Egy jól ismert történet grandiózus újrafeldolgozása – A sógun

Az idei év első hónapjaiban akárhová kattintott az ember az interneten, minden a Disney+ felületén debütáló A sógun című sorozat promócióival volt tele. James Clavell világhírűvé vált regényének újrafeldolgozásából előző számunk lapzártájakor épp az első epizódok jöttek ki – mivel azóta már elérhetővé vált mind a tíz epizód, lehetőségünk nyílik arra, hogy megvizsgáljuk, milyen is lett a sorozat. Így tehát ebben a számban most kicsit elszakadunk a szó szoros értelmében vett japán doramáktól, és ezt a világszerte sikert aratott amerikai sorozatot vesézzük ki.

Egy „nyugati barbár” japán földön

Egy holland hajó sodródik Japán partjaihoz, fedélzetén az angol kormányossal, John Blackthorne-nal (Cosmo Jarvis). 1600-at írunk ekkor: a japánok kereskedelmi kapcsolatot tartanak fenn a katolikus portugálokkal, akiknek egyeduralkodó szerepét a kelet-ázsiai kereskedelem terén a hollandok igyekeznek megtörni. Ezzel a küldetéssel érkezett az Izu partjaihoz vetődő hajó is, melyet Izu földesura lefoglal, s elfogatja a legénység életben maradó tagjait, köztük Blackthorne-t is. Az ügyről csakhamar hírt kap Yoshii Toranaga (Sanada Hiroyuki) is. Toranaga egy öt fős régensi tanács, a gotairō tagja, mely éppen az országot uralja mindaddig, amíg az elhunyt országegyesítő hadúr, a taikō egyetlen fia nagykorúvá nem válik. Ebben a hatalmi vákuumban azonban mindennaposak a hatalmi szervezkedések: a tanács másik tagja, Ishidō mindent megtesz azért, hogy kirekessze a tanácsból Toranagát. A szorult helyzetben lévő Toranaga figyelmét felkelti a holland hajó: Blackthorne-t magához viteti Oszakába, hogy kikérdezze, s mellé rendeli tolmácsnak Toda Marikót (Anna Sawai), egy szamurájfeleséget, aki keresztény hitre tért, s emiatt beszél portugálul. Vajon hazatérhet fogságából Blackthorne, s megmenekül Toranaga a többi nagyúr ármánykodásától?

Az új feldolgozás

…tehetjük fel a költői kérdést a történet rövid bevezetésének végén, de az olvasók közül valószínűleg sokan tudják már a választ, hisz vagy már látták a sorozatot, vagy olvasták a regényt, esetleg ismerik a korábbi filmsorozatot (lásd keretes írásunkat). Nem is csoda, hisz James Clavell 1975-ben megjelent regénye világhírű, számos nyelven, így magyarul is megjelent, hazánkban is olvasható. Nagy várakozás előzte meg emiatt az idén februárban debütáló sorozatot. A sógun újrafeldolgozását az FX még 2018-ban jelentette be, s ezt követően kezdődtek a forgatások Angliában, Kanadában és Japánban. A stábban japán tagokat is találunk (a Toranagát alakító Sanada Hiroyuki például producerként is tevékenykedett), mivel a készítők szándéka az volt, hogy olyan művet alkossanak, amely nemcsak a nyugati közönség számára élvezhető, hanem a japánok számára is – okulva a négy évtizeddel ezelőtti sorozat tanulságából.

Az elkészült sorozaton érződik, hogy nem sajnálták a pénzt a költségvetéséből, s hogy egy igazán nagyszabású produkcióról van szó. Szépen fényképezett tájak, grandiózus csatajelenetek, s Japán-szerte ismert színészek jelennek meg a képernyőkön. A casting is kiváló, a főhősök közül Sanada Hiroyuki hitelesen alakítja a méltóságteljes nagyurat, Anna Sawai pedig a büszke, kimért, de legbelül számos traumával küzdő szamuráj nőt. Egyedül a Blackthorne karakterét alakító Cosmo Jarvist érezhetjük kicsit esetlennek, de kérdés, hogy ez itt negatívum-e, vagy épp plusz pont. Mindenképp gyenge pontként említhetjük viszont meg azt, hogy a történetvezetés néhol kissé lassú, némely jelenet üresjáratnak tűnhet, így a néző időnként azon veheti észre magát, hogy unatkozik.

Japán Trónok harca?

A sógun 2024-es feldolgozása nagy hangsúlyt fektet az egyes karakterek érzelmeinek, lelkivilágának bemutatására, és ez a sorozat egyik legnagyobb pozitívuma. Az 1980-as sorozattal ellentétben nemcsak Blackthorne szemszögéből látjuk az eseményeket, tehát nemcsak egy külföldi szemével tekintünk a számára különlegesnek tűnő japánokra, hanem Toranaga, Mariko és gyakran a további mellékszereplők gondolatait, tetteik motivációit is megérthetjük. A sorozat nem szájbarágósan, de nagyrészt hitelesen mutatja be a korabeli japán erkölcsöt, a konfuciánus tanokon alapuló társadalmi hierarchiát, a szamurájok számára alapelvként szolgáló hűség és szülőtisztelet felfogását. (A túlzásba vitt seppukukból azért visszább lehetett volna venni, nem volt az annyira mindennapos…) Blackthorne, a „barbár” is fokozatosan ismeri meg a japán kultúrát: eleinte minden idegen számára, aztán lassacskán megérti, megszokja a világot, amelybe belecseppent. És ez nem egy csodás meseország, egy ideális világ, hanem jól kirajzolódik a korabeli Japán brutális és nyomorúságos oldala is. Apropó brutalitás, A sógun nem él az erőszak és az erotika szenzációhajhász alkalmazásával, habár szükséges mértékben mindkettő jelen van a sorozatban. Emiatt nem állja meg a helyét az a hasonlat, amely A sógunt a japán Trónok harcának nevezi.

Nagy változás az 1980-as sorozathoz képest, hogy míg abban a japán nyelvű megszólalások nem voltak lefordítva (mondván, a néző csak annyit értsen meg, amennyit Blackthorne), a 2024-es sorozatban az elhangzó szöveg nagy része japán nyelvű, s ez mind feliratozva is van. Japánul beszélnek tehát a sorozatban, nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az eredeti mű egy – ugyan sok kutatómunkával, alapos háttértudásra épített, de – nyugati szemszögből íródott történelmi fikció. A sorozat alkotói ugyan igyekeztek minél hitelesebb képet mutatni, de ne feledjük, hogy már az eredeti regény sem száz százalékosan hiteles – ne várjunk tehát pontos történelmi tényeket, dokumentumfilm-jelleget. Ha ezt észben tartjuk, akkor mindenképp jó szórakozásban és kellemes vizuális élményben lesz részünk. És az élmények később is folytatódhatnak majd, hisz a kedvező kritikák és a magas nézettség hatására épp jelen cikk írásának idején jelentették be, hogy berendelték A sógun második és harmadik évadát is.

ADATLAP
A sógun (Shōgun)
sorozat
Év: 2024
Főszerepben: Sanada Hiroyuki, Cosmo Jarvis, Anna Sawai
Hossza: 10 × kb. 60 perc
Elérhető: Disney+

A valós történelmi alakok

James Clavell regénye történelmi fikció, amelyben számos szereplőt valós történelmi alakok inspiráltak, ugyanakkor nevüket a szerző megváltoztatta. Toranagát például az Edo-sógunátus megalapítója, Tokugawa Ieyasu inspirálta; Blackthorne valós párja pedig William Adams, az angol hajós, aki Ieyasu szolgálatába állt. Toda Marikót Hosokawa Graciának (az Oda Nobunagát meggyilkoló Akechi Mitsuhide később keresztény hitre tért lányának) feleltethetjük meg, míg a történetbéli Ishidō nem más, mint Ieyasu riválisa, Ishida Mitsunari. Fontos azonban észben tartanunk, hogy A sógun nem egy történelemkönyv: miközben történelmi alakok alapján mintázták a karaktereket, az események nagy része fikció, így például William Adams a valóságban sosem találkozott Hosokawa Graciával.

Sógun-láz a 80-as években

A sógun történetét először a Paramount filmesítette meg 1980-ban. Az öt epizódos minisorozat, melynek egyes részei 2-3 órásak voltak, a világ számos országába eljutott, így 1987-ben a Magyar Televízió is műsorára tűzte. A Richard Chamberlain és Toshirō Mifune főszereplésével készült filmfeldolgozás, amely számos tekintetben úttörő volt (pl. erőszak, meztelenség ábrázolása), nagyon magas nézettséggel futott Amerikában, s megdobta a Clavell-regények eladásait is. Magyarországon is szerették a sorozatot, az akkori fiatalok közül sokan ezáltal ismerkedtek meg az akkor még egzotikumnak számító japán kultúrával, s kezdték el a nyelvet tanulni vagy küzdősportokat űzni. Japánban ugyanakkor nem kedvelték a külföldön ikonikussá vált sorozatot, hisz a japán történelmi sorozatokhoz a nyugati szemléletű, nem teljesen korhű amerikai sorozat nem tűnt hitelesnek a szemükben. Ezért is törekedtek a 2024-es feldolgozásnál arra, hogy a japán nézőközönség számára is élvezhető végeredmény szülessen.

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2024/06. számában jelent meg. Hornos Dániel: Egy jól ismert történet grandiózus újrafeldolgozása – A sógun in Mondo Magazin 2024/06, 36-37.