Gyémánt a tenger mélyén – Umi ni nemuru diamond

A tavalyi év őszi szezonjának kiemelkedő sorozata volt Japánban az Umi ni nemuru diamond, mely a szénbányájáról ismert Hashima sziget egykori életébe ad betekintést. A sorozat, amelyben két – egy jelenkori és egy 1955-ben kezdődő – történetszálon fut párhuzamosan a cselekmény, Japánban nagy népszerűségre tett szert – nézzük meg, mi tette különlegessé ezt a doramát, és miért lehet érdemes megnézni.

A hoszt és az idős hölgy

Tokió, 2018. A híres Ikegaya vállalat gazdag vezérigazgatója, Izumi (Miyamoto Nobuko) megelégeli a céges ügyeket, a családi konfliktusokat, és egy hét szabadságot ad magának. Az idős hölgy egy olcsó hotelben száll meg a Kabukichō városrészben, s egy nap, amikor a környéken sétál, összetalálkozik egy fiatalemberrel, az egyik hosztklubban dolgozó Reóval. Reo (Kamiki Ryūnosuke) nem ismeri az édesapját, és az anyjával sem tartja a kapcsolatot. Hosztként nem túl népszerű, így egyre csak halmozódnak adósságai, az életben csak sodródik, bármilyen különösebb cél nélkül. Ugyan szakmájából adódóan jól tud bánni a hölgyvendégekkel, mégis meglepi az, ami történik vele. A nála legalább ötven évvel idősebb nő ugyanis az első találkozásuk alkalmával utazásra invitálja a fiatal srácot, aki hamarosan már egy Nagasakiba tartó repülőn találja magát. Az úti cél a Nagasaki közelében lévő pici sziget, a Csatahajó-szigetként elhíresült Hashima. Reo nem érti, miért kellett egy számára vadidegen öregasszonnyal felkeresnie ezt a turistalátványosságot, Izumi arca azonban sok mindent elárul. A szigetet meglátva a nő elérzékenyül – nem csoda, hisz itt született, itt töltötte fiatalkorát, és számtalan emléke van erről a helyről. A fiút pedig azért hozta magával, mert a srác kiköpött mása fiatalkori ismerősének, Araki Teppeinek, aki szintén a szigeten élt és dolgozott. Kettejük különös találkozásával szép lassan feltárulnak a múlt titkai. A nézők pedig egyszer csak az ötvenes évekbe cseppennek…

Szerelmi sokszög Hashimán

Hashima, 1955. A kicsinyke szigeten hatalmas a sürgés-forgás. Több ezren élnek itt összezsúfolva: az itt üzemelő szénbánya dolgozói és családjaik, a bánya vezetősége, és persze a nekik különféle szolgáltatásokat nyújtó személyzet. Van itt kifőzde, iskolák, boltok, de még mozi is. Ezen a helyen él Araki Teppei (Kamiki Ryūnosuke), aki egyetemi tanulmányait követően tért vissza ide, szülőhelyére, hogy a helyi közösségért dolgozzon. Ezzel viszont kiváltotta édesapja nemtetszését: a világéletében bányászként dolgozó apa úgy gondolta, nem azért taníttatta kisebbik fiát, hogy az utána Hashimán dolgozzon. Egyvalaki viszont nagyon örvend Teppei visszatérésének: Asako (Sugisaki Hana), a Ginza Kifőzdét üzemeltető házaspár fiatal lánya, akinek gyerekkora óta tetszik a fiú – sajnos azonban érzéseit (egyelőre?) nem viszonozzák. Asako iránt másvalaki táplál gyengéd érzelmeket: a bányaigazgató fia, Kenshō (Shimizu Hiroya), Teppei jó barátja. És ha még nem lenne eléggé kacifántos a történet: Kenshónak is van egy titkos hódolója, a nagasaki katolikus közösséghez tartozó lány, Yuriko (Tsuchida Tao), akinek valami miatt meglehetősen viharos a kapcsolata Asakóval. A fiatalok körében kibontakozó szerelmi sokszöget még tovább bonyolítja egy váratlanul Hashimára érkező, rejtélyes énekesnő, Rina (Ikeda Elaiza), aki valamiféle titkot őriz…

Ahogy a 2018-ban kezdődő történetszál egyre halad előre, úgy derülnek ki újabb és újabb részletek arról, pontosan mi is történt 1955 és 1975 között Hashimán. Feltárulnak az addig homály fedte családi kapcsolatok, a múlt emlékei, és a fiatalok közötti szerelmi viszonyok is tovább fejlődnek. Megtapasztalhatjuk, milyen volt, amikor hatalmas tájfun érte el Hashimát, átélünk egy bányarobbanást, és az egyes családok történetéről is egyre több mindent tudunk meg. Egy kérdés azonban sokáig nyílt marad: mégis ki Izumi, az idős hölgy, és milyen kapcsolatban áll az 1955-ös történetszál szereplőivel?

