy földrengésekhez a 2011-es nagy kelet-japán földrengés (mely a Japánban valaha tapasztalt legerősebb földrengés volt, lásd részletesebben Mondo 2011/04 és Mondo 2021/04) jelentősen megváltoztatta. Elterjedt ugyanis az a nézet, miszerint a Nankai-térségben is előfordulhat egy olyan nagy földrengés, amilyenre mindeddig nem volt még példa, ahogy az korábban Kelet-Japánban is történt. Az az elgondolás is felmerült, hogy egy esetleges Nankai-megaföldrengés kirobbanthat egy hasonló nagy rengést a Sagami-ároknál is, Tokió környékén, ez pedig tovább növelheti az anyagi károkat és az áldozatok számát. Így tehát elkezdték kidolgozni, hogyan lehetne a legjobban felkészülni egy leendő Nankai-földrengésre, s hogyan lehetne minimalizálni a földrengés negatív hatásait.
Felkészülés
Az idén augusztusban látott, a japán kormányzat által kiadott riasztás is egyike volt a Nankai-földrengés esetére kidolgozott intézkedéscsomagnak. A Nankai-földrengésre figyelmeztető riasztás 2017-től működik. Akkor adják ki a riasztás első fokozatát, amennyiben a megfigyelés alatt álló területen 7,0-s vagy annál nagyobb magnitúdójú földrengés pattan ki. Ilyenre bevezetése óta először idén augusztus 8-án került sor. A riasztás kiadásakor felhívják a lakosság figyelmét arra, hogy megnövekedett a valószínűsége a Nankai-földrengés bekövetkeztének, ezért az elkövetkező napokban tanúsítsanak fokozott elővigyázatosságot, lehetőleg ne menjenek veszélyesnek minősülő helyekre, készítsenek össze tartós élelmiszert, vizet, ruházatot arra az esetre, ha menekülniük kellene. A cél nem a pánikkeltés: a lakosság továbbra is élheti mindennapi életét, ám a későbbi károkat mérsékelni igyekeznek azáltal, hogy felhívják a figyelmet és tudatosítják a lakosokban a veszélyt, így az nem érheti őket váratlanul.
A Nankai-földrengésre figyelmeztető riasztásnak van egy második fokozata is. Ezt akkor adják ki, amennyiben az érintett térségben, a tektonikai lemezek közelében 8,0-as vagy annál nagyobb földrengés pattan ki. (Ilyenre a rendszer bevezetése óta még nem volt példa.) Ebben az esetben megkezdik a veszélyes területen élők ideiglenes evakuálását, ugyanis elképzelhető, hogy a már bekövetkezett földrengés egy még pusztítóbb rengés előrengése csupán. Nem annyira közismert, de az igazság az, hogy a 2011. március 11-ei, 9,1-es erősségű kelet-japán földrengést is megelőzte néhány nappal korábban egy 7,2-es erősségű – akkor még nem számítottak arra, hogy azt egy még brutálisabb rengés követi majd. Ugyancsak ez volt a helyzet 2016-ban, a kyūshūi Kumamoto megyében, ahol szintén egy erőteljes földrengést követett egy még annál is erősebb.
A Nankai-földrengésre való felkészülés keretén belül kijelölték azokat a helyeket is, ahová egy rengés esetén fél órán belül legalább 30 cm-es szökőár érkezhet. Ez a 30 cm kevésnek tűnhet, de a tsunamit ne úgy képzeljük el, mint egy bokáig érő pocsolyában való lábáztatást, hanem úgy, mint egy nagyon gyorsan száguldó, törmelékekkel, sziklákkal és szeméttel teli vízfalat, ami könnyen ledönt a lábunkról. (A 2011-es kelet-japán földrengés idején pedig volt olyan hely, ahol nem 30 cm-es, hanem 40 m-es (!) szökőárat tapasztaltak.) Így tehát kulcsfontosságú az, hogy a kockázatos területeken élők tudatában legyenek annak, a várható Nankai-földrengés esetén mennyi időn belül hová kell menekülniük, hogy megmeneküljenek.
Várható károk
Egy esetleges Nankai-földrengés tehát hatalmas erejű lehet, és nagy szökőárat is kiválthat – de pontosan mekkora károkat is tud okozni egy ilyen megaföldrengés? A japán kormány előzetes becslései szerint maga a Nankai-földrengés a legrosszabb esetben körülbelül 210 billió jenes közvetlen kárt okozhat, és az évekig tartó helyreállítási munkálatok pedig további több száz- vagy ezerbillió jenes gazdasági veszteséggel járhatnak. Így ha a legszerencsétlenebb szcenárió valósul meg, a Nankai-földrengéssel járó gazdasági kár akár a 2011-es kelet-japán földrengésének tízszerese is lehet. A gazdasági károk mellett számos emberéletet is követelhet a katasztrófa. A kormányzat kalkulációi alapján a legrosszabb esetben több mint 230 ezren halhatnak meg a földrengés és a tsunami következményeképp. Természetes tehát, hogy a japán vezetők igyekeznek úgy felkészülni a vészhelyzetre, hogy minél több emberélet megmenthető legyen, és az anyagi károk is minimalizálhatók legyenek. Az oszakai polgármester például védőgátak építését hirdette meg, hiszen a modern nagyváros újonnan épült épületei már földrengésbiztosak, így egy ilyen helyen nem annyira a házak összedőlésétől, hanem inkább a szökőár pusztításától kell tartani. Ami a vidéki területeket, így például Shikoku déli részét illeti, ott a hagyományos, fából épült házak megrongálódása, az emiatt bekövetkező tűzvészek, illetve emberi sérülések jelenthetik a legnagyobb gondot, persze a tsunami mellett. Akármelyik területről is legyen szó, az első tehát mindenképp az emberéletek védelme, ezt szolgálja a riasztási rendszer és a katasztrófa bekövetkezési valószínűségének tudatosítása az emberekben. Hisz lehet bármilyen jó is egy védőgát, ha a közelben tartózkodó emberek lebecsülik a veszélyt.
Idén augusztusban csak ráijesztett Japánra a Nankai-árok, de szerencsére nem történt nagy katasztrófa. Ugyanakkor a statisztikák szerint a Nankai-földrengés előbb-utóbb be fog következni, így az arra való felkészülés várhatóan az elkövetkező években is meghatározó téma lesz Japánban.
A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2024/12. számában jelent meg. Hornos Dániel: A Nankai-megaföldrengés – Mitől tartanak a japánok? in Mondo Magazin 2024/12., 44-45.
