„Töltsd ki az űrt!” – Kūhaku wo mitashinasai

Tsuchiya Tetsuo három évvel ezelőtt meghalt. Leesett a munkahelyén a tetőről: hogy öngyilkos lett-e, balesetet szenvedett-e, netalán gyilkosság áldozata lett-e, azt ő maga sem tudja. Annyi biztos, hogy három évvel a halála után, egyszer csak hirtelen feltámadt, ahogy Japán-szerte még sokan mások. A feltámadottak pedig, így Tetsuo is, válaszokat keresnek: miért haltam meg? És miért támadtam fel? A Kūhaku wo mitashinasai egy abszurd alapfelállásból induló hullámvasutazás az emberi lélek mélységeibe, remek színészekkel.

Öngyilkos(?) és galambgyilkos

Tsuchiya Tetsuo (Emoto Tasuku) magányosan ébredt egy este a Dōjima Konzervgyár tárgyalójában, egy széken ülve. Nem tudta, hogy került oda, s azon is meglepődött, amikor a rátaláló biztonsági őr halálra sápadt az ijedtségtől, s kiabálni kezdett. Későre járt már, így hazafelé vette az irányt, de amikor hazaért, felesége, Chika (Suzuki Anne) – hasonlóképp az őrhöz – megrémült, s egy telefonszámot kezdett tárcsázni: a feltámadottak forródrótját. Tetsuo ugyanis valójában három éve meghalt, most pedig hirtelen feltámadt. Ne gondoljunk véres zombisztorira: Tetsuo és a többi feltámadott is ugyanúgy néz ki, ugyanúgy viselkedik, mint bárki más. A férfi eleinte nem akart hinni a fülének, de fiát, Rikut látva megbizonyosodhatott arról, hogy bizony tényleg eltelt három év. Tetsuo azonban nem emlékszik a halála előtti pillanatokra. Családja, ismerősei arról próbálják meggyőzni, hogy öngyilkos lett. De miért akart volna végezni magával? Hiszen sikeres volt a munkájában, boldog a magánéletében. „Nem, ez képtelenség! Bizonyára meggyilkoltak!” – gondolja, s elkezdi feltárni az emlékezetében tátongó űrt. Feldereng előtte egy biztonsági őr alakja, aki a munkahelyén dolgozott. A Saeki nevezetű őr (Abe Sadao) egy visszataszító alak: utálja az életét, s egyetlen szórakozása az, hogy galambokat rugdos halálra. Tetsuónak eszébe jut, hogy rászólt Saekira, amikor tetten érte galambrugdosás közben, ezt követően pedig az őr piszkálni kezdte őt, s megvádolta azzal, hogy erőszakosan bánt vele. „Biztos Saeki volt az, aki lelökött a tetőről” – fogalmazódik meg a gondolat Tetsuo fejében, de ahogy egyre több részlet válik világossá a halála előtti időszakból, egyre több kérdés is felmerül. Valóban gyilkosság történt? Ki is ez a Saeki? Mit érzett Tetsuo a halála előtt? Rengeteg feldolgozatlan trauma kerül napvilágra, s mindeközben az sem biztos, meddig maradhatnak a világon a hirtelen feltámadott emberek…

Hirano dividualizmusa

A Kūhaku wo mitashinasai (Töltsd ki az űrt) című ötrészes minisorozatot a japán közszolgálati televízió, az NHK gyártotta és sugározta 2022 nyarán. A dorama alapját a kortárs japán szerző, Hirano Keiichirō azonos című regénye képzi, amely először 2011 és 2012 között jelent meg folytatásokban a Morning című folyóiratban. Hirano Keiichirō 1998-ban robbant be a köztudatba, ekkor jelent meg ugyanis Nisshoku (Napfogyatkozás) című regénye, s a rá következő évben igen fiatalon, 23 évesen elnyerte az Akutagawa-díjat is.

Hirano műveiben komoly társadalmi problémákkal, emberi traumákkal is foglalkozik, s ilyen a Kūhaku wo mitashinasai is, melynek remek az alapötlete: a hirtelen, bármiféle előjel nélkül feltámadó emberek története kissé groteszk, ám lehetőséget ad arra, hogy rávilágítson a japán társadalomban gyökerező gondokra, dilemmákra. Így például a doramaváltozatban is láthatjuk, amint a feltámadottakat diszkrimináció éri az állásinterjúkon, vagy például demonstrációk szerveződnek ellenük. Ugyanakkor nem csak az abszurd alapszituáció a fontos: a regény és a sorozat az emberi lélek mélységeit boncolgatja, körüljárva a gyermekkori traumák és az öngyilkosság problémakörét. A Kūhaku wo mitashinasaiban Hirano többek között saját filozófiai elméletét, a dividualizmust (a szerző saját szóalkotása, japánul bunjinshugi 分人主義) hangsúlyozza, miszerint az embernek számtalan különféle személyisége létezik, s ezek közösen alkotják az egyént. Egyébként a szerző édesapja 36 éves korában hunyt el, amikor fia még csak egyéves volt, s emiatt ifjúkorában Hirano maga is sokszor gondolt arra, hogy ő is fiatalon fog meghalni. Amikor aztán 36 éves lett, úgy döntött, félelmeit, gondolatait regénybe foglalja: így született a mű.