Kilépni a komfortzónából

Az Umi ni nemuru diamond („Gyémánt a tenger mélyén”) 2024 októbere és decembere között futott a TBS csatorna vasárnap esti műsorsávjában, ami mindig is a nagy költségvetésű, látványos sorozatoknak fenntartott sáv volt. Míg a kisebb büdzséből készülő doramák esetében a készítők hajlamosak elkényelmesedni, és ugyanazokra a klisékre felhúzni újabb és újabb, általában Tokióban vagy Yokohamában játszódó történeteket, a vasárnap esti sorozatok kísérletezőbbek, könnyebben lépnek ki a komfortzónából. Az Umi ni nemuru diamond esetében is ez a helyzet: egy igazán különleges helyet választottak a történet helyszínéül. A sorozat producere, Arai Junko 2018-ban járt Nagasakiban a sorozat forgatókönyvírójával, Nogi Akikóval, és közösen meglátogatták Hashimát, a Csatahajó-szigetet is. Ekkor merült fel egy Hashimán játszódó dorama ötlete. Hashima azonban jelenleg egy elhagyatott, romos épületekkel teli sziget, ahol már az omlásveszély is lehetetlenné teszi, hogy bármiféle forgatásra sor kerülhessen, így a múltban játszódó jeleneteket nem a helyszínen, hanem külön díszletben vették fel, és sokszor CG-technikát is igénybe vettek. Ez azonban nem teszi hiteltelenné a doramát, mivel meglehetősen élethűre sikerült a díszlet.

A két szálon futó történetet Nogi Akiko remekül kombinálja egy kerek egésszé, és közben a nézők kíváncsiságát is fenntartja azzal, hogy öt epizódon keresztül nem árulja el, ki is valójában Izumi. De más titokzatos múltbéli események kapcsán is igaz az, hogy apránként adagolva kapunk újabb és újabb információkat, melyekkel lassacskán összeáll a teljes kép – s eközben a jelenkori történetszálban Izumi családja egyre jobban megszokja és megszereti Reót. Fontos, hogy nem egy egyszerű szerelmi történetet látunk, hanem családi és részben történelmi drámát is. Így képet kapunk a második világháború alatti és utáni nehézségekről (például hogyan küldték büszkén halálba a fiaikat a családok, vagy milyen hatással volt a nagasakira ledobott atombomba), a széntermelés problémáiról (a szakszervezetek küzdelmeiről, a kitermeléssel járó problémákról), és általánosságban az 50-es, 60-as évek Japánjának mindennapjairól is.

A The Television folyóirat minden negyedévben odaítélt díjait tavaly ősszel besöpörte a sorozat: az évad doramái közül elnyerte a legjobb sorozat, a legjobb férfi főszereplő, a legjobb női mellékszereplő, a legjobb rendezés és a legjobb főcímdal díját is. Valóban, Kamiki Ryūnosuke zseniálisan játszott egyszerre két szerepet, és a King Gnu által előadott főcímdal is remekül passzolt a sorozat hangulatához. A „Gyémánt a tenger mélyén” címmel a készítők egyrészt a kőszénre, másrészt Izumi évtizedeken át magában eltemetett, gyémánttá csiszolódott érzelmeire is utaltak – de talán maga ez a dorama is egy gyémánt, ami különböző szögből nézve különféleképp csillog.

ADATLAP
Umi ni nemuru diamond
japán dorama
Év: 2025
Főszerepben: Kamiki Ryūnosuke
Hossza: 10 × kb. 50 perc
Gyártó csatorna: TBS

Hashima, a Csatahajó-sziget

A sorozat múltban játszódó történetszálának helyszíne a Nagasaki városától körülbelül 20 km-re található aprócska sziget, Hashima. A sziget környékén a tenger mélyén fekvő kőszénlelőhelyeket találtak a XIX. század végén, s hamarosan megkezdték a kitermelést, mely az 1950-es években érte el a csúcsát. A tájfunok ellen hatalmas betonfalakkal vették körbe a szigetet, s a munkások egyre növekvő száma miatt több emeletes vasbeton tömbházakat emeltek, melyek akkoriban egyedülállónak számítottak Japánban. A bányát 1974-ben zárták be, ezt követően a sziget elhagyatottá vált. Mivel a lakatlan sziget a leromlott betonépületeivel messziről olyan benyomást kelt, mintha egy csatahajó lenne a tengeren, Hashimát Csatahajó-szigetnek (Gunkanjima) kezdték nevezni: napjainkban egy része turistalátványosságként látogatható, emellett a Világörökség részét is képezi mint a Meiji-kori iparosítás egyik emlékhelye. (Részletesebben lásd cikkünket a Mondo 2023/02. számában!)

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2025/04. számában jelent meg. Hornos Dániel: Gyémánt a tenger mélyén – Umi ni nemuru diamond in Mondo Magazin 2025/04., 36-37.