Aranyláz a Meiji-kori Hokkaidón – Golden Kamuy anime és manga

Különleges kalandra invitálja a nézőt Noda Satoru Golden Kamuy című mangája, illetve az abból készült anime. Elrejtett aranyrögök után szaglászó leszerelt katonák, vadászatban jártas ainuk, halottnak hitt, titkos terveket szövögető történelmi alakok, egy mindenhonnan könnyedén kiszabaduló, bohókás bűnöző és jó sok gasztronómiai utalás – mindez a XX. század eleji, titokzatos és vad Hokkaidón.

Tetkógyűjtés némi gasztronómiával fűszerezve

Sugimoto Saichi az 1904-05-ös japán–orosz háború hőse. Rengetegszer került olyan helyzetbe, amikor veszélyben volt az élete, de ezekből mindig sikerült élve kikeverednie, így a hadseregben a „Halhatatlan Sugimotóként” kezdtek hivatkozni rá. A háború lezárását követően Sugimoto Hokkaidō szigetére utazik, hogy ott aranymosással gazdagodjék meg, így teljesítve a harcokban odaveszett barátjának tett ígéretét, és megsegítve annak feleségét. Itt szerez tudomást egy rendkívül különös történetről. A szóbeszéd szerint ugyanis Hokkaidō őslakosai, az ainuk rengeteg aranyat gyűjtöttek össze, hogy ezzel a japánok elleni hadi kiadásaikat tudják fedezni. Ám egy titokzatos személy egy éjszaka lemészárolta az aranyat birtokló ainukat, ellopta a kincset, majd elrejtette. Az elkövetőt ugyan elkapták, és Japán legszigorúbban őrzött börtönébe, az abashiri börtönbe vetették, az elrejtett kincs holléte azonban sosem derült ki. A titokzatos rabló viszont egy igencsak furcsa módon megpróbálta értesíteni a rejtekhelyről társát: a börtönben több tucat rab bőrére rejtélyes szimbólumokat tetovált, melyek együttesen adnak ki egy titkos kódot. A teljes kód megfejtéséhez az összes lenyúzott bőrre, vagy legalábbis azok papírra vetett másolatára van szükség.

Sugimoto útra kel, hogy megtalálja a Hokkaidō-szerte szétszóródott rabokat, és általuk a rejtett aranyat – ám az 1900-as évek eleji, téli Hokkaidō nem egy veszélyektől mentes terep… A halhatatlan Sugimoto rövidesen szembetalálkozik az északi sziget erdeinek legrettegettebb vadállatával, egy feldühödött, bocsát védelmező barnamedvével. A szorult helyzetből Asirpa, egy fiatal ainu lány segíti ki, aki csatlakozik hősünkhöz. Az őslakos lány úgy ismeri Hokkaidōt, mint a tenyerét, és nagyon ügyes vadász is, így neki köszönhetően Sugimoto – és a nézők is – betekintést nyerhet a hokkaidói állatvilágba, az ainu gasztronómiába és az ainu népszokásokba. Nemsokára a pároshoz csatlakozik a valós személyről mintázott (l. a 40-41. oldalon) Shiraishi, a szabadulóművész, akinek az abashiri börtönből is sikerült megszöknie; majd az ainu fiatalember, Kiroranke is, így kis csapatunk egymást segítve ered a tetoválások és a kincs nyomába. A rabokat és az aranyat viszont nem csak ők keresik: a barnamedvéken és a zord téli táj veszélyein kívül rövidesen a Japán Császári Hadsereg Hokkaidóra telepített 7-es hadosztályával és annak kissé őrült, félig hiányzó arcú (s emiatt időnként szivárgó agyvizű) parancsnokával, valamint a valaha volt Shinsengumi halottnak hitt helyettes parancsnokával, a megőszült Hijikata Toshizōval is szemben találják magukat. Hőseink útjuk során rengeteg furcsa vagy éppen veszélyes alakkal találkoznak és küzdenek meg, miközben bejárják Hokkaidōt, majd később Szahalint is, a küzdelmek között pedig rengeteg különleges ainu ételt kóstolnak meg.

Hiteles történelmi alapok

Noda Satoru mangája (Mondo 2016/04) 2014-ben indult útjára Japánban a Shūkan Young Jump (Weekly Young Jump) magazinban, és hamar népszerűségre tett szert: 2016-ban az adott évi japán manga nagydíjat (Manga Taishō) is elnyerte. A hokkaidói származású mangaka szerkesztője kérésére kezdett bele egy vadászatról szóló manga megalkotásába, de mivel úgy látta, hogy csupán a vadászat nem biztosítana elegendő alapanyagot egy izgalmas és élvezetes mangához, saját családi történeteihez és az őt érdeklő témákhoz nyúlt, hogy azokból egy nem mindennapi egyveleget gyúrjon. Noda nagyapja maga is szolgált a japán–orosz háborúban, tőle kapta a főhős, Saichi a nevét. Ezenkívül az ainu kultúra, az elrejtett arany legendája, a hakodatei csatában meghalt Shinsengumi-tag, Hijikata Toshizō – ezek mind-mind olyan elemek voltak, melyek megragadták a szerző fantáziáját. Megmaradt ugyanakkor a vadászati vonal is a történetben, és az ainuk által kedvelt ételeket is alaposan bemutatja a sorozat.

