Zaklatási botrány a Johnny’s ügynökségnél – Hat évtizeden keresztül állt a japán popvilág csúcsán a szexuális bűnöző

2019. július 9-én, 87 éves korában elhunyt Kitagawa Johnny, a japán szórakoztatóipar talán leghíresebb idol-ügynöksége, a Johnny & Associates alapítója és vezetője. Nagyszabású búcsúztatót rendeztek neki, s még az akkori miniszterelnök, Abe Shinzō is méltatta érdemeit. Halála után még négy évig kellett várni arra, hogy a japán média is beszámoljon arról, amiről már hatvan (!) éve sokan beszéltek: nevezetesen, hogy Kitagawa folyamatosan szexuálisan zaklatta az ügynökségéhez tartozó, sokszor még fiatalkorú fiúkat. Ebben a cikkben az idén Japánt felkavaró ügy részleteibe adunk betekintést.

Lappangás

Az USA-ban született, majd Japánba hazatelepült Kitagawa Johnny 1962-ben alapította meg a Johnny’s ügynökséget, melynek célja volt olyan férfi idolok, sztárok kinevelése, akik az énekléshez, tánchoz, színészethez is értenek, és persze megjelenésük is vonzó a hölgyek számára, így könnyedén lehet velük eladni bármilyen terméket. A vállalkozás az elkövetkező évtizedekben hatalmasra nőtt, és olyan idolbandákat tett világszerte népszerűvé, mint például a SMAP, az Arashi, a Hey! Say! JUMP vagy néhány éve a King & Prince. Kitagawa és cége megkerülhetetlenné vált a japán popvilágban, és minden cég az ő kegyeiket kereste – az időről-időre felmerülő pletykák ellenére is. Kitagawa Johnny ellen ugyanis már az 1960-as években is indult polgári peres eljárás szexuális bántalmazás miatt, de nagyobb hírverést nem kapott az ügy. Az elkövetkező évtizedekben többször is szóba kerültek újabb és újabb vádak, de ezekből továbbra sem lett botrány, a japán társadalom nem foglalkozott a témával.

Eközben pedig, mint ahogy az később napvilágra került, Kitagawa folyamatosan abuzálta a szárnyai alá vett fiatal, debütálni vágyó fiúkat („Johnny’s Junior”), akik közül sokan még kiskorúak voltak. A bántalmazásokról állítólag nővére, Mary is tudott, ő segédkezett a titkok elleplezésében. Amelyik fiatal ellenszegült, azt kitették az ügynökségből, és a cég kiterjedt csápjai miatt lezárult előtte a szórakoztatóiparban való érvényesülés felé vezető út. Emiatt sok fiú úgy tekintett a bántalmazásokra, mint valamire, amit tűrni kell ahhoz, hogy álmaik beteljesüljenek. Az elmondottak alapján egyfajta beavatási szertartásként tekintettek a Kitagawa általi erőszakra: gyakran a bántalmazást követően a többiek gratuláltak az áldozatnak, mondván, most már biztos a munkája, debütálhat. Kitagawa áldozatai között sokan kiszolgáltatott helyzetben lévő gyerekek voltak, akiknek mindenképp szükségük volt a pénzre, hogy támogathassák édesanyjukat. Az elmúlt évtizedekben tehát több száz áldozata is lehetett Kitagawának, a bántalmazásokról pedig gyakran azok is hallgattak, akik tudomást szereztek róla. De vajon miért?

Hallgatás

Kitagawa üzelmei akadály nélkül folyhattak egészen haláláig, a média, a közvélemény hallgatása mellett. Halálának évében a feltételezett botrányairól ugyan beszámolt a BBC News, ez azonban továbbra sem okozott nagyobb felzúdulást Japánban. A robbanásig egészen 2023-ig kellett várni. Márciusban a BBC Two sugározta Mobeen Azhar dokumentumfilmjét, amely a Predator: The Secret Scandal of J-Pop (Ragadozó: A J-Pop eltitkolt botránya) címet kapta, és amelyben a riporter – akinek az keltette fel az érdeklődését, hogy Japánban eddig miért nem foglalkozott senki a témával – részletesen körüljárta a témát, megszólaltatva Kitagawa egykori áldozatait is. A riportfilmet japán felirattal bemutatták a BBC News Japan csatornán, felkerült a YouTube-ra, a hírt pedig átvették koreai, tajvani, angol és amerikai lapok is. A BBC újságírójával is együttműködő Shūkan Bunshun hetilap – amely már évekkel korábban is igyekezett felhívni a bántalmazásokra a figyelmet – ezt követően, március végétől hétről hétre újabb áldozatok vallomásait hozta nyilvánosságra. Végül áprilisban az egyik áldozat, Okamoto Kaun, névvel és arccal vállalta nyilatkozatát: elmondta, hogy amíg 15 éves korában ki nem lépett az ügynökségtől, 15-20 alkalommal molesztálta őt Kitagawa. Úgy nyilatkozott, mivel a japán sajtó nemigen akar beszámolni az ügyről, a külföldi médiát szeretné segítségül hívni. A sajtótájékoztatóját követően a japán köztévé, az NHK kettő percben (!) számolt be a témáról a kevésbé nézett délutáni hírműsorában; az esti, főműsoridős hírösszefoglalóból azonban a tudósítás kimaradt. A japán újságok és tévécsatornák tehát továbbra is tartózkodtak attól, hogy szóba hozzák a Johnny’s botrányát, miközben a közösségi oldalakon már rengeteg ember fejtette ki a véleményét az eseményekről. Sőt, még a Johnny’s együttesek rajongói is aláírásgyűjtésbe kezdtek, azt követelve, hogy vizsgálják ki a gyerekmolesztálási ügyeket.

