A japán halomsírok, a kofunok rejtélyei – Japán legújabb világöröksége
Idén júliusban újabb tétellel bővült Japán világörökségi helyszíneinek listája, ugyanis az UNESCO hivatalosan is regisztrálta az Oszaka megyében található két halomsír-csoportot, a Mozu- és a Furuichi-halomsírokat. Ebben a cikkben utánajárunk, miért is jelentősek a japánul kofunnak nevezett halomsírok a szigetország történetében, és mit érdemes tudnunk a most világörökséggé nyilvánított kofunokról.
Óriás sírhalmok kora
A kofunok történetének megértéséhez egészen a III. századi Japánba kell visszamennünk. Ekkor alakultak ki ugyanis először a szigetországban még kezdetleges törzsszövetségek, korai államszerű kezdemények; azokban pedig kiemelkedett egy vezető, uralkodó réteg. Hogy a köznép feletti uralmát demonstrálja, a vezető réteg, közöttük pedig különösen a törzsfők, hatalmas sírdombokat készíttettek maguknak, ezeket nevezzük kofunoknak. A kofunok építése a III. századtól körülbelül a VII. századig volt jellemző Japánban; ez alatt az idő alatt megközelítőleg 200 000 kofun épült a szigeteken. Kyūshūtól egész Északkelet-Japánig megtalálhatók ezek az ókori síremlékek, a leginkább koncentráltan viszont az Oszakai-síkságon és Kyūshū északi részén találkozhatunk velük. Formájukat tekintve több típust is megkülönböztethetünk: a leggyakoribbak a kör alakú kofunok (enfun), de vannak négyszög alakúak (hōfun) is. A legkülönlegesebbek viszont mindenképpen a kulcslyuk alakú kofunok (zenpō-kōenfun).
A kofunok a régészek és a történészek számára különös jelentőséggel bírnak, ugyanis fontos információkat tudhatunk meg az ókori Japán történetéről, társadalmáról, uralmi viszonyairól a sírhalmok és az abban, illetve a körül található régészeti emlékek, tárgyak vizsgálatával. A kofunokban ugyanis – más ókori monumentális sírhelyekhez, így például az egyiptomi piramisokhoz hasonlóan – nem kizárólag az elhunyt testét helyezték el, de kardokat, bronztükröket, páncélokat, lovászati szerszámokat stb. is. Emellett a kofunok körül kiégetett agyagfigurákat, úgynevezett hanivákat is találtak a régészek. Ezeknek a figuráknak számos alakja ismert: léteznek embert, lovat, házat megformáló hanivák is. Úgy vélik, ezeket a figurákat az elhunytnak szánták a túlvilági életre: ezek helyettesítették az élő emberek vagy lovak feláldozását; más elképzelés szerint a túlvilág és az e világ határát jelölték velük a kofunoknál.
Jelentőségük ellenére manapság Japánban járva a helyi átlagember vagy a felkészületlen utazó gyakran elsétálhat úgy egy kofun mellett, hogy nem is figyel fel rá. Ennek az oka az, hogy a több száz évvel ezelőtt épült földhalmokon sűrű növényzet burjánzott el, a körülötte húzódó árokban pedig felgyülemlett a víz. Mivel a nagyobb kofunoknál azt feltételezik, hogy azok az ókorban uralkodó császárok, vagy pedig a császári család valamely tagjának síremlékei, ezek a Császári Udvartartási Hivatal (Kunaichō) felügyelete alá tartoznak, s kerítéssel vannak elzárva a látogatók elől. Így tehát az utazó gyakran csak egy elkerített telket, tavat vagy erdőt lát, mit sem sejtve, hogy a fákkal benőtt domb egy ókori méltóság örök nyughelye.
