Cikkek, publikációk,  Film,  Mondo-cikkek

JFF PLUS Online Japán Filmfesztivál

A Japán Alapítvány szervezésében megrendezett JFF Plus Online Japán Filmfesztivál repertoárjából csemegéző cikkből az általam írott két ajánlót közlöm itt.

Pedig csak a telefonomat hagytam el

Amikor legelőször megjelentek az okostelefonok, talán nem is gondoltuk volna, mennyire nélkülözhetetlenné is válnak majd számunkra. Okostelefonjainkon tartjuk egymással a kapcsolatot, benne tároljuk emlékeinket fotók formájában, de már fizetésre is használhatjuk. „Olyan számunkra a telefon, mint egy kincsesdoboz” – de mi történik, ha ez a kincsesdoboz illetéktelenek kezébe kerül? Ezt a kérdést boncolgatja a Pedig csak a telefonomat hagytam el című film.

Főhőseink egy fiatal pár: a hosszú, fekete hajú, gyönyörű Asami és barátja, Makoto, akik megszokott mindennapjaikat élik egészen addig a napig, amíg Makoto ott nem felejti mobilját egy taxi hátsó ülésén. Japán híres arról, hogy a legtöbb dolog, ami ott elvész, általában sértetlenül meg is kerül: jelen történetünkre is igaz ez. Amikor Asami felhívja barátját, egy ismeretlen hang szól bele a vonalba, s közli a nővel, megtalálta a barátja telefonját, és szeretné visszaszolgáltatni azt. A telefont a megtaláló egy kávézóban adja le, Asami érte megy, a mobil pedig visszakerül Makotóhoz. Úgy tűnik, ezzel minden megoldódott, ám egyszer csak különös dolgok történnek. Makoto bankkártyájáról nagyobb összeg tűnik el, zsarolóvírus zárolja a telefonját, Asamiról pedig bizalmas fotók szivárognak ki. Ezzel párhuzamosan a rendőrség egy hegyoldalban hosszú, fekete hajú nők elásott holttesteire bukkan, az eseteket pedig egy az IT-szektorból nyomozóvá avanzsált fiatalember kezdi felgöngyölíteni. Mi lehet az összefüggés az elhagyott telefon és a rejtélyes bűncselekmények között?

A film, mely egy háromkötetes regénysorozat első részét dolgozza fel, igazi sztárkavalkáddal várja a nézőket: doramákból, más filmekből jól ismert, népszerű színészek, színésznők személyesítik meg főhőseinket. A főleg a karakterek hétköznapi életéből vett jelenetekkel indító, egy jelenkori problémát a thriller műfaj eszközei segítségével bemutató film fokozatosan válik egyre borzongatóbbá, ahogy sorra összerakjuk a történtek puzzledarabkáit, s a film végére garantáltan mi magunk is belegondolunk abba: biztos mindent megteszünk a mobilunk adatvédelméért?

ADATLAP
Pedig csak a telefonomat hagytam el (Sumaho wo otoshita dake nanoni)

film
Év: 2018
Rendezte: Hideo Nakata
Főszerepben: Kitagawa Keiko, Tanaka Kei, Chiba Yūdai
Hossza: 116 perc

Egy éjszaka

Minden azon a bizonyos éjszakán történt. Egy esős éjszakán, mely örökre megváltoztatta az Inamura család tagjainak életét. Három kamasz gyereket látunk, testükön sebek, foltok; arcukon kilátástalanság. „Vajon azzal a csavarhúzóval fog megszúrni minket, amit Daiki épp a szereléshez használ? Vagy az az olló lesz a fegyver, amivel Sonoko épp a babája haját vágja?” – teszi fel a sokkoló kérdést a középső gyerek, Yūji, aki újságírónak készül. Ekkor betoppan a házba a gyerekek anyja. Fontos döntést hozott meg, hogy megvédje gyerekeit, és biztosítsa számukra a reményteljes jövőt. „Most már senki sem üthet meg titeket. Úgy élhettek, ahogy szeretnétek. Szabadon élhettek, azzá válhattok, amivé csak akartok” – ezekkel a szavakkal búcsúzik.

Tizenöt év telik el, s az anya, ígéretét betartva, visszatér a családhoz. Tényleg úgy élhetett ebben a tizenöt évben a három gyerek, ahogyan akart? Valóban azzá válhattak, amivé szerettek volna? A hosszú évek során kibeszéletlenül maradt problémák, az elfojtott sérelmek és érzelmek szép lassan felszínre törnek, és olyan titkokra is fény derül, melyek más meglátásba helyezik az elmúlt idők eseményeit. Vajon etikus-e bűncselekményt elkövetni, ha azzal nem ártani akarunk, hanem épp ellenkezőleg, családtagjainkat akarjuk megmenteni? Hisz a japán társadalom nem felejt: egy súlyos bűncselekmény örökre stigma marad egy családon. Hogyan hat az önbíráskodás saját és szeretteink későbbi sorsára? Helyes volt-e a tizenöt évvel ezelőtti döntés az elmúlt időszak történései fényében? Ezekre a nehéz kérdésekre keresi a választ Shiraishi Kazuya számos díjra jelölt filmje, az Egy éjszaka.

Shiraishi családdrámája erős felütéssel kezd, hogy aztán átadja a terepet a lélekboncolgatásnak. A rendező előszeretettel nyúl a társadalom lecsúszott rétegeinek problémáihoz, nincs ez másként ennél a műnél sem. Komoly kérdések, melyekre nincsenek egyértelmű válaszok. Az Egy éjszaka elgondolkodtatja a nézőt családról, bűnökről, összetartásról.

ADATLAP
Egy éjszaka (Hitoyo)

film
Év: 2019
Rendezte: Shiraishi Kazuya
Főszerepben: Satō Takeru, Suzuki Ryōhei, Matsuoka Mayu, Tanaka Yūko
Hossza: 123 perc

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2021/02. számában jelent meg. P. 31.

Szóljon hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás