Hősök a 24. kerületből – Tōkyō 24-ku

Egy törvényen kívüli, különleges sziget, egy bűncselekményeket előrejelző és megelőző rendszer, különleges képességekkel bíró fiatal srácok, graffitiháború… A képzeletbeli jövőben, egy fiktív tokiói kerületben játszódó Tōkyō 24-ku című anime sok ígéretesnek tűnő elemet próbált meg bezsúfolni a történetébe. De sikerült? Ennek járunk utána cikkünkben.

Piros, zöld, kék

Tokió 24. kerülete – egy mesterséges sziget a Tokiói-öbölben, melynek hivatalos megnevezése „Távol-Keleti Törvényen Kívüli Különleges Kerület”, s amely hivatalosan nem tartozik a japán fővároshoz, legalábbis egyelőre. Néhány éven belül ugyanis a tervek szerint Tokió részévé válna ez a furcsa státuszú terület is, ám addig még rengeteg a teendő. A 24. kerületben ugyanis magas a bűnözési ráta, ráadásul a szigetnek van egy kalyibákból álló nyomornegyede is, melyet a helyiek angol kifejezéssel Shantytownnak neveznek. A polgármester, Gōri célul tűzte ki, hogy mihamarabb megszünteti a bűnözést a kerületben, ehhez pedig egy olyan különleges rendszer kifejlesztésén dolgozik, amely előrejelzi a bűncselekményeket. Ezt a szuperszámítógép segítségével működő rendszert nevezik Hazard Cast Systemnek.

Ezen a mesterséges szigeten, Tokió 24. kerületében él három főhősünk, Aoi Shūta, Akagi Ran és Suidō Kōki is. A triumvirátus a fiúk jellegzetes hajszínei alapján az RGB becenevet kapta, és hogy véletlenül se feledkezzünk meg hajszínükről, a forgatókönyvírók – kissé szájbarágós módon – a karakterek vezetékneveiben is elrejtették ezeket a színeket (Aoi 蒼生 = kék; Akagi 朱城 = vörös; Suidō 翠堂= zöld). A három fiúnak nemcsak a hajszíne, de a jellemük is teljesen eltér egymástól. Shūta családja egy pékséget vezet, ő maga pedig gyerekkorától kezdve hős szeretne lenni, aki megmenti az embereket. Sokat edz, és mindig igyekszik megvédeni lakhelyét és szeretteit. Ran egy igazi művész, aki lélegzetelállító graffitiket fest szerte a 24. kerületben, és mellette informatikai tudása is kimagasló. Kōki pedig egy gazdag család sarja, elit tanuló, aki mindig igyekszik megfontoltnak lenni és kimértnek maradni. Eltérő személyiségeik ellenére az RGB tagjai jól kijönnek egymással. Egy tragikus esemény is összeköti a fiúkat: egy évvel korábban leégett az iskolájuk épülete, s a tűzvészben odaveszett Kōki húga, Asumi is. A szerencsétlenség évfordulójára szervezett megemlékezésen találkozik ismét a három fiú, s meglepő módon mindhárman egy időben kapnak telefonhívást. A telefon túloldalán az elhunyt Asumi hangja sejlik fel, a rejtélyes hang pedig egy közelgő vonatbalesetet jósol meg. A srácok különleges erőre tesznek szert a telefonhívás után, de ugyanakkor a jövőről történő döntés terhe is rájuk nehezedik. Vajon meg tudják akadályozni, hogy a szuperexpressz kisiklása rengeteg ember életébe kerüljön?

Középszer

A Tōkyō 24-ku anime teljesen egyedi fejlesztés, tehát nem egy mangának vagy regénynek az adaptációja. 2021 októberében jelentette be a CloverWorks, hogy dolgozik a Tōkyō 24-kun, és az idei év januárjában el is startolt a sorozat. Az alaptörténet mindenképp érdekesnek tűnt már a bejelentés pillanatában, és magában hordozta a lehetőséget, hogy ebből valamilyen kiváló alkotás is születhet. Ugyanakkor, ha megnézzük a különféle értékelőoldalakon vagy fórumokon a Tōkyō 24-ku-ról írt bejegyzéseket, illetve a műsorra adott pontszámokat, azt látjuk, hogy ugyan van néhány kiemelkedően jó és rossz értékelés, de döntően közepesnek, átlagosnak ítélték meg a nézők a sorozatot. Mi lehetett az, ami félrecsúszott, miért nem sikerült átütő sikert elérni az egyébként fordulatosnak induló történettel?

Az anime rögtön egy egyórás, különleges epizóddal indított, melyben felvázolták a nézők számára a kiindulóhelyzetet, megismerkedhettünk a főhősökkel, akik rögtön egy nehéz dilemma elé is kerültek. Úgy tűnhetett, kissé az Ikebukuro West Gate Park (az animeváltozatról és az eredeti műről lásd cikkünket a Mondo 2021/02 számában) hangulatát próbálják meg felidézni ebben a sorozatban egyfajta sci-fi köntösbe bújtatva, ami bizakodásra adott okot, ugyanakkor már az első részben kitűnt néhány ellentmondás, néhány esetlenség a történetben. (Például a vadonatúj szuperexpressz sínpályájára beszabadul egy kutya, a gazdája pedig akadály nélkül fut utána a sínek között.) Ezek a bántó hiányosságok pedig a későbbi epizódokban ismét felbukkannak. Miközben a grafikára nem lehet panaszunk, látványvilágban nagyon szép munkával van dolgunk, illetve a főcím és végefőcím alatt hallható zeneszámok is jól passzolnak a sorozat világához, sőt a szereplők hangszínészei is meggyőzően játsszák szerepeiket, a forgatókönyv tele van logikai bukfencekkel, illetve időnként értelmezhetetlen fordulatokkal.

Eredeti ötletek összegubancolva

A Tōkyō 24-ku az egyike annak a három címnek, amelyet a CloverWorks a 2022-es téli szezonra jelentett be és indított el, s ezek közül az egyetlen olyan, amely nem adaptáció: így nincs egy olyan alap, amelyre építeni lehet; nem volt egy olyan már meglévő történet, ami például mangaként már nagy sikereket ért volna el. Emiatt különösen nagy figyelmet kellett volna fordítani a történetírásra. Az anime nagyon komplex kíván lenni, egyszerre több sztorikezdemény is beindul, amelyek aztán nem tudnak megfelelően kibomlani. Szó van itt először is a rejtélyes telefonhívásokról, melyek az elhunyt Asumitól érkeznek; s melyek után az RGB-srácok szupererőre tesznek szert; aztán itt van az a bizonyos rejtélyes bűnelőrejelző-rendszer és annak sötét titka. Mindeközben bekúszik egy újabb történetszál, Ran graffitiháborúba keveredik egy ugyancsak rejtélyes alakkal. Egyik epizódban még tornádó csap le a szigetre, vagy például komoly bűncselekményeknek, veszélyes drogoknak erednek a főhősök a nyomába, egy másik epizódban aztán pedig nem történik szinte semmi, csupán annyi, hogy Shūta péksüteményeket, kenyeret süt. Egyszer egy másik, megint csak nagyon rejtélyes alak szeretné tönkretenni a helyi okonomiyaki-éttermet, aztán hopp, valahogy ismét a bűncselekmény-megelőző rendszerhez kanyarodunk vissza – és még sorolhatnám a példákat. Olyan érzésünk van, mintha a történet fókusza mindig kizökkenne, és mellékvágányokra siklana. Izgalmas és vontatott epizódok váltakoznak egymás után, és sokszor nem világos, mi is a mondanivaló. Fanszerviz-jelenetek bukkannak elő a semmiből, valamint rengeteg mellékszereplő jelenik meg a sztoriban, akik aztán lógnak a levegőben, anélkül, hogy részleteiben kibontanák az ő történetszálaikat.

A sok-sok mellékszereplő egymáshoz és a főszereplőkhöz való viszonya sem mindig tiszta (néhány mellékszereplő csak tulajdonképpen lényegtelen jelenetekben villan fel), néha a néző már nem tudja követni, ki kinek is a kicsodája. A tanulság: hiába zsúfolunk bele egy 12 epizódos sorozatba számtalan történetszálat és rengeteg mellékszereplőt, ha nincs meg a kellő fókusz, az egész egy katyvasznak fog tűnni, és pont a tervezettel ellentétes hatást érünk el.

Mindezek ellenére nem állíthatjuk azt, hogy egyáltalán nem ajánlott a Tōkyō 24-ku. Az Asumi által felvetett erkölcsi dilemmák elgondolkodtatják az embert, a bűnmegelőző rendszer rejtélye is mondhatni egy meglehetősen meglepő fordulat a kusza cselekményben, és kétségtelen, hogy vannak azért olyan részei a sztorinak, amelyek szórakoztathatják a nézőt. Ugyanakkor végig megmarad az a hiányérzetünk, hogy valahogy nem igazán áll össze a történet, valahogy nincsenek rendesen kidolgozva a karakterek. Izgalmas lehetett volna tehát ez az anime, ha megfelelően meg lett volna írva. Kár, hogy összecsapták.

ADATLAP
Tōkyō 24-ku
anime
Év: 2022
Hossza: 12 × kb. 25 perc
Gyártó stúdió: CloverWorks

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2022/04. számában jelent meg. Hornos Dániel: Hősök a 24. kerületből – Tōkyō 24-kuika-sorozatok és a film in Mondo Magazin 2022/04, p. 20-21.