Jkult,  Mondo-cikkek

Televíziózás Japánban

Bár manapság egyre kevesebbet ülünk a televízió képernyője előtt, ez a médium még mindig jelentős szerepet játszik az életünkben. De belegondoltunk-e már abba, amikor japán sorozatokat, animéket, filmeket nézünk, hogy hogyan is működik a televíziós műsorszolgáltatás Japánban? Ebben a cikkben utánajárunk a mai japán közszolgálati és kereskedelmi tévécsatornák legfőbb jellemzőinek.

NHK – a japán köztévé

A japán televíziózás története hosszú múltra tekint vissza. Az NHK, vagyis a Nippon Hōsō Kyōkai (Japán Műsorközvetítő Társaság) kezdetben az országos rádióhálózat működtetéséért volt felelős, 1953. február 1-jén pedig elindult a televíziós sugárzás is. A fekete-fehérben közvetített birkózás- és bokszmérkőzéseket számos érdeklődő figyelte a forgalmas utcákon, állomásokon és parkokban elhelyezett televíziókészülékeken. 1960-ban megindultak a színes tévéadások is, 1987-ban pedig megkezdődött a műholdas adássugárzás. A digitális átállás folyamata Japánban 2011 végén zárult le, ekkor lekapcsolták az analóg adást az országban. Napjainkban az NHK már a 8K high vision felbontást teszteli, melyet 2020-tól tervez bevezetni.

Az NHK-nek a földfelszíni sugárzásban két országosan fogható csatornája van, ez az NHK-G (Sōgō Terebi, General TV) és az NHK E-Tele (Educational TV). Ezeken kívül több műholdas, külön díj fizetése ellenében fogható tévécsatornát is működtetnek. A köztévé adóin nem láthatunk reklámot, a televíziót a japán állam és az előfizetők tartják fenn. Jogszabály rendelkezik ugyanis arról, hogy minden háztartás, ahol televíziókészülék működik, előfizetési díjat kell fizessen az NHK-nek. Ezt a díjat viszont csak akkor tudják beszedni, ha az adott háztartás szerződést köt az NHK-vel, sokan pedig a lakásoknál házaló NHK-s díjbeszedőket egyszerűen elhajtják arra hivatkozva, hogy nekik nincs tévéjük. Mivel a jogszabály nem ír elő szankciókat az előfizetési díjat nem fizetőkre vonatkozólag, rengetegen kihasználják ezt a kiskaput.

A köztévé országosan fogható csatornáján regionális műsorok is helyet kapnak: például az országos híreket követően az adott megye NHK-stúdiójából hangzanak el a helyi hírek. A hírműsorokon kívül persze ismeretterjesztő és szórakoztató tartalmat is sugároz a köztévé. Jellegzetes NHK-s műsor például az asadora („reggeli sorozat”) vagy a taiga dorama, az egy éven keresztül futó történelmi sorozat. (A Magyarországon is bemutatott Acu hercegnő egy ilyen taiga dorama volt.) Emellett minden év szilveszterekor az NHK rendezi meg a Piros-Fehér Dalcsatát (Kōhaku Utagassen), mely műsor nélkül nem igazi szilveszter a szilveszter Japánban.

A kereskedelmi tévés vállalatcsoportok

Az állami televízióadót követően, az 50-es években megkezdték működésüket a kereskedelmi csatornák is. Magyarországtól eltérően azonban ezek a csatornák nem országos lefedettségűek, hanem regionális adók. Ez azt jelenti, hogy attól függően, hogy Japán melyik részében tartózkodunk, más és más csatornákat találunk. Így például Tokióban és a Kantō-régióban az NHK két országos csatornája mellett a Nihon TV, a TV Asahi, a TBS, a TV Tokyo és a Fuji TV érhető el, míg Oszakában és a Kansai-régióban a Yomiuri TV, az Asahi TV, az MBS, a TV Osaka és a Kansai TV műsorát nézhetjük. De mi a helyzet például a híresebb tévéműsorokkal, sorozatokkal? Egy Fuji TV által gyártott doramát csak a tokióiak nézhetnek? Természetesen nem. A regionális tévétársaságok ugyanis vállalatcsoportokba (keiretsu) tömörülnek, és a csoporton belüli adók átveszik egymás adását. Így a Fuji TV sorozatait és főbb műsorait Oszakában a Kansai TV-n láthatjuk, általában ugyanabban az időben. Van persze számos olyan adás is, amelyet egy csatorna csak az adott régióban sugároz.

Ezeknek a tévécsatornáknak a digitális rendszerben fix csatornakiosztásuk van, melyet nem lehet módosítani: a Nihon TV adását például mindenhol a 4-es gomb megnyomásával tudjuk elérni. Emiatt a csatornákat gyakran nem a hivatalos nevükön nevezik, csak a számukon hivatkoznak rájuk. Az egyes vállalatcsoportok adóihoz viszont nem feltétlenül ugyanazok a számok tartoznak. Az előbb említett Nihon TV csoportjához tartozó oszakai Yomiuri TV például nem a 4-es, hanem a 10-es csatornahelyen található.

Műsorrend és érdekességek

A japán tévéadók műsorrendje rendkívül kötött, percre pontosan kezdődnek a műsorok. Szigorúan meg vannak szabva az egyes adások műsorsávjai: például a 8-11 részes tévésorozatok minden szezonban ugyanabba a sorozatoknak kijelölt műsorsávba kerülnek. Egymás műsorrendjét általában a konkurens csatornák is tiszteletben tartják: gyakori, hogy abban a műsorsávban, ahol az egyik adó hagyományosan doramát sugároz, a többi adó nem tűz műsorra sorozatot.

Reggelenként általában a hírműsoroké a terep, a munkába indulókat igyekszenek ellátni információkkal. Ilyenkor az előző nap legfontosabb hírei, illetve az aznapi időjárás-jelentés is gyakran elhangzik. A délelőtti és délutáni órák műsorai főként a háziasszonyokat és az idősöket célozzák meg. A legtöbb műsor ugyanarra az alapra épít: a stúdióban a műsorvezetőkön kívül meghívott hírességek ülnek, akik megnéznek egy-egy bejátszást, majd arról beszélgetnek. Előfordul, hogy egy szakértő kis táblácskák segítségével magyarázza el az adott témát. Gyakoriak még a különféle ételeket, nevezetes helyeket bemutató műsorok is, illetve ha egy fontos hír vagy sztárokkal kapcsolatos botrány uralja a közvéleményt, akkor ezeket a témákat is alaposan kibeszélik. Estefelé a varietéműsorok veszik át a terepet, ezek főként humoros, szórakoztató adások, szintén meghívott sztárvendégekkel. A főműsoridő hivatalosan este 7-tól 11-ig tart, de nem ritka, hogy népszerű sorozatok, műsorok 11 után, vagy akár éjfélkor kezdődnek. A főműsoridőben láthatjuk a legtöbb doramát, amikor pedig épp nem sugároznak sorozatot, ebben a sávban filmeket vagy tévéfilmeket mutatnak be, ez utóbbiakat dorama specialnak neveznek. Ami az animéket illeti, a legnagyobb tévéadók főleg hétvégénként sugároznak gyerekeknek, fiataloknak szóló rajzfilmeket; a komolyabb hangvételű műveket vagy éjszaka adják le, vagy a fizetős kábelcsatornákra kerülnek.

Magyarországon megszokott jelenség, hogy bizonyos műsorvezetők vagy hírességek egy adott tévécsatornával kötnek szerződést, mely megtiltja számukra, hogy a konkurens adón szerepeljenek. Japánban ez nem annyira jellemző: a különböző sztárműsorvezetők, énekesek, humoristák több csatornán is megfordulnak. Az egyik legfoglalkoztatottabb tévés műsorvezető, a transzvesztita Matsuko Deluxe például négy konkurens adón is rendelkezik saját műsorral.

Sokak számára meglepő lehet az olimpiai közvetítések japán módja. Magyarországon hagyományosan a köztévé közvetíti az olimpiai játékokat; Japánban viszont szinte az összes földfelszíni adó a műsorára tűz egy-egy versenyszámot, mérkőzést, legyen az a köztévé, vagy valamelyik kereskedelmi csatorna. Ez azért van így, mivel Japánban az olimpiai játékok, valamint a futball-világbajnokság közvetítési jogai a Japan Consortiumnál vannak. A Japan Consortium az NHK-t és az összes nagyobb kereskedelmi tévétársaságot tömöríti – a csatornák elosztják egymás között a közvetítendő mérkőzéseket, s ugyanígy felosztják egymás között a sportesemény közvetítésének igen magas díját is.

Napjainkban, bár Japánban is a legtöbb háztartásban megtalálható a tévé, Európához hasonlóan jellemző, hogy a fiatal generáció inkább az interneten fogyaszt audiovizuális tartalmakat. A tévétársaságok ezért különféle netes streaming-szolgáltatásokat indítanak, hogy ezt az igényt kielégítsék. A sorozatok gyakran csak a neten elérhető extra epizódokat kapnak, s különféle netes nyereményjátékokkal is igyekeznek a tévétársaságok a tévé helyett a számítógép előtt ülő, okostelefonozó fiatalokat megnyerni. Úgy tűnik, Japánban is ez lesz a televíziózás jövője.

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2018/03. számában jelent meg. Hornos Dániel: Televíziózás Japánban, in: Mondo Magazin, 2018/03, p. 42-43.

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás