Jkult,  Mondo-cikkek

A japán halomsírok, a kofunok rejtélyei – Japán legújabb világöröksége

Idén júliusban újabb tétellel bővült Japán világörökségi helyszíneinek listája, ugyanis az UNESCO hivatalosan is regisztrálta az Oszaka megyében található két halomsír-csoportot, a Mozu- és a Furuichi-halomsírokat. Ebben a cikkben utánajárunk, miért is jelentősek a japánul kofunnak nevezett halomsírok a szigetország történetében, és mit érdemes tudnunk a most világörökséggé nyilvánított kofunokról.

Óriás sírhalmok kora

A kofunok történetének megértéséhez egészen a III. századi Japánba kell visszamennünk. Ekkor alakultak ki ugyanis először a szigetországban még kezdetleges törzsszövetségek, korai államszerű kezdemények; azokban pedig kiemelkedett egy vezető, uralkodó réteg. Hogy a köznép feletti uralmát demonstrálja, a vezető réteg, közöttük pedig különösen a törzsfők, hatalmas sírdombokat készíttettek maguknak, ezeket nevezzük kofunoknak. A kofunok építése a III. századtól körülbelül a VII. századig volt jellemző Japánban; ez alatt az idő alatt megközelítőleg 200 000 kofun épült a szigeteken. Kyūshūtól egész Északkelet-Japánig megtalálhatók ezek az ókori síremlékek, a leginkább koncentráltan viszont az Oszakai-síkságon és Kyūshū északi részén találkozhatunk velük. Formájukat tekintve több típust is megkülönböztethetünk: a leggyakoribbak a kör alakú kofunok (enfun), de vannak négyszög alakúak (hōfun) is. A legkülönlegesebbek viszont mindenképpen a kulcslyuk alakú kofunok (zenpō-kōenfun).

A kofunok a régészek és a történészek számára különös jelentőséggel bírnak, ugyanis fontos információkat tudhatunk meg az ókori Japán történetéről, társadalmáról, uralmi viszonyairól a sírhalmok és az abban, illetve a körül található régészeti emlékek, tárgyak vizsgálatával. A kofunokban ugyanis – más ókori monumentális sírhelyekhez, így például az egyiptomi piramisokhoz hasonlóan – nem kizárólag az elhunyt testét helyezték el, de kardokat, bronztükröket, páncélokat, lovászati szerszámokat stb. is. Emellett a kofunok körül kiégetett agyagfigurákat, úgynevezett hanivákat is találtak a régészek. Ezeknek a figuráknak számos alakja ismert: léteznek embert, lovat, házat megformáló hanivák is. Úgy vélik, ezeket a figurákat az elhunytnak szánták a túlvilági életre: ezek helyettesítették az élő emberek vagy lovak feláldozását; más elképzelés szerint a túlvilág és az e világ határát jelölték velük a kofunoknál.

Jelentőségük ellenére manapság Japánban járva a helyi átlagember vagy a felkészületlen utazó gyakran elsétálhat úgy egy kofun mellett, hogy nem is figyel fel rá. Ennek az oka az, hogy a több száz évvel ezelőtt épült földhalmokon sűrű növényzet burjánzott el, a körülötte húzódó árokban pedig felgyülemlett a víz. Mivel a nagyobb kofunoknál azt feltételezik, hogy azok az ókorban uralkodó császárok, vagy pedig a császári család valamely tagjának síremlékei, ezek a Császári Udvartartási Hivatal (Kunaichō) felügyelete alá tartoznak, s kerítéssel vannak elzárva a látogatók elől. Így tehát az utazó gyakran csak egy elkerített telket, tavat vagy erdőt lát, mit sem sejtve, hogy a fákkal benőtt domb egy ókori méltóság örök nyughelye.

A legnagyobb és leghíresebb kofunok

Az Oszakai- és a Narai-síkságon található rengeteg kofun között több olyan is van, melyeket császári síroknak tartanak, ezek közül méretében kiemelkedik két kulcslyuk alakú sírdomb: a Sakai városában található Daisen-kofun (valószínűsíthetően Nintoku császár sírhelye) valamint a Habikinóban található Konda–Gobyōyama-kofun (valószínűsíthetően Ōjin császár sírhelye). A Daisen-kofun nemcsak Japán leghatalmasabb ókori sírdombja, de világviszonylatban is jelentősnek tekinthető. Így például – bár magasságában természetesen jócskán elmarad tőle – szélessége (486 méter) több mint duplája Kheopsz fáraó egyiptomi piramisának. A kofun kerülete 2,8 kilométer, körbesétálása körülbelül kb. egy órát vesz igénybe. Mind a Daisen-kofun, mind pedig Japán második legnagyobb kofunjának, a Konda–Gobyōyama-kofunnak hatalmas kiterjedése pontosan kivehető légifelvételeken.