A bennünk rejtőző sötétség

A sorozatban tehát nem is annyira a feltámadás ténye a lényeges, hanem az, amit ennek segítségével az alkotók közölni akarnak: Tetsuo feltámadása adja meg a lehetőséget arra, hogy a főhős szembe tudjon nézni saját halálával, annak körülményeivel, s halálakor tapasztalt érzelmeivel, gondolataival. Ám nemcsak Tetsuo, hanem Saeki, és még Tetsuo felesége, Chika is mély traumákat hordoz magában.

Tetsuo édesapja öngyilkos lett, amikor ő még csak egyéves volt, így apa nélkül nőtt fel. A férfi semmiképp sem akarja ugyanennek a sorsnak kitenni a fiát, végig arra törekszik, hogy ezt elkerülje, de ez a gondolat folyamatosan kínozza őt. Pont ezért is próbál szembenézni a múltjával, azzal, hogyan is halt meg. Fokozatosan rájön, hogy bár elégedett volt az életével, túlhajszolta magát, halála előtt fáradt volt és levert, ráadásul a munkájában is elkövetett egy apró hibát, amelynek jelentőségét feszült idegállapotában túlértékelte. Emoto Tasuku remekül jeleníti meg a vívódó főhőst, akit eleinte meglepetésként ér saját feltámadása; később eltökélt abban, hogy bebizonyítsa az ellene elkövetett gyilkosságot; majd zavarodottá válik, végül pedig arra szánja el magát, hogy a családjában keletkezett űrt megpróbálja kitölteni.

A sorozat egyik fénypontja Saeki karaktere, aki egy a társadalom peremén vegetáló, kitaszított alak. Nincs családja, nincsenek szerettei, barátai, nincs megbecsült munkája. Gyűlöli az életet, negatívan lát mindent, s megveti azokat, akik sikeresebbek nála, s közben irigykedik is rájuk. Ugyanakkor a nézőben egy idő után felmerül a kérdés: valóban létezik Saeki? Tényleg ő mondja mindazt, ami elhangzik? Egyre inkább összemosódik a valóság és a képzelet, s ez gondolkodóba ejti a nézőt. A biztonsági őrt Abe Sadao alakítja, aki gyakran komikus, esetlen figurákat szokott játszani, így meglepőnek tűnhet, hogy őt választották a groteszk őr szerepére. De micsoda tökéletes választás volt! Abe olyan hihetően játssza ezt a rémisztő, visszataszító karaktert, hogy a néző hátán is feláll a szőr tőle. A japán nézők is dicsérték Abe játékát, a közösségi médiában sok volt az efféle megnyilatkozás: „Gusztustalan! (De ezt dicséretnek szánom.)”

Saeki karaktere kétségtelenül uralja az első három részt, ezzel szemben a 4. epizód inkább Tetsuóra, az ő belső vívódására koncentrál, az ötödik, befejező epizód pedig Tetsuo felesége, Chika múltjával és gyermekkori traumáival foglalkozik. A sorozat alkotói az apró részletekre is ügyeltek. Így például egy kulcsjelenete a doramának az, amikor Saeki rengeteg Van Gogh-önarckép és könyvkupacok előtt ül: bár a tévéképernyőn nem feltétlenül látszik, a kellékesek kizárólag olyan japán szerzők műveit helyezték el a díszletben, akik önmaguk vetettek véget életüknek (például Akutagawa, Dazai, Mishima, Kawabata).

A Kūhaku wo mitashinasai egy filozofikus, megrázó minisorozat, melyet nézve megkérdőjelezzük, meddig tart a valóság, és hol kezdődik a képzelet. Egy dorama a modern japán társadalomban gyakori problémának minősülő öngyilkosság témájáról, és arról, hogyan tudunk a mindannyiunkban megbúvó őrülettel, magánnyal, sötét gondolatokkal és traumáinkkal szembenézni. Remek színészek gondoskodnak arról, hogy a mondanivaló eljusson a nézőkhöz. Az NHK nyári sorozata nem egy könnyed alkotás, de a szezon legkellemesebb meglepetése, mely meghökkenti és elgondolkodtatja az embert.

ADATLAP
Kūhaku wo mitashinasai
dorama
Év: 2022
Főszerepben: Emoto Tasuku, Abe Sadao, Suzuki Anne
Hossza: 5 × kb. 50 perc
Gyártó csatorna: NHK

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2022/10. számában jelent meg. Hornos Dániel: „Töltsd ki az űrt!” – Kūhaku wo mitashinasai! in Mondo Magazin 2022/10, p. 32-33.