Dorama,  Mondo-cikkek

Acu hercegnő – Politika, szerelem és ármány a bakumacu idején

A dél-koreai sorozatok hazai sikere után végre japán történelmi sorozatot, dzsidaigekit is láthatnak a magyar nézők a köztévé műsorán. Az izgalmas kalandok mellett az Acu hercegnő betekintést nyújt a 19. századi Japán mindennapjaiba, a sógunátus hanyatló időszakában tapasztalható politikai eseményekbe is.

Egy céltudatos nő Szacumából

1835-öt írunk, sorozatunk kiindulópontja pedig Szacuma, egy daimjóbirtok Japán déli részén, Kjúsú szigetén. Itt születik meg Okacu, az Imaizumi család lánya, akiből később a címadó Acu hercegnő válik. A lány egészen kiskorától fogva élénk érdeklődést mutat a történelem, a politika irányába, mondhatni azt is, nem egy ifjú hölgyhöz méltó hobbijai vannak. Állandóan faggatja apját az aktuális politikai helyzetről, történésekről, szabadidejében történelemkönyveket olvas, és gót játszik jó barátjával, Naogoróval. Sőt, még fiúnak is öltözik, hogy részt vehessen az ifjak tanóráján. Telnek-múlnak az idők, Okacu lassan felcseperedik, és eljön az idő, hogy férjhez adják. Eközben azonban a politikai viszonyok is jócskán megváltoztak. 1853-ban megjelennek Japán partjainál az amerikai fekete hajók, élükön Matthew Perryvel: az USA Japán kikötőinek megnyitását követeli. Szacumában mindeközben az idős daimjó helyére fia, Nariakira nagyúr lép, akit a tartomány nagyon tisztel. Nariakira nagyban különbözik apjától: újító szándékkal lép fel, felismeri, hogy az amerikai fenyegetés ellen már nem megoldás a bezárkózás, új hadászati módszerek, fegyverek kellenek, és teljesen más attitűd a külföldi „barbárok” irányába. Amikor egyszer az alacsonyabb rangú birtokos családok köszönteni mennek Nariakira nagyurat, Okacu is a családjával tart, és meglepő kérdéseket tesz fel a nagyúrnak. A daimjó azonban nem gerjed haragra: megtetszik neki a lány bátorsága, és úgy dönt, örökbe fogadja Okacut. A lány így családjától a daimjó udvarába kerül, ahonnan még feljebb visz az út: kiderül, hogy a nagyúr a sógun feleségének szánja őt, hogy így elősegítse politikai törekvéseit. A sorozat későbbi részeiben megismerhetjük, milyen volt az edói sóguni rezidenciában az élet, hogyan éltek a nők a számukra elkülönített lakrészben (az óokuban), illetve milyen cselszövések, szervezkedések zajlottak a hatalom megszerzéséért. Okacuból előbb Acu hercegnő, majd Midaidokoro (a sógun felesége) lesz, így figyelemmel kísérhetjük, hogyan válik egyre érettebbé, komolyabbá, és milyen szerepe lesz a Japán megreformálásáért folytatott politikai küzdelmekben.

De a sorozat természetesen nem szólhat csak a száraz politikáról vagy a történelmi tények hiteles megjelenítéséről. A szereplők között helyt kapnak a segítő karakterek (például Ikusima, Acu hercegnő komornája), a szerelmes ifjú, aki le kell mondjon szíve választottjáról (Naogoro), és az ellenszenves, antipatikus alakok is (pl. a sógun anyja). Humoros jelenetekben sincs hiány (sok jópofa jelenet fűződik például ahhoz, hogy Acu hercegnő férje, a sógun kissé bolond… vagy mégse?), és a romantikát kedvelők sem fogják hiányolni az érzelmeket a doramából. Mindemellett a japán történelemben jártasok számos olyan mellékszereplővel találkozhatnak, akiket tanulmányaikból vagy más sorozatokból, animékből, mangákból már ismernek (pl. Ókubo Tosimicsi, akiből később miniszter lett; John Mandzsiró, aki a tengeren elsodródva az Egyesült Államokban kötött ki stb.). Érdemes tehát megfigyelni, hogyan próbálták megformálni a forgatókönyvírók és a színészek ezeket a valós figurákat. Persze nem mehetünk el szó nélkül a csodás tájak, épületek, ruhák mellett sem, melyeket látva a tévé előtt mi is a 19. századi Japánban érezhetjük magunkat.

