Dazai Osamu élete és munkássága

A Mondo korábbi lapszámaiban már bemutattuk a japán irodalom számos neves íróját, költőjét, ám Dazai Osamuról, a japán irodalom második legnagyobb példányszámban eladott regényének szerzőjéről, a XX. század egyik legjelentősebb irodalmi alakjáról mindeddig nem esett szó. Ebben a cikkben megismerkedünk tragikus életútjával, műveivel és azok adaptációival, utóéletével.

A fiatal Tsushima Shūji

Dazai Osamu 1909-ben született Tsushima Shūji néven egy tizenegy gyermekes családba Japán északi részén, az Aomori megyei Kanagi községben. Édesapja neves, szigorú nagybirtokos, a megyei tanács képviselőjeként rendkívül elfoglalt, anyja pedig gyenge, betegeskedő volt, így a gyermek Shūjit főként dajkája, a ház szolgái és nagynénje nevelte fel. Ugyan anyagi javak terén mindent megkapott, nem nőhetett fel szerető családi környezetben, és ez a momentum jelentősen rányomta bélyegét későbbi életére és művészetére is. Tanulmányait a helyi általános iskolában kezdte, s Aomori megyében járt középiskolába és egyetemre is, később pedig a Tokiói Egyetem francia irodalom szakára is beiratkozott. Már diákkorában érdekelte az irodalom: rajongott Akutagawa Ryūnosuke, Shiga Naoya és Kikuchi Kan műveiért, és már fiatalon elkezdett az írással is foglalkozni. Ez a lendület azonban megtört, amikor 1927-ben értesült Akutagawa öngyilkosságáról. Elkezdte hanyagolni tanulmányait, az alkoholba menekült, örömlányokkal szórakozott, s végül egy évvel később, 19 évesen ő maga is öngyilkosságot kísérelt meg.

A halál vonzásában

Talán gyerekkori traumái hatására Dazai egész életében labilis személyiség volt, aki nem tudott bizalommal lenni embertársai iránt. Folyamatosan a halál vonzásában élt. Első öngyilkossági kísérletét nyugtatószerrel követte el, majd egy évvel később, szintén nyugtató hatása alatt, szeretőjével kettős öngyilkosságot kísérelt meg: Kamakurában az óceánba vetették magukat. A nő meghalt, Dazai életben maradt. Később megpróbálta felakasztani magát, majd 28 éves korában ismét egy nővel együtt próbált meghalni, sikertelenül. Végül 1948-ban egy másik nővel együtt a megáradt Tamagawa folyóba vetette magát. Ez alkalommal már sikerrel járt – 38 évesen hunyt el.

Élete folyamatos harc volt az emberek iránt érzett bizalmatlanságával, a különféle szenvedélybetegségekkel, a nőkkel, a pénzhiánnyal. Életrajzából legalább öt nő alakja sejlik fel: szerelemből szerelembe, kapcsolatból kapcsolatba sodródott, miközben folyamatosan a halál gondolata lengte körül. Középiskolás korában az illegális kommunista mozgalommal is megismerkedett, egyetemistaként adománnyal is támogatta őket, s csak nehezen tudott kiszabadulni ebből a miliőből. Egyik öngyilkossági kísérletét követően kórházba került, ahol rákapott az oxikodoninjekciókra, függő lett, s ezután hónapról hónapra nagyobb adagokat kezdett fogyasztani. A függőség hatására eladósodott, ruháit is zálogba adta, s ismerőseitől is kölcsönkért. Nem tudott beilleszkedni a fokozatosan a háború felé sodródó Japán társadalmába, folyton a kiutat kereste.

Irodalmi munkássága

Dazai diákéveiben kezdett foglalkozni az irodalommal, iskolai folyóiratot alapított, így kezdett szárnybontogatásba. Botrányokban bővelkedő, önpusztító középiskolai és egyetemi éveit követően, a harmincas évek elején kissé lecsillapodtak a kedélyek körülötte. A fekete eső című regény szerzője, Ibuse Masuji vette pártfogásába, így elindulhatott a hivatásos íróvá válás útján. 1933-ban jelent meg Vonat (Ressha) című műve, melyet már írói álnevén publikált. Innentől kezdve – miközben továbbra is küzdött mentális betegségével és függőségével – megállás nélkül dolgozott, sorra jelentek meg művei különböző irodalmi folyóiratokban. 1940-ben jelent meg Fuss, Melosz! című regénye, melyben Friedrich Schiller egy balladáját dolgozta át. Művei meglepő módon a háború ideje alatt is megúszták a cenzúrát. 1944-ben kiadták a Tsugaru című művét, melyben szülőföldjéhez való viszonyáról vall. Leghíresebb alkotásai élete utolsó két évében születtek. 1947-ben jelent meg a háború utáni Japánban játszódó Villon felesége és a Hanyatló nap, melyben saját életéből is merítve (függőség, tuberkulózis, öngyilkosság) a világháborút követő évek Japánjának kilátástalanságát festi meg. Legismertebb remekművét, a Bukott embert – mely minden idők második legtöbb példányszámban eladott japán szépirodalmi műve hazájában – egyfajta kvázi-önéletrajzként halálának évében írta. A regényben egy elzüllött, lecsúszott férfi alakját jeleníti meg, akiről kimondja: nem alkalmas arra, hogy embernek nevezzék.