Mivel az ainuk ügye Japánban politikai tekintetben is meglehetősen kényes téma, illetve mangákban mind ez ideig kevéssé volt feldolgozva, Noda fontosnak tartotta, hogy a megjelenített ainu karakterek, az ainu nyelvű párbeszédek, illetve az ainu kultúrával kapcsolatos jelenetek minél hitelesebbek legyenek, így felkérte szakmai lektornak Nakagawa Hiroshit, a Chiba Egyetem oktatóját, az ainu nyelv és kultúra kutatóját. A hitelességet talán jól érzékelteti az, hogy a Hokkaidói Ainu Társaság és más, ainukkal foglalkozó neves szervezetek is úgy nyilatkoztak, jónak tartják a művet. A történet későbbi részében Szahalin szigetére is eljutnak hőseink, itt orosz és orok nyelvi lektor is segédkezett a manga megalkotásában.

Megelevenedő karakterek és CGI-s macik

A jelenleg is futó mangához 2018-ban jött ki az animeváltozat, melyből ugyanabban az évben rögtön két szezont is bemutattak. A 24 epizódon kívül három OVA is megjelent, melyet a mangákhoz csomagolva árusítottak. Az anime két szezonja 14 mangakötet történéseit foglalja össze, és nagy erőssége, hogy nem nyúl a fillerek bevett módszeréhez: amikor kifogytak a feldolgozható mangafejezetekből, az anime gyártása is leállt. A tavalyi év végén viszont bejelentették, hogy 2020 októberében jön a harmadik szezon, amely minden bizonnyal újabb hét kötetnyi eseményt fog feldolgozni.

Az anime nemcsak a történetvezetésében, de rajzolásában is hasonló minőséget képvisel, mint a manga: gazdagon illusztrált, alaposan kidolgozott, nem elnagyolt rajzokkal van dolgunk, melyek animálva is jól mutatnak, különösen az akciódús harcjeleneteknél. Az animeváltozattal kapcsolatosan jelen sorok szerzője csupán két dolgot nem tud megérteni: az egyik, hogy mi szükség volt az animében az ainu Kiroranke mellszőrzetének életszerűtlen, idétlen eltúlzására (poén akarna lenni?), a másik pedig, hogy mi szükség volt arra, hogy a barnamedvék és a hadihajók CGI segítségével keljenek életre. Alapvetően ugyanis a Golden Kamuy nem alkalmaz CGI-t: mind a harcok, mind a sorozatban megjelenő állatok dinamikus mozgása „hagyományos” módon van animálva, ezért a hirtelen a semmiből előtűnő, furcsán mozgó CGI-macik nagyon furcsa hatást keltenek. Ezeket leszámítva mondhatjuk, hogy a viszonylag új és kevésbé ismert Geno Stúdió jó munkát végzett a Golden Kamuyjel. Nem lehet okunk a panaszra a főcímekkel és végefőcímekkel kapcsolatban sem, hiszen a legtöbb esetben – a második szezon endingjének borzasztó ordibálását leszámítva – nagyon jól eltalálták a zeneválasztást.

Nem szabad ugyanakkor megfeledkeznünk sem a mangánál, sem az animénél arról, hogy egy seinen műről beszélünk, a cselekmény pedig már a kezdetektől magában hordozza azt, hogy itt bizony sokszor fogunk naturális, brutális ábrázolásmódokkal találkozni. Gyakoriak a véres összecsapások, a kegyetlen medvetámadások, lövöldözések; repkednek a különféle testrészek – aki érzékeny az ilyesmire, annak nem tudjuk jó szívvel ajánlani a Golden Kamuyt. Ugyanakkor sokszor a legbrutálisabb jelenetek közepette, derült égből villámcsapásként csillogtatja meg néhol morbid, néhol abszurd humorát a szerző, így ez a fekete humor kedvelőinek jó szórakozást nyújthat.

A Golden Kamuy tehát egy történelmi korba helyezett, hiteles kulturális adalékokkal is megtámogatott, izgalmas seinen kalandtörténet, mely garantált szórakozást nyújthat az ilyen jellegű sztorikra vevő közönség számára. Még van idő megnézni az első két évadot, mielőtt októberben elindul a legfrissebb szezon!

ADATLAP

Golden Kamuy (anime)
Év: 2018, 2020
Rendezte: Nanba Hitoshi
Stúdió: Geno Studio
Hossza: eddig 2×12 rész + 3 OVA

ADATLAP

Golden Kamuy (manga)
Év: 2014–
Írta és rajzolta: Noda Satoru
Hossza: eddig 22 kötet

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2020/06. számában jelent meg. Hornos Dániel: Aranyláz a Meiji-kori Hokkaidón – Golden Kamuy anime és manga in Mondo Magazin 2020/06, p. 16-17.