A Shiretoko-félsziget csodái – Hokkaidō természeti világöröksége
Egy sajnálatos esemény kapcsán 2022 áprilisában világszerte széles körben megismerhették a hírfogyasztók a japán Shiretoko-félsziget nevét, április 23-án ugyanis elsüllyedt a Kazu I nevű kirándulóhajó a félsziget partjainál, s a tragikus balesetet senki sem élte túl – a hírről a magyar sajtó is beszámolt. Cikkünkben azonban most nem a tavasszal történt balesettel foglalkozunk, hanem azt igyekszünk bemutatni, miről is nevezetes ez az UNESCO természeti világörökségként is nyilvántartott félsziget. Lássuk hát Shiretoko csodálatos élővilágát és látnivalóit!
Az érintetlen félsziget
A Shiretoko-félsziget egy a Japán legészakibb főszigete, Hokkaidō északkeleti részében található, az Ohotszki-tengerbe hosszan benyúló félsziget, melynek nagy része a Shiretoko Nemzeti Park területének minősül. Neve ainu eredetű: a sir etok vagy sir etoko kifejezés szirtet, kiugró földnyalábot jelenthetett. A 70 km hosszú és 25 km széles félszigetet a Nemuro-tengerszoros választja el a tőle keletre fekvő, a második világháború vége óta orosz fennhatóság alatt lévő Kunashiri szigetétől. Shiretokón több vulkánt is találunk (ilyen a Shiretoko-, az Unabetsu- és az Iō-hegy), ennek is köszönhetően számos termálvízű forrással, onsennel büszkélkedhet a terület. Telenként, az év első hónapjaiban az Ohotszki-tenger északi részéről érkező jégtáblák a Shiretoko-félsziget körüli tengerszakaszokat is beterítik, így az évnek ezen szakaszában a tengeren a jégzajlás, a szárazföldön pedig a hatalmas mennyiségű hó jellemzi a Shiretoko-félsziget időjárását.
A félsziget érintetlen állapotában megőrzött tájairól, gazdag állat- és növényvilágáról híres, melynek kapcsán 2005-ben felkerült az UNESCO természeti világörökségeinek listájára, s ami miatt minden évben számos belföldi – és a koronavírus miatti bezárkózás előtt külföldi – turista keresi fel. Shiretokón két település található, a jelenleg Shari községhez tartozó Utoro a félsziget nyugati oldalán, illetve a keleti oldalon található Rausu község. Mindkét település a félsziget hosszának nagyjából a felénél fekszik, egymással a Shiretoko-hágón keresztül futó, ámde minden télen lezárásra kerülő 334-es országút köti őket össze. Innentől északabbra azonban már nincs országút, sőt, a félsziget legészakibb részére más út sem vezet: ez itt már a vad természet birodalma.
A barnamedvék otthona
Hokkaidō szigetéről a legtöbb japánnak az elsők között jutnak eszébe a barnamedvék, hisz ezek a csodálatos, ámde félelmetes állatok Japánnak csak ezen szigetén találhatók meg. Itt azonban sok helyütt lehet találkozni velük (bár testközelből nem ajánlatos), a Shiretoko-félszigeten pedig, ahol a terület nagy része emberek által nem lakott, különösen magas a medvepopuláció száma. A nemzeti parkban sok helyen láthatunk medvékre figyelmeztető táblákat, s nem ritka az sem, hogy az emberhez szokott példányok kimerészkednek a főutakig, hogy ott próbáljanak élelmet szerezni. A barnamedvével, főleg a bocsait védelmező anyamedvével történő találkozás életveszélyes is lehet, van azonban a félszigeten egy olyan ember, aki évtizedek óta együtt él a medvékkel, és nem fél tőlük: ő Ōse Hatsusaburō, egy 86 éves halász, aki több mint fél évszázada dolgozik Shiretokón, a medvék közvetlen közelében, de sosem sebesítették meg őt az állatok. Ha egy medve a közelébe merészkedik, ő hangosan rákiabál, és elűzi (senki ne próbálja meg utánozni!), így az állatok lassan megszokták, nem érdemes vele ujjat húzni. A japán köztévé, az NHK közel negyven éve követi nyomon időről időre a halász mindennapjait, akit úgy is neveznek: „a férfi, aki megszidja a medvéket”.
A medvéken túl a bálnák és delfinek is Shiretokóra csábítják a turistákat: a kirándulóhajókról szerencsés esetben a tenger partján halászó medvéket és bocsokat, valamint a hajó körül úszkáló delfineket, bálnákat is megfigyelhetünk. Télen pedig, a jégzajlás idején a ragadozómadaraké a főszerep, hisz ilyenkor ellepik a tengerpartokat a rétisasok és óriásrétisasok, de jégtáblákon pihenő fókákat, vagy az egyik jégtábláról a másikra ugráló ezói rókát is láthatunk errefelé.