Emlékezete

Dazai Osamu ma is a XX. századi japán irodalom egyik legnagyobb hatású alakja. Tragikusan rövid élete során alkotott művei tovább élnek különféle adaptációkban (lásd keretes írásunkat), munkásságának emlékét számos helyen őrzik. Így például műveinek kiadója, a Chikuma Shobō díjat alapított emlékére, mellyel először 1965 és 1978 között, majd húszévnyi szünet után, 1999-től ismét minden évben díjaznak egy-egy tehetséges szerzőt. Az egymillió jenes jutalommal járó díj finanszírozásába beszállt a tokiói Mitaka város is, ahol az író életének utolsó éveit töltötte. Ugyanitt, Mitakában nyílt meg 2020-ban a Dazai Osamu Irodalmi Szalon, ahol az érdeklődők részletesen megismerkedhetnek a szerző munkásságával. Aomori megyében, a ma Goshogawara városához tartozó Kanagiban korabeli formájában maradt fenn a Tsushima-rezidencia, Dazai szülőháza. Művének címéből merítve ma „A hanyatló nap csarnoka” néven Dazai Osamu Emlékmúzeum működik benne. A szülői házban sétálva felfedezhetjük a fiatal Tsushima Shūji gyermekkorának színhelyeit, melyeket több írásában is megörökített. A Goshogawarában közlekedő, kályhás vonatja kapcsán már a Mondóban is bemutatott Tsugaru Vasúttársaság (Mondo 2020/08) pedig Fuss, Melosz! elnevezésű vonatszerelvényt is közlekedtet. Dazai Osamu szépirodalma tehát nemcsak önmagában értékes, de a japán kultúra számos más szegletére is jelentős hatással bír.

Dazai Osamu magyarul

Dazai Osamu művei közül sajnos méltatlanul kevésnek született eddig magyar fordítása. 1967-ben, a Modern japán elbeszélők című kötetben adták ki a Villon felesége című művet, majd 1987-ben jelent meg Dazai egyik legismertebb regénye, a Hanyatló nap. Ezen a két művön kívül még az interneten fellelhető a Vakságom könyve című novella magyar fordításban, ám ezzel be is zárul a kör. Sajnos mind a legismertebb és legnépszerűbb művei sorába tartozó Bukott ember és a Fuss, Melosz!, mind a kevésbé ismertebb köteteinek magyar fordítása még várat magára – reméljük, már nem olyan sokáig.

Dazai-művek feldolgozásai

Felsorolni sem lehet, mennyi feldolgozást értek már meg Dazai Osamu különböző művei Japánban. Színpadi adaptációk, filmek, anime- és mangaváltozatok is készültek az egyes regényekből, melyek közül néhányat emelünk most ki.

A Bukott ember különösen sok feldolgozással bír. 2009-ben készült el egy filmváltozat Ikuta Tōma főszereplésével, majd tíz év múlva, 2019-ben a regény címére utaló (Bukott ember – Dazai Osamu és a három nő), ámde konkrétan a szerző, Dazai életét feldolgozó mozifilmet mutattak be, melyben Oguri Shun játszotta az író karakterét. A horrormangák mestere, Itō Junji által rajzolt mangafeldolgozást már bemutattuk a Mondo egy korábbi számában (2020/06), ezenkívül az Aoi bungaku című animesorozatban két Dazai-művet: az előbb említett Bukott ember és a Fuss, Melosz! adaptációját is megtekinthetjük. A Fuss, Melosz! ezenkívül még több animefeldolgozást is megért, színpadra is állították, és rengeteg paródia is született belőle. A magyarul is megjelent Hanyatló napból pedig 1962-ben készült el az első doramafeldolgozás, melyet az évek során több is követett; 2009-ben ebből a regényből is filmváltozatot mutattak be.

ADATLAP
Dazai Osamu
Született: 1909. 06. 19., Kanagi (Aomori megye)
Elhunyt: 1948. 06. 13., Mitaka (Tokió)
Főbb művei: Villon felesége; Hanyatló nap; Fuss, Melosz!; Bukott ember

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2021/02. számában jelent meg. Hornos Dániel: Dazai Osamu élete és munkássága in Mondo Magazin 2021/02, p. 40-41.