Korszakváltás Japánban
Január 1-jén Japán belépett a Heisei-korszak utolsó évébe. A japán korszakok elnevezései a Meiji-kortól kezdve a császárok uralkodási idejéhez vannak kötve: a jelenlegi uralkodó pedig április végén átadja a trónt fiának, így a mostani kor is lezárul. Ennek kapcsán cikkünkben kitekintünk a Heisei-kori japán bel- és külpolitikára, és megnézzük, a gyakorlatban mivel jár együtt a korszakváltás.
Politika és gazdaság a Heisei-korban
A Heisei-kor 1989-ben Shōwa császár halálával és a jelenlegi uralkodó trónra lépésével vette kezdetét. Ekkor Japánt már 1955 óta folyamatosan a Jimintō, vagyis a Liberális Demokrata Párt (LDP) kormányozta. A nevében liberálisnak nevezett párt valójában egy hatalmas nagy konglomerátum, amely különféle ideológiájú kisebb csoportosulásokat tömörít egy ernyő alá. A Heisei-kor eleje váratlan fordulatot hozott, ugyanis 1993-ban az LDP vereséget szenvedett a választáson, és egy nyolc pártból álló koalíció került kormányra. Három év és három különböző miniszterelnök után ismét visszatérhetett az LDP a hatalomba, ezúttal 2009-ig. A gazdasági világválságot követően megint ellenzékbe szorult az LDP, de a sztori kísértetiesen hasonlít a korábbihoz: a kormányra kerülő Demokrata Párt (Minshutō) három év alatt három miniszterelnököt fogyasztott el, a nagy kelet-japán földrengést követően pedig visszatért a jó öreg LDP. Méghozzá Abe Shinzō vezetésével, aki 2012 óta folyamatosan Japán miniszterelnöke, így jelenleg ő az ország történetének ötödik leghosszabb ideig regnáló kormányfője.
Az Abe-kormányok egyik legfontosabb intézkedése a gazdaságélénkítő programcsomag, az Abenomics volt. Ugyanis míg a Shōwa-korban Japán hihetetlen növekedést ért el gazdasági téren, a Heisei-korra végig a stagnálás volt a jellemző. A 2000-es években emiatt „elvesztegetett évtizedként” hivatkoztak a kilencvenes évekre, ám a gazdaság ezután sem tudott teljesen talpra állni, és manapság már „elvesztegetett két évtizedet” emlegetnek. Abe vezetésével számos a gazdaságot érintő intézkedés történt, ám ezek mindeddig nem hoztak átütő sikert. Kérdés, hogy az új korszakban képes lesz-e Japán egy újabb gazdasági fellendülésre, képes lesz-e felvenni a küzdelmet az egyre erősebb Kínával és Dél-Koreával.
Japán és a külvilág a korszakváltás előtt és után
Nemcsak a bel-, hanem a külpolitikára is jelentős hatással van Abe Shinzō. A politikus egyik eltökélt célja, hogy módosítsa a japán alkotmány 9. cikkelyét, melyben Japán lemond a háborúskodás jogáról (l. Mondo 2014/02). A Heisei-kor utolsó éveit ez a téma nagyban meghatározta: míg sokan bírálták ezért a kormányt, számos támogatóra is találtak. Abénak ugyanis jelentős jobboldali, nacionalista nézeteket valló szavazótábora is van, így igyekszik az ő kívánalmaiknak is megfelelni: a fegyverkezés, az Önvédelmi Erők (Jieitai) alkotmányos helyzetének tisztázása pedig szimpatikussá teszi Abét ezen szavazók körében. Abe kimondott szándéka, hogy 2020-ig pontot tegyen az alkotmánymódosítás kérdésére, így hát nagy esély van arra, hogy az új korszak első két évében ez lesz a meghatározó téma.
Mindazonáltal Abe külpolitikájának van racionalitása, hiszen a Heisei-korban folyamatos problémaforrást jelentettek a Japán körüli nemzetközi konfliktusok. Gondoljunk csak például az észak-koreaiak általi fenyegetésre: az utóbbi években többször is riadalmat okoztak a Japán fölött átrepülő ballisztikus rakéták. Mindemellett a Dél-Koreával és Kínával folytatott területviták is gyakori témák voltak a Heisei-kor során: nem egyszer hatoltak be dél-koreai vagy kínai hajók a Japán által magukénak tartott területekre. Meg kell említenünk az Oroszország fennhatósága alatt lévő, ún. „északi területek” ügyét is: a világháború óta húzódó területvitát Abe szeretné rendezni Putyinnal, ám jelen cikk írásakor nem tűnik valószínűnek, hogy egyhamar dűlőre jutnak a felek. Úgy látszik, az új korszakban továbbra is megoldandó probléma lesz a környező országokkal való területviták kérdése.