Taiga-dorama Japánban és Magyarországon

Érdemes megemlíteni az Acu hercegnőről, hogy amellett, hogy hazánkban történelmi, kosztümös sorozatként (japánul dzsidaigekiként) hivatkozunk rá, Japánban a „taiga-dorama” műfaj alatt találhatjuk meg. Taiga-doramának (大河ドラマ), vagyis „nagy folyó sorozatnak” nevezik a japán nemzeti tévétársaság, az NHK által gyártott, és egy-egy éven keresztül minden héten sugárzott hosszú történelmi sorozatokat. Az első ilyen doramát még 1963-ban, fekete-fehérben sugározták, Hana no shōgai címmel. Ezt a sorozatot minden évben egy-egy újabb követte, így az évek során már számos történelmi személyiség életét és korát feldolgozták. Látható volt már sorozat pl. Oda Nobunagáról, az Ónin-háborúról vagy a Sinszengumiról. A tavalyi évben pedig Macujama Kenicsi (Death Note-filmek, Norvég erdő) főszereplésével a Heian-korban élt busi származású hadvezér és politikus, Taira no Kijomori életéről sugároztak sorozatot.

Magyarországra tehát az Acu hercegnővel egy ilyen taiga-dorama érkezett el. A koreai sorozatok rajongótábora is nagy várakozásokkal tekintett az új műsorra, ám sokaknak csalódniuk kellett: a lassan csordogáló cselekmény, a nehezen megjegyezhető nevek és rangok, valamint a taiga-doramára jellemző narrátor, aki kommentálja az épp történő eseményeket, sokakban nemtetszést keltett. Mindezek ellenére lassacskán az Acu hercegnőnek is nagyszámú rajongótábora alakult ki, akik napról-napra várták az újabb epizódokat. A sorozat szövegének fordításával és a szinkronnal alapjában véve nincs nagy probléma – bár az első epizódokban még elő-előfordultak rosszul kiejtett nevek, esetlenül fordított fordulatok, és a későbbi részekben is felbukkant pár furcsaság, összességében nem lehet panaszunk. Az Acu hercegnő bátran ajánlható mindenkinek, akit érdekel Japán történelme, vagy aki pusztán csak kellemes kikapcsolódásra vágyik, és szívesen megnézne egy izgalmas, néhol humoros, néhol megható sorozatot. És reméljük, a Magyar Televízió a jövőben már nem csak a koreai sorozatok között fog keresgélni, hanem az Acu hercegnőhöz hasonló újabb japán sorozatokat is a műsorára tűz majd.


Politikai viharok egy elzárt országban

A sorozat a 19. századi Japánban, az Edo-korban (a Tokugava-sógunátus idején) játszódik. Ekkortájt a császár rezidenciája Kiotóban volt, de a tényleges hatalmat helyette valójában a Tokióban székelő sógun birtokolta. 1600-tól kezdve a Tokugava-család kezében volt a sóguni hatalom, az ország tartományainak urai, a daimjók nekik voltak alárendelve. (Ilyen daimjó, vagyis tartományúr volt Simazu Nariakira is, aki a sorozatban örökbe fogadja Acu hercegnőt.) A sógunok közül a sorozat első felében Tokugava Ieszadát ismerhetjük meg, aki a 13. Tokugava-sógun volt, és 1858-ig uralkodott. Sógunsága idejéhez köthető a bakumacu, vagyis a sógunátus hanyatlásának kezdete, és az amerikaiak megjelenése. Ahogy a sorozatban is látható, ekkortájt komoly harcok dúltak az egyes pártok között: más volt ugyanis a különböző csoportosulások elképzelése Japán jövőjéről, a külfölddel folytatni kívánt politikáról. Egyesek modernizálni akartak, meg akarták nyitni az országot a külföld előtt, mások pedig úgy vélték, az vezet jóra, ha továbbra is az elzárkózás politikáját folytatják. Így éles viták folytak például a sógun örökösének személyéről, mint ahogy az a doramában is látható. A bakumacu idején tapasztalható összecsapások, politikai csatározások vezettek végül az 1868-as Meidzsi-restaurációhoz, amikor is a hatalom a Kiotóból Edóba (új nevén Tokióba) költöző császár kezébe került vissza, a sógunátus pedig megszűnt.

Sajnos helyszűke miatt itt nem tudunk az egész korszakról átfogó képet nyújtani, de a téma iránt érdeklődőknek ajánljuk a Mondo 2011/10. számát, ahol a JTöri rovatban részletesen bemutattuk a bakumacu és a Meidzsi-restauráció korát.

Acu hercegnő
Eredeti cím: 篤姫 (Atsuhime)
Rendezte: Satō Mineyo, Okada Ken stb. (többen)
Főszereplő: Miyazaki Aoi
Hossza: 50 × 45 perc
Gyártó csatorna: NHK
Sugározta: M1

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2013/02. számában jelent meg. Hornos Dániel: Acu hercegnő – Politika, szerelem és ármány a bakumacu idején, in: Mondo Magazin, 2013/02, p. 2-3.

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás