„Kína az otthonom, Japán a hazám” – Yamaguchi Yoshiko/Li Xianglan kalandos élete
A Japán által megszállt Mandzsúriában született japán szülők gyermekeként, de kínai oktatásban is részesült, folyékonyan beszélt kínai és japán nyelven is. Kínai névvel a kor egyik leghíresebb színész-énekesnője lett; a világháború után hajszálon függött az élete; szerepelt a Broadway-n, tudósított a közel-keleti harctérről, és szinte két évtizedig országgyűlési képviselő is volt. Cikkünkben Yamaguchi Yoshiko, avagy Li Xianglan kalandokban bővelkedő életét mutatjuk be.
Yamaguchi Yoshiko – a Mandzsúriában született japán lány
Az 1900-as évek elején Japán egyre erőteljesebben növelte befolyását Mandzsúriában, melyből egyre nagyobb és nagyobb területeket szerzett meg, míg végül teljesen meg nem szállta, s létre nem hozta 1932-ben a Mandzsukuo nevű bábállamot. Mandzsúria igazi olvasztótégely volt ekkoriban: mandzsuk, kínaiak, koreaiak, mongolok, oroszok, zsidók és a lehetőségeket kutatva ide emigráló japánok is éltek ezen a területen. Ilyen emigráns japán volt Yamaguchi Fumio, a dél-mandzsúriai vasút alkalmazottja, és felesége, Ai is, akik 1906-ban költöztek Mandzsúriába, Mukden városába. 1920-ban lányuk született, akit Yoshikónak neveztek el. Yoshiko kicsi korától kezdve tanult kínaiul, s a család jóbarátjától, Li Jichuntól kínai nevet is kapott: ő lett Li Xianglan. Mivel beteges gyerek volt, orvosa azt javasolja, vegyen énekórákat, hogy ezzel eddze tüdejét. Így is tett: barátnője, az orosz-zsidó Ljuba családjának közbenjárására egy olasz operaénekesnő kezdte tanítani. A lány hamarosan meghívást kapott a helyi rádióba, ahol több nyelven is dalokat adott elő. 14 évesen Yoshiko Pekingbe költözött, hogy ott folytassa tanulmányait. Olyan jól beszélt mandarinul, és olyannyira ismerte a kínai szokásokat, hogy nem is sejtették, hogy japán – ez életveszélyes is lett volna számára, hiszen a japán terjeszkedés miatt a kínaiak körében egyre inkább fokozódott a japánellenesség.
Li Xianglan – a japánbarát kínai sztár
1937-ban kitört a totális háború Japán és Kína között, Yoshikót időközben pedig felkérték, hogy szerepeljen színész-énekesnőként a propagandacélokat is szolgáló Mandzsúriai Filmtársaság filmjeiben. Ezek a filmek egyrészt a japánokhoz szóltak, és azt mutatták be, hogy Mandzsúria az ígéret földje, ahol öröm dolgozni; másrészt pedig a kínaiakat igyekeztek meggyőzni arról, hogy a japán uralommal csak jól járnak. Az egyik legvitatottabb ilyen film a Kínai éjszakák volt, melyben egy kínai lány beleszeret egy erős és jószívű japán katonába. A katona az egyik jelenetben felpofozza a lányt, aki ennek hatására még inkább felnéz a japán férfire. A kínaiak ezt a jelenetet Japán és Kína viszonyának metaforájaként értelmezték, és még jobban meggyűlölték miatta Japánt. Készültek azonban olyan, kevésbé propagandisztikus filmek is, melyek a Mandzsúriai Filmtársaság és kínai filmgyártók közreműködésével készültek. A leghíresebb az Örökkévalóság, mely az ópiumháborúk idején játszódik, és kétféleképp is értelmezhető: a japán közönség a sztoriban a Nyugat elleni, a kínaiak pedig a japán gyarmatosítók elleni küzdelmet látták. Volt aztán olyan film is, melyet a fronton forgattak, életveszélyben; a hazaúton pedig Yoshiko/Xianglan a haldokló katonáknak kellett énekeljen.
Ezeknek a filmeknek és betétdalaiknak köszönhetően Yoshiko megalapozta népszerűségét Kínában és Japán egyaránt. Ám a filmekben a fiatal színésznő mindig a kínai nevén, Li Xianglanként volt feltüntetve, ezáltal Japánban is ezen a néven (japán kiejtéssel: Ri Kōran) vált híressé. 1938-ban utazott először Japánba: amikor kínai öltözékét és japán útlevelét meglátta, a kikötőben a vámtiszt ráripakodott: „Nem szégyelled magad, hogy japán létedre kínai ruhát viselsz?!” Kínában pedig az újságírók így kérdezték: „Ön kínai, nem? Akkor miért készített olyan filmeket a japánokkal, amelyek sértők a kínaiakra nézve?” Miközben ő mindkét országot és kultúrát a magáénak vallotta, mindkét helyen titkolnia kellett „másik” identitását.