Mindeközben Japán a Heisei-korban egyre népszerűbb lett külföldön. Az 1990-es és 2000-es években az egész világon széles körben ismertté váltak a japán mangák, animék, illetve a j-pop. Az internet elterjedésével a 2000-es évek elején rengeteg fiatal (jelen sorok szerzőjét is beleértve) kezdett el érdeklődni a japán kultúra iránt, s évről-évre többen kezdtek el japánul tanulni. A Heisei-kor a repülőjegyek árának csökkenését is elhozta, így mind több ember számára lett álomból valóság egy japán út. 2018-ban már több mint 30 millió turista kereste fel Japánt, tízszer annyian, mint a Heisei-kor első évében. A japán kormány célkitűzése, hogy 2020-ra elérje a 40 milliós számot, a következő korszakban tehát Japán továbbra is várja a turistákat, ugyanakkor az ezzel járó problémákkal (pl. nevezetességeknél tapasztalható zsúfoltság) is kénytelen lesz megbirkózni.
Az új korszak és a japán társadalom
A korszakváltás a japán emberek hétköznapi életére is hatást gyakorol. Már a császár lemondásáról szóló híreket követő napokban élénk diskurzus kezdődött meg arról, vajon mi lesz az új korszak neve (gengō). A korszaknév meghatározását ugyanis hosszú procedúra előzi meg. Fontos, hogy olyan, két kandzsiból álló összetételt válasszanak, ami általánosságban pozitív jelentéssel bír, emellett olyan írásjegyeket tartalmaz, melyeket a legutóbbi nevekben nem használtak. Az is elvárás, hogy az új név latin kezdőbetűje ne egyezzék meg az elmúlt néhány korszakéval. Ez azért fontos, mert egyes hivatalos dokumentumokon a korszakneveket latin betűkkel rövidítik, így pl. a Heiseit egy H betű jelöli. A név kiválasztásához klasszikus kínai és japán krónikák szövegét böngészik át a szakemberek, alkalmas kandzsiösszetétel után kutatva.
Mivel már 2017-ben tudni lehetett, hogy uralkodóváltás következik, sokan kifejtették, örülnének, ha előre tudni lehetne az új éra nevét. Közöttük voltak a különféle űrlapokkal dolgozó hivatalnokok, szoftverfejlesztők és a naptárszerkesztők is. A japán űrlapokon és naptárakon ugyanis gyakran a japán időszámítást használják, az új korszaknév nélkül pedig ezeket nem lehet előre legyártani. Végül a 2018-as év is anélkül ért véget, hogy az új gengōról lehullott volna a lepel, így a 2019-es naptárakban vagy nem szerepel japán korszaknév, vagy csak áprilisig van feltüntetve. Az új gengōt április 1-jén fogják bejelenteni, így egy hónapnyi időt adnak a hivataloknak arra, hogy felkészüljenek a váltásra. Ezt az intézkedést is érték ugyanakkor bírálatok: a konzervatív politikusok ragaszkodtak volna ahhoz, hogy a korszaknév az új császár trónra lépéséig titokban maradjon. A praktikus okok végül diadalmaskodtak a konzervatív nézetek felett.
Az új korszak kezdete efféle bürokratikus akadályokat gördít a mindennapi emberek elé. Ugyanakkor ezeknél az akadályoknál fontosabb kérdés, hogy az új korszakban választ és megoldást tudnak-e nyújtani a döntéshozók a japán társadalom legaggasztóbb problémáira. A Heisei-korban ugyanis Japánt egyre inkább az elöregedő társadalom és a születésszám csökkenése jellemezte. Egyre zsúfoltabbak a városok, miközben vidéken egész falvak, városrészek néptelenednek el. A japán cégeknél gyakran hallani a jogtalan túlóráztatásokról, a túlmunka miatti öngyilkosságokról, halálesetekről is (l. Mondo 2017/02). Mindeközben a nők szülés utáni visszatérése a munkaerőpiacra még mindig nem akadálymentes: a rendkívül kevés bölcsődei férőhely problémája az elmúlt évek egyik gyakori beszédtémája volt.
Számos olyan jelenség van tehát, melyek az új korszakban megoldásra várnak. Áprilisban megtudjuk az új korszak nevét – ám annak megítélésére, hogy az új érában sikerült-e megoldást találni a szigetország nehézségeire, a következő korszakváltásig várnunk kell.
A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2019/02. számában jelent meg. Hornos Dániel: Korszakváltás Japánban, in: Mondo Magazin, 2019/01, p. 38-39.