Turizmus, látnivalók
A Shiretoko-félsziget Hokkaidō egyik legtávolabbi térségében található, így több órát kell utaznunk ahhoz, hogy például a sziget központi városából, Sapporóból eljussunk ide. A táj és az állatvilág megcsodálásán túl a kellemes időjárás is ide vonzza a nyaralni vágyókat, hiszen Japán más területeihez képest itt nyáron sincsen nagy hőség, s a páratartalom sem olyan magas.
A turisták egyik kedvelt célpontja a shiretokói öt tó, melyek az Iō-vulkán kitörése során képződtek, s jelenleg is földalatti források táplálják őket. A mesébe illő szépségű tavakat kiépített sétaútvonal veszi körbe, azonban ez május és július vége között csak vezetett túrák keretén belül látogatható, ekkor a legaktívabbak ugyanis az itt élő barnamedvék. Augusztustól már szabadon lehet túrázni, ám a kirándulás megkezdése előtt kötelezően meg kell hallgatni egy rövid előadást arról, hogyan lehet elkerülni a találkozást a medvékkel, és mi a teendő, ha mégis a közelünkbe kerülne egy. Ezenfelül az útvonal bármely részét bármikor lezárhatják, ha a nemzeti park illetékesei medvét észlelnek a közelben. A terület egy része egy fából emelt gyalogösvényen is megközelíthető: ez kellően magasan van ahhoz, hogy védett legyen a medvék ellen.
A nemzeti park területén továbbá számos vízesés is található. Ezek közül több a tenger partján van, így ezeket is hajókirándulás keretén belül tudjuk megcsodálni – ilyen például a Furepe-vízesés is. A hajók Utoro kikötőjéből indulnak, s a félsziget nyugati partja mentén egészen annak csücskéig, a Shiretoko-fokig haladnak, ahonnan visszafordulnak. (Hajóbalesetre egyébként az idei tragédiáig nem volt példa a környéken, s az áprilisi eset is amiatt történt, hogy elhanyagolták a hajó karbantartását, s a kedvezőtlen időjárás ellenére hajóztak ki.) Egy másik nevezetes vízesés a Kamuiwakkayu-vízesés, melynek érdekessége az, hogy tulajdonképpen termálvíz csordogál lefelé. A lankás vízesés fő attrakciója korábban az volt, hogy föl lehetett rajta sétálni, s a víz hőmérséklete pedig fölfelé haladva egyre növekedett. Nemrégiben azonban sziklaomlás miatt a vízesés fölső részeit lezárták, így jelenleg csak az alsó szakasz látogatható.
A Shiretoko-félsziget kétségtelenül egy olyan térség, amely sok tekintetben egyedülálló a japán szigetvilágon. Reméljük, hogy ezen írás is hozzájárult valamennyire ahhoz, hogy ne csak a szomorú hírek, hanem a csodálatos látnivalók kapcsán is minél több emberhez eljuthasson Shiretoko híre.
Shiretokói dalok
A shiretokói táj a 60-as években Morishige Hisaya énekes-dalszerzőt is megihlette. 1963-ban jelent meg az „Ohotszki hajós dal” (Ohōtsuku no funauta) című felvétele, mely a kemény shiretokói telekről, illetve a tavasz eljöveteléről szól, emellett a dalszöveg arra is utal, hogy „egy napon ismét elmegyek majd Kunashirire, a szüleim sírjához”, ezzel egyfajta irredenta ízt is adva a dalnak. Ugyanerre a dallamra, ugyanekkor írta meg Morishige a „Shiretokói úti hangulat” (Shiretoko ryojō) című dalszöveget is, melyben a shiretokói táj szépségeit idézi meg: szó van benne a Shiretoko-fokról, a félszigeteten virágzó japán rózsáról, a távolban halványan látszó Kunashiri szigetről, Rausu faluról és a fehér sirályokról is. A két, azonos zenei alapra írt dalt az elmúlt évtizedek során többen előadták már, a Youtube-on most is megtalálható az andalító nóta számos feldolgozása (a leghíresebb talán Baishō Chiakié), érdemes rákeresni és meghallgatni.
A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2022/10. számában jelent meg. Hornos Dániel: A Shiretoko-félsziget csodái – Hokkaidō természeti világöröksége in Mondo Magazin 2022/10, p. 42-43.