Japán kapitulációját követően Li Xianglant hazaárulásért állították Kínában hadbíróság elé, mondván: kínaiként megszégyenítette saját hazáját azzal, hogy összeállt a japánokkal. Halálbüntetést kértek rá, s az újságok már arról írtak, ki is végzik, amikor gyerekkori barátnője, Ljuba elutazott Yoshiko szüleihez, hogy bizonyítékot szerezzen a nő japán származásáról. Sikerült is egy régi anyakönyvi kivonatot becsempészni a fogvatartott Yoshikóhoz, így igazolhatta, hogy ő valójában nem kínai, és ezzel megmenekülhetett a biztos haláltól. Sokan azt mondják ugyanakkor, akkora sztár volt, hogy ezért nem merte senki kivégeztetni.
Shirley Yamaguchi – japán színésznő Amerikában
Miután elkerülte a kivégzést, Yoshikóra a repatriálás várt (bár ez a kifejezés meglehetősen ironikus, hisz Mandzsúriában született, és soha nem élt Japánban). Mikor a japánokat hazaszállító Unzen-maru nevű hajó útnak indult, fedélzetén az énekesnőveé, egész véletlenül épp Li Xianglan egyik híres slágerét játszotta a rádió. Yoshiko ezután húsz évig nem tért vissza Kínába.
Japánban azonban igyekezett ismét beindítani filmes karrierjét, majd 1950-ban Hawaiira, aztán Los Angelesbe utazott. Megtanult angolul, és Shirley Yamaguchi néven a Broadway-n számos musicalben, színdarabban játszott. Tévéműsorokban szerepelt, találkozott számos világsztárral, többek között Edith Piaffal is, és több filmet is forgatott az USA-ban. 1951-ben összeházasodott Noguchi Isamu japán-amerikai szobrásszal. Kétszer is elvetélt, két évig pedig nem jutott vízumhoz, mert az amerikai titkosügynökség úgy vélte, kínai kapcsolatai miatt kommunista kém lehet. Ezek az események nyomot hagytak a házasságán is: elvált, majd 1958-ban, visszavonulva a filmipartól, feleségül ment egy japán diplomatához, Ōtaka Hiroshihoz.
Ōtaka Yoshiko – a riporter és a parlamenti képviselő
Yoshiko követte újdonsült férjét oda, ahová őt a munkája hívta: egy ideig Burmában, majd Svájcban éltek. A médiába körülbelül tíz év elteltével tért vissza: 1967-ben egy háziasszonyoknak szóló, délutáni japán tévéműsor vezetője lett. A hétköznapi témákat azonban nem találta eléggé érdekesnek, így az 1970-es évektől kezdve egyre veszélyesebb helyekről kezdett tudósítani. Miközben hirdette a háborúellenességet, tájékoztatta a nézőket a vietnami hadi helyzetről, majd Kambodzsából és a Közel-Keletről is. Amikor még nyugaton is viszonylag ritkák voltak a női riporterek, Ōtaka Yoshiko már a palesztin menekültek témájával foglalkozott, és híres politikusokkal készített interjút, így többek között Bush elnökkel, Kim Ir Szennel, Nelson Mandelával, Margaret Thatcherrel és Gorbacsovval is. Amikor 1972-ben megkötötték a japán–kínai barátsági szerződést, Yoshiko épp élő adásban volt: annyira meghatódott, hogy el kellett rejtenie könnyeit.
1974-ben Ōtaka Yoshikót japán felsőházi képviselővé választották, mely munkáját 18 éven keresztül látta el. Végig a békét hirdette, vezetett küldöttségeket Kínába, és igyekezett tájékoztatni a fiatalokat a háború szörnyűségeiről. Úgy nyilatkozott, hogy amikor visszanézte propagandafilmjeit, annyira megbánta, hogy fiatalon, tapasztalatlanul elvállalta ezeket a szerepeket, hogy még az öngyilkosság is megfordult a fejében.
Élményeit 1987-ben egy önéletrajzi könyvben írta meg, amely alapján 1989-ben egy japán-kínai koprodukciós tévéfilm született Viszlát, Ri Kōran címmel. 2007-ben újabb, ezúttal két részes tévéfilm, valamint színdarab is készült életéről. Utolsó tévés megjelenésében kritikával illette az Abe-kormányt, az erősödő nacionalizmust. Ōtaka Yoshiko 2014. szeptember 7-én, 94 évesen halt meg. Magáénak tartotta a japán és a kínai kultúrát is, és a két ország megbékélését hirdette. Mottója e cikk címében is olvasható: „Kína az otthonom, Japán a hazám”.
A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2020/04. számában jelent meg. Hornos Dániel: „Kína az otthonom, Japán a hazám” – Yamaguchi Yoshiko/Li Xianglan kalandos élete in Mondo Magazin 2020/04, p. 38-39.