Nem a méretéről ismert, de szintén nagyon fontos kofun a Nara megyében, Asuka faluban található Takamatsuzuka-kofun. A japán államiság bölcsőjének is nevezhető területen fekvő kofun sírkamrájában különleges falfestményeket találtak, melyen a kínai égtájakat szimbolizáló motívumokat és emberalakokat fedezhetünk fel. A csodálatos módon fennmaradt festményrészleten látható női alakok élénk színű ruhákat viselnek, melyek nagyban hasonlítanak a korabeli koreai udvari viseletre. A leghíresebb női alakot a japánok az „asukai szépség” (Asuka bijin) becenévvel illetik.

Szintén Asukában található az Ishibutai-kofun. Keletkezése idején ezt a sírhalmot is földdel fedték be, ez viszont az idők során eltűnt, és most csupaszon tekinthető meg a 30 hatalmas sziklából álló síremlék, mely közül a sírkamrát lefedő szikla egyedül 77 tonnát nyom. A kofun egyike azoknak a síroknak, amely belépőjegy ellenében szabadon látogatható; a sziklákkal körbevett egykori sírkamrába is beléphet a látogató.

Világörökséggé minősítve

Idén júliusban összesen 49 darab kofunt minősítettek világörökséggé, mégpedig a Daisen-sírhalmot magába foglaló Mozu-kofuncsoportot, valamint a Konda–Gobyōyama-sírdombot is tartalmazó Furuichi-kofuncsoportot. Így most már – a Kansai-régióban utolsóként – Oszaka megye is rendelkezik világörökségi helyszínnel.

A világörökségként történő regisztrációhoz szükséges kritériumok közül az UNESCO kettőről vélte úgy, hogy az a Mozu–Furuichi-kofuncsoportra megfelel: egy máig létező civilizáció egyedülálló tanúsága; illetve olyan építészeti vagy technológiai megoldás, amely az emberiség történelmének jelentős állomását reprezentálja. A hivatalos indoklás szerint a Mozu–Furuichi-kofuncsoport sírhalmai különösen jól tanúsítják Japán ókori kultúráját, a korszak szociális és politikai struktúráját és temetkezési szokásait. Emellett a kelet-ázsiai régió sírhalomépítési megoldásainak kiváló példáiként szolgálnak.

Azzal, hogy a kofunokat világörökséggé minősítették, a japán államra számos kötelezettség is nehezedik, hiszen garantálniuk kell a történelmi emlékek fennmaradását. Ezzel nagy valószínűség szerint nem lesz probléma, hiszen a Császári Udvartartás eddig is mindent megtett az eredeti állapot megtartásáért. Épp ezért érte gyakran kritika is a hivatalt a kutatók részéről, hisz a császári sírnak minősített sírhalmokon régészeti ásatásokat, történelmi kutatásokat sem lehet végezni. Ez negatív hatással van a régészettudományra, mivel mélyreható kutatások nélkül tulajdonképpen abban sem lehetünk teljes mértékben biztosak, hogy valóban császárok nyugszanak-e a sírokban. (A Daisen-kofun korábban a japán iskolai tankönyvekben nem ezen a néven, hanem mint „Nintoku császár sírja” szerepelt, ám mivel számos kutató megkérdőjelezi, hogy a sír valóban Nintoku császáré volt-e – illetve hogy Nintoku császár egyáltalán létezett-e –, az újabb könyvek már az általánosan elfogadott Daisen-kofun megnevezést tartalmazzák.)

A fenntartással kapcsolatos kötelezettségek, és az ebből adódó kiadások mellett egyúttal több száz millió jenes hasznot is remélnek a turizmusból, így már el is kezdődött a különféle kofun-tematikájú ajándéktárgyak gyártása és értékesítése. Idén nyáron már helikopteres túrákat is szerveztek, hogy a látogatók a levegőből tekinthessék meg az óriás sírhalmokat. Egy ilyen légi túrán valóban a résztvevők szeme elé tárul az a monumentális kép, amit a tankönyvekben, híradásokban láthatunk, ám sokan vannak, akik nem tudják megfizetni a helikopteres kiruccanást. Mivel a kofunok közelében nincs olyan magas kilátótorony, ahonnan szemügyre vehető lenne a halomsírok tényleges alakja, kiterjedése, sok japán látogató fejezte ki már csalódottságát. Így bár a kofunok valóban jelentős és fontos régészeti emlékek, és a történettudományért rajongók számára csupán a körbesétálásuk is élmény lehet, mégis megoldandó feladat marad a megye és a városok számára az, hogyan tudják vonzóvá tenni a halomsírokat a hétköznapi turistáknak is.

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2019/12. számában jelent meg. Hornos Dániel: A japán halomsírok, a kofunok rejtélyei – Japán legújabb világöröksége in Mondo Magazin, 2019/12, p. 40-41.

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás