Televíziózás Japánban
Bár manapság egyre kevesebbet ülünk a televízió képernyője előtt, ez a médium még mindig jelentős szerepet játszik az életünkben. De belegondoltunk-e már abba, amikor japán sorozatokat, animéket, filmeket nézünk, hogy hogyan is működik a televíziós műsorszolgáltatás Japánban? Ebben a cikkben utánajárunk a mai japán közszolgálati és kereskedelmi tévécsatornák legfőbb jellemzőinek.
NHK – a japán köztévé
A japán televíziózás története hosszú múltra tekint vissza. Az NHK, vagyis a Nippon Hōsō Kyōkai (Japán Műsorközvetítő Társaság) kezdetben az országos rádióhálózat működtetéséért volt felelős, 1953. február 1-jén pedig elindult a televíziós sugárzás is. A fekete-fehérben közvetített birkózás- és bokszmérkőzéseket számos érdeklődő figyelte a forgalmas utcákon, állomásokon és parkokban elhelyezett televíziókészülékeken. 1960-ban megindultak a színes tévéadások is, 1987-ban pedig megkezdődött a műholdas adássugárzás. A digitális átállás folyamata Japánban 2011 végén zárult le, ekkor lekapcsolták az analóg adást az országban. Napjainkban az NHK már a 8K high vision felbontást teszteli, melyet 2020-tól tervez bevezetni.
Az NHK-nek a földfelszíni sugárzásban két országosan fogható csatornája van, ez az NHK-G (Sōgō Terebi, General TV) és az NHK E-Tele (Educational TV). Ezeken kívül több műholdas, külön díj fizetése ellenében fogható tévécsatornát is működtetnek. A köztévé adóin nem láthatunk reklámot, a televíziót a japán állam és az előfizetők tartják fenn. Jogszabály rendelkezik ugyanis arról, hogy minden háztartás, ahol televíziókészülék működik, előfizetési díjat kell fizessen az NHK-nek. Ezt a díjat viszont csak akkor tudják beszedni, ha az adott háztartás szerződést köt az NHK-vel, sokan pedig a lakásoknál házaló NHK-s díjbeszedőket egyszerűen elhajtják arra hivatkozva, hogy nekik nincs tévéjük. Mivel a jogszabály nem ír elő szankciókat az előfizetési díjat nem fizetőkre vonatkozólag, rengetegen kihasználják ezt a kiskaput.
A köztévé országosan fogható csatornáján regionális műsorok is helyet kapnak: például az országos híreket követően az adott megye NHK-stúdiójából hangzanak el a helyi hírek. A hírműsorokon kívül persze ismeretterjesztő és szórakoztató tartalmat is sugároz a köztévé. Jellegzetes NHK-s műsor például az asadora („reggeli sorozat”) vagy a taiga dorama, az egy éven keresztül futó történelmi sorozat. (A Magyarországon is bemutatott Acu hercegnő egy ilyen taiga dorama volt.) Emellett minden év szilveszterekor az NHK rendezi meg a Piros-Fehér Dalcsatát (Kōhaku Utagassen), mely műsor nélkül nem igazi szilveszter a szilveszter Japánban.
A kereskedelmi tévés vállalatcsoportok
Az állami televízióadót követően, az 50-es években megkezdték működésüket a kereskedelmi csatornák is. Magyarországtól eltérően azonban ezek a csatornák nem országos lefedettségűek, hanem regionális adók. Ez azt jelenti, hogy attól függően, hogy Japán melyik részében tartózkodunk, más és más csatornákat találunk. Így például Tokióban és a Kantō-régióban az NHK két országos csatornája mellett a Nihon TV, a TV Asahi, a TBS, a TV Tokyo és a Fuji TV érhető el, míg Oszakában és a Kansai-régióban a Yomiuri TV, az Asahi TV, az MBS, a TV Osaka és a Kansai TV műsorát nézhetjük. De mi a helyzet például a híresebb tévéműsorokkal, sorozatokkal? Egy Fuji TV által gyártott doramát csak a tokióiak nézhetnek? Természetesen nem. A regionális tévétársaságok ugyanis vállalatcsoportokba (keiretsu) tömörülnek, és a csoporton belüli adók átveszik egymás adását. Így a Fuji TV sorozatait és főbb műsorait Oszakában a Kansai TV-n láthatjuk, általában ugyanabban az időben. Van persze számos olyan adás is, amelyet egy csatorna csak az adott régióban sugároz.
Ezeknek a tévécsatornáknak a digitális rendszerben fix csatornakiosztásuk van, melyet nem lehet módosítani: a Nihon TV adását például mindenhol a 4-es gomb megnyomásával tudjuk elérni. Emiatt a csatornákat gyakran nem a hivatalos nevükön nevezik, csak a számukon hivatkoznak rájuk. Az egyes vállalatcsoportok adóihoz viszont nem feltétlenül ugyanazok a számok tartoznak. Az előbb említett Nihon TV csoportjához tartozó oszakai Yomiuri TV például nem a 4-es, hanem a 10-es csatornahelyen található.
Műsorrend és érdekességek
A japán tévéadók műsorrendje rendkívül kötött, percre pontosan kezdődnek a műsorok. Szigorúan meg vannak szabva az egyes adások műsorsávjai: például a 8-11 részes tévésorozatok minden szezonban ugyanabba a sorozatoknak kijelölt műsorsávba kerülnek. Egymás műsorrendjét általában a konkurens csatornák is tiszteletben tartják: gyakori, hogy abban a műsorsávban, ahol az egyik adó hagyományosan doramát sugároz, a többi adó nem tűz műsorra sorozatot.
Reggelenként általában a hírműsoroké a terep, a munkába indulókat igyekszenek ellátni információkkal. Ilyenkor az előző nap legfontosabb hírei, illetve az aznapi időjárás-jelentés is gyakran elhangzik. A délelőtti és délutáni órák műsorai főként a háziasszonyokat és az idősöket célozzák meg. A legtöbb műsor ugyanarra az alapra épít: a stúdióban a műsorvezetőkön kívül meghívott hírességek ülnek, akik megnéznek egy-egy bejátszást, majd arról beszélgetnek. Előfordul, hogy egy szakértő kis táblácskák segítségével magyarázza el az adott témát. Gyakoriak még a különféle ételeket, nevezetes helyeket bemutató műsorok is, illetve ha egy fontos hír vagy sztárokkal kapcsolatos botrány uralja a közvéleményt, akkor ezeket a témákat is alaposan kibeszélik. Estefelé a varietéműsorok veszik át a terepet, ezek főként humoros, szórakoztató adások, szintén meghívott sztárvendégekkel. A főműsoridő hivatalosan este 7-tól 11-ig tart, de nem ritka, hogy népszerű sorozatok, műsorok 11 után, vagy akár éjfélkor kezdődnek. A főműsoridőben láthatjuk a legtöbb doramát, amikor pedig épp nem sugároznak sorozatot, ebben a sávban filmeket vagy tévéfilmeket mutatnak be, ez utóbbiakat dorama specialnak neveznek. Ami az animéket illeti, a legnagyobb tévéadók főleg hétvégénként sugároznak gyerekeknek, fiataloknak szóló rajzfilmeket; a komolyabb hangvételű műveket vagy éjszaka adják le, vagy a fizetős kábelcsatornákra kerülnek.
Magyarországon megszokott jelenség, hogy bizonyos műsorvezetők vagy hírességek egy adott tévécsatornával kötnek szerződést, mely megtiltja számukra, hogy a konkurens adón szerepeljenek. Japánban ez nem annyira jellemző: a különböző sztárműsorvezetők, énekesek, humoristák több csatornán is megfordulnak. Az egyik legfoglalkoztatottabb tévés műsorvezető, a transzvesztita Matsuko Deluxe például négy konkurens adón is rendelkezik saját műsorral.
Sokak számára meglepő lehet az olimpiai közvetítések japán módja. Magyarországon hagyományosan a köztévé közvetíti az olimpiai játékokat; Japánban viszont szinte az összes földfelszíni adó a műsorára tűz egy-egy versenyszámot, mérkőzést, legyen az a köztévé, vagy valamelyik kereskedelmi csatorna. Ez azért van így, mivel Japánban az olimpiai játékok, valamint a futball-világbajnokság közvetítési jogai a Japan Consortiumnál vannak. A Japan Consortium az NHK-t és az összes nagyobb kereskedelmi tévétársaságot tömöríti – a csatornák elosztják egymás között a közvetítendő mérkőzéseket, s ugyanígy felosztják egymás között a sportesemény közvetítésének igen magas díját is.
Napjainkban, bár Japánban is a legtöbb háztartásban megtalálható a tévé, Európához hasonlóan jellemző, hogy a fiatal generáció inkább az interneten fogyaszt audiovizuális tartalmakat. A tévétársaságok ezért különféle netes streaming-szolgáltatásokat indítanak, hogy ezt az igényt kielégítsék. A sorozatok gyakran csak a neten elérhető extra epizódokat kapnak, s különféle netes nyereményjátékokkal is igyekeznek a tévétársaságok a tévé helyett a számítógép előtt ülő, okostelefonozó fiatalokat megnyerni. Úgy tűnik, Japánban is ez lesz a televíziózás jövője.
A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2018/03. számában jelent meg. Hornos Dániel: Televíziózás Japánban, in: Mondo Magazin, 2018/03, p. 42-43.