Egy cseppnyi trópusi Japán – A Yaeyama-szigetek
Itt van az ősz, itt van újra… Egyre hidegebb az idő, és a koronavírus-járvány miatt továbbra sem utazhatnak külföldiek turistaként Japánba, ezért most itt, a Mondo hasábjain igyekszünk kissé visszahozni a nyári japán hangulatot egy trópusi szigetcsoport bemutatásával. Az Okinawa megyéhez tartozó, de Okinawa főszigetétől jócskán távol fekvő Yaeyama-szigetcsoportot keressük fel, hogy megismerkedjünk nevezetes helyszíneivel, különleges állat- és növényvilágával, egyedi kultúrájával. Vitorlákat fel, indulás!
Okinawa vagy mégsem?
A Yaeyama-szigetcsoportot 12 lakott és számos kisebb lakatlan, a Kelet-kínai-tengeren található sziget alkotja. Közigazgatásilag ugyan Okinawa megyéhez tartoznak, de mivel Okinawa főszigetétől 411 km-nyi távolságra helyezkednek el, kultúrájuk és nyelvük számos pontban eltér az okinawaitól. Ráadásul az egyes kisebb szigeteken is más-más nyelvjárással vagy szokásokkal találkozhatunk. Így például míg Okinawa főszigetén a Mensore kifejezéssel üdvözlik a látogatókat, a Yaeyama-szigetekhez tartozó Ishigakin Ōritōri, Haterumán Ngishitaōryō, Yonagunin pedig Wārī felkiáltást hallhatnak a vendégek.
A szigetek a XV. századig ugyan önállóak voltak, de az Okinawát uraló Ryūkyū Királyság vazallusának számítottak, és éves adót fizettek a királynak. 1500-ban azonban a Yaeyamát uraló törzsfő, Oyake Akahachi megtagadta az adófizetést, ezzel magára haragítva a ryūkyūi uralkodót, Shō Shint. Ryūkyū leverte Oyake felkelését, és annektálta a Yaeyama-szigeteket – innentől kezdve a szigetek a Ryūkyū Királyság, majd a modern korban Okinawa megye részét képezik.
Ishigaki
A Yaeyama-szigetekhez tartozó számos sziget közül a második legnagyobb Ishigaki szigete. Bár nagyságát tekintve elmarad a lentebb bemutatott Iriomote mögött, erre a szigetre jellemző leginkább a városias életforma, illetve ez a legfontosabb közlekedési csomópont: az itt található reptérre érkeznek a turisták, és Ishigaki kikötőjéből indulnak a komp- és gyorshajójáratok a környező szigetekre. Közigazgatásilag Ishigaki sziget egész területe egyetlen nagy városnak számít, melynek központja a kikötő 2-3 km-es vonzáskörzetére tehető. Ide összpontosulnak a hotelek, üzletek, éttermek és szórakozóhelyek, de itt van a Yaeyama Múzeum is, ahol megismerkedhetünk a helyi kultúrával és nyelvvel. Ha távolabb utazunk a belvárostól, találunk strandolásra alkalmas homokos partokat azúrkék tengerrel, de mangroveerdőket is. A belvárosból induló, különféle egynapos buszos kirándulásokon is körbeutazhatjuk a szigetet, és a búvárkodás, túrázás szerelmesei is megtalálják a számukra kedves programot. A kikötő környékén található éttermek specialitása a yaeyamai sobatészta, vagy például a gōyából (keserűtök) készült különlegességek.
Taketomi
Ishigaki kikötőjétől gyorshajóval körülbelül negyedórányira, nyugat felé található Taketomi szigete, ami hagyományos városképéről nevezetes. Tulajdonképpen élő skanzennek is nevezhetjük: a szigeten lévő valamennyi épületnél igyekeztek megőrizni a tradicionális építési stílust. A házakat alacsony kőfalak veszik körbe, s számos helyen feltűnnek az Okinawa-szerte ismert shīsák, vagyis a félig kutyának, félig oroszlánnak kinéző, védelmező szobrocskák. Taketomi szigete kis területű, ezért akár gyalogszerrel is könnyedén bejárható, ám a legtöbben inkább bérelt biciklikkel szokták felderíteni a látnivalókat. Nem kell tartanunk a közlekedés veszélyeitől, hisz a szigeten nincsenek autók, legfeljebb vízibivaly húzta szekérrel találkozhatunk, mely turistacsalogató látványosság. Szintén láthatunk a szigeten (nemcsak itt, a többi szigeten is) torii kapukat, melyek Japánban általában a sintó szentélyek bejáratát hivatottak jelképezni. Az okinawai szigeteken azonban a ryūkyūi hiedelemvilág szent helyei találhatók a toriik mögött, ahol a különféle helyi rítusokat szokták végrehajtani. Míg Okinawán ezeket a helyeket utakinak (御嶽) nevezik, a Yaeyama-szigeteken on a megnevezésük.
Taketomi egy nap alatt teljesen bejárható – helyi általános iskolások is szoktak ide érkezni osztálykirándulásra Ishigakiból – és a tradicionális épületek közül kikeveredve megpihenhetünk az egyik tengerparton, megmártózhatunk a tengerben is.
Iriomote
A Yaeyama-régió legnagyobb szigete, Iriomote körülbelül háromnegyed óra alatt érhető el hajóval Ishigaki kikötőjéből. A sziget – amely az egész okinawai szigetvilág második legnagyobb szigete (az első hely Okinawa főszigeté) – 90%-át sűrű őserdő borítja; emberek lakta települések csak elszórtan találhatók a sziget tengerpartján. Egyetlen főút halad végig Iriomote partján félkör alakban, a déli és nyugati partvidékeken pedig egyáltalán nincsenek kiépített országutak. A sziget nagy része az Iriomotei Nemzeti Park felügyelete alá tartozik, melyet idén nyáron felvettek az UNESCO természeti világörökségei közé. A turisták főként az érintetlen tájak miatt keresik fel a szigetet: a két nagy folyón, az Urauchi és a Nakama folyókon hajókirándulás keretén belül, valamint kajakkal deríthető fel az iriomotei mangroveerdők növény- és állatvilága. A rutinosabb túrázók beljebb is merészkedhetnek a sziget elzártabb részeire, ahol csodálatos vízesések zuhognak alá.
Iriomote fontos jelképe a súlyosan veszélyeztetett státuszú állatfaj, az iriomotei vadmacska. A macskafajt 1965-ben fedezték fel, s állattani leírása 1967-ben történt meg. Az iriomotei vadmacskának napjainkban kb. 100 vadon élő példánya él a szigeten, s számos tábla hívja fel az autósok figyelmét a macskák jelenlétére. A legnagyobb fenyegetést a fajra azonban mégsem a közlekedés, hanem a házimacskák által terjesztett betegségek jelentik.
Mindezek mellett Iriomote partjainál fekszik az aprócska Yubu sziget is, ahová apály idején vízibivaly húzta szekérrel lehet átkelni, s ahol trópusi növénykert várja a látogatókat.
Hateruma és Yonaguni
Végezetül két olyan szigetről kell említést tennünk, amelyeket érintőlegesen már tárgyaltunk a Japán különleges földrajzi pontjairól szóló cikkben, a Mondo 2018/12. számában: ez Hateruma és Yonaguni szigete. Hateruma, Japán legdélibb lakott szigete gyorshajóval egyórányira fekszik Ishigakitól. A szigeten található Japán legdélibb postahivatala, Japán legdélibb vegyesboltja, és rengeteg cukornádültetvény is, amiből a többi okinawai szigeten sincs hiány. Bérelt biciklivel félórás tekerés után elérkezhetünk a legdélibb pontot jelölő emlékműhöz, ahol a kötelező fényképezkedés után a Filipínó-tenger kékjében is gyönyörködhetünk. A sziget nyugati partján több fehér homokos, azúrkék strand is megtalálható, a fürdőzni vágyók nagy örömére.
Japán legnyugatibb pontja a Yonaguni szigeten található, ahová szintén Ishigaki kikötőjéből juthatunk el. A heti kétszer közlekedő komp négy és fél óra alatt jut el a többi Yaeyama-szigettől jókora távolságra lévő Yonagunira. A hajó a nyílt tengeren közlekedik, és az itt tapasztalható ringatózás miatt kiérdemelte a nem túl becses „hányás-hajó” becenevet is. Yonaguni szigete a japánok számára leginkább a Dr. Kotō rendelője című sorozat kapcsán ismert (lásd 34-35. oldal), de a sziget különleges állatvilágáról is érdemes említést tenni. Itt él a hatalmas méretű moly, az atlaszlepke, melyet a helyiek ayamibabirunak neveznek, és ez az őshazája a yonaguni lófajtának is. A Yonaguni környéki tengerben továbbá hatalmas kardhalak is élnek, s a vízi állatvilág évről évre rengeteg búvárkodni vágyót csábít ide. A szigeten, amelyhez Tajvan közelebb van, mint Ishigaki, három aprócska település található (Sonai, Kubura és Higawa), melyeket mindenki által igénybe vehető, ingyenes buszjárat köt össze. További érdekesség, hogy a szállítási távolságok miatt a legtöbb termék jóval drágább itt, mint Japán más részein: így hát a legnyugatabbra fekvő benzinkúton és a legnyugatabbra fekvő kisboltban is valószínűleg többet kell fizetnünk, mint Japánban bárhol máshol.
A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2021/10. számában jelent meg. Hornos Dániel: Egy cseppnyi trópusi Japán – A Yaeyama-szigetek in Mondo Magazin 2021/10 p. 46-47.