Ellenintézkedések?

Májusban a Johnny & Associates akkori ügyvezetője, Fujishima Julie bejelentette, hogy szakértők bevonásával vizsgálják az ügyet, és igyekeznek a hasonló eseteket megelőzni. Fujishima – aki Mary lánya, tehát Johnny unokahúga – úgy nyilatkozott, nem tudtak a bántalmazásokról, de nagyon sajnálják a történteket. A megbánás hitelességét sokan megkérdőjelezték, hisz valójában egy családi vállalkozásról volt szó, s a molesztálások eltitkolásában Johnny nővére is szerepet vállalt; így nem tűnik reálisnak, hogy Fujishima és a vezetőség ne tudott volna arról, mi zajlik a háttérben.

Az NHK májusban sugárzott először hosszabb terjedelmű műsort a botrányról, s ezután kezdtek el az egyes sajtótermékek is részletesebben foglalkozni az üggyel. Aláírásgyűjtés indult a gyermekbántalmazásról szóló törvény módosítása érdekében, nyáron pedig az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa is vizsgálatot folytatott. Az ügynökség által felkért szakértői csoport augusztusban kimondta, hogy a vádak megalapozottak voltak, Kitagawa valóban számos tizenéves fiatal fiún követett el folyamatos bántalmazást a 60-as évektől kezdve egészen haláláig. Fujishima lemondott igazgatói posztjáról, s bejelentették, hogy az ügynökség rosszul csengő nevét, a Johnny’s-t októbertől SMILE-UP.-ra cserélik; ezenfelül megkezdik az áldozatok részére a kártérítések kifizetését. Mindazonáltal számos cég felmondta vagy elhalasztotta a későbbi együttműködést az ügynökséggel, és a vállalat által menedzselt idolokat az ügy tisztázódásáig nem szerepeltetik reklámjaikban.

Változások

Kitagawa Johnny ügye számos japán társadalmi problémára világított rá, s remélhetőleg változásokat is elindít a szigetországban. A bántalmazásokat azért is lehetett ennyi időn keresztül eltitkolni, mert a Johnny’s lekötelezte a hetilapok kiadóit és a tévécsatornákat, így aki nem akart a sztárok felhasználásának lehetőségétől elesni, az nem merte kritizálni Kitagawát. A japán társadalom hozzáállása is egy okként jelölhető meg: a „szégyen kultúrája” miatt a japán média tabusítja a pedofíliát, és inkább nem beszél róla, ami a bűnelkövetők számára táptalajt jelenthet, az áldozatok pedig emiatt nem mernek szót emelni. Gyakran egyfajta Stockholm-szindróma is kialakul az áldozatoknál: sokan úgy nyilatkoztak, a zaklatásokat leszámítva Johnny egy remek ember, akire jótevőként tekintenek. Az ország jogi környezetében is kereshetők az okok: 2017-ig ugyanis a japán törvények szerint csak nőket ismertek el nemi erőszak áldozataiként, a férfiak irányába elkövetett abúzust a jog nem tudta értelmezni. Mindezeken túl a beleegyezési korhatár eddig Japánban 13 év volt, melyet a mostani események hatására emeltek 16 évre.

A Johnny’s ügynökségnél történt felháborító eset tehát rávilágított Japánban a férfiakat érő erőszak problémájára. Csak remélhetjük, hogy a történtek valóban komoly változásokat indítanak el a szigetország társadalmában és médiájában, és nem ismétlődik meg hasonló eset a jövőben.

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2023/12. számában jelent meg. Hornos Dániel: Zaklatási botrány a Johnny’s ügynökségnél – Hat évtizeden keresztül állt a japán popvilág csúcsán a szexuális bűnöző in Mondo Magazin 2023/12., 42-43.