A legnagyobb és leghíresebb kofunok
Az Oszakai- és a Narai-síkságon található rengeteg kofun között több olyan is van, melyeket császári síroknak tartanak, ezek közül méretében kiemelkedik két kulcslyuk alakú sírdomb: a Sakai városában található Daisen-kofun (valószínűsíthetően Nintoku császár sírhelye) valamint a Habikinóban található Konda–Gobyōyama-kofun (valószínűsíthetően Ōjin császár sírhelye). A Daisen-kofun nemcsak Japán leghatalmasabb ókori sírdombja, de világviszonylatban is jelentősnek tekinthető. Így például – bár magasságában természetesen jócskán elmarad tőle – szélessége (486 méter) több mint duplája Kheopsz fáraó egyiptomi piramisának. A kofun kerülete 2,8 kilométer, körbesétálása körülbelül kb. egy órát vesz igénybe. Mind a Daisen-kofun, mind pedig Japán második legnagyobb kofunjának, a Konda–Gobyōyama-kofunnak hatalmas kiterjedése pontosan kivehető légifelvételeken.
Nem a méretéről ismert, de szintén nagyon fontos kofun a Nara megyében, Asuka faluban található Takamatsuzuka-kofun. A japán államiság bölcsőjének is nevezhető területen fekvő kofun sírkamrájában különleges falfestményeket találtak, melyen a kínai égtájakat szimbolizáló motívumokat és emberalakokat fedezhetünk fel. A csodálatos módon fennmaradt festményrészleten látható női alakok élénk színű ruhákat viselnek, melyek nagyban hasonlítanak a korabeli koreai udvari viseletre. A leghíresebb női alakot a japánok az „asukai szépség” (Asuka bijin) becenévvel illetik.
Szintén Asukában található az Ishibutai-kofun. Keletkezése idején ezt a sírhalmot is földdel fedték be, ez viszont az idők során eltűnt, és most csupaszon tekinthető meg a 30 hatalmas sziklából álló síremlék, mely közül a sírkamrát lefedő szikla egyedül 77 tonnát nyom. A kofun egyike azoknak a síroknak, amely belépőjegy ellenében szabadon látogatható; a sziklákkal körbevett egykori sírkamrába is beléphet a látogató.
Világörökséggé minősítve
Idén júliusban összesen 49 darab kofunt minősítettek világörökséggé, mégpedig a Daisen-sírhalmot magába foglaló Mozu-kofuncsoportot, valamint a Konda–Gobyōyama-sírdombot is tartalmazó Furuichi-kofuncsoportot. Így most már – a Kansai-régióban utolsóként – Oszaka megye is rendelkezik világörökségi helyszínnel.
A világörökségként történő regisztrációhoz szükséges kritériumok közül az UNESCO kettőről vélte úgy, hogy az a Mozu–Furuichi-kofuncsoportra megfelel: egy máig létező civilizáció egyedülálló tanúsága; illetve olyan építészeti vagy technológiai megoldás, amely az emberiség történelmének jelentős állomását reprezentálja. A hivatalos indoklás szerint a Mozu–Furuichi-kofuncsoport sírhalmai különösen jól tanúsítják Japán ókori kultúráját, a korszak szociális és politikai struktúráját és temetkezési szokásait. Emellett a kelet-ázsiai régió sírhalomépítési megoldásainak kiváló példáiként szolgálnak.
Azzal, hogy a kofunokat világörökséggé minősítették, a japán államra számos kötelezettség is nehezedik, hiszen garantálniuk kell a történelmi emlékek fennmaradását. Ezzel nagy valószínűség szerint nem lesz probléma, hiszen a Császári Udvartartás eddig is mindent megtett az eredeti állapot megtartásáért. Épp ezért érte gyakran kritika is a hivatalt a kutatók részéről, hisz a császári sírnak minősített sírhalmokon régészeti ásatásokat, történelmi kutatásokat sem lehet végezni. Ez negatív hatással van a régészettudományra, mivel mélyreható kutatások nélkül tulajdonképpen abban sem lehetünk teljes mértékben biztosak, hogy valóban császárok nyugszanak-e a sírokban. (A Daisen-kofun korábban a japán iskolai tankönyvekben nem ezen a néven, hanem mint „Nintoku császár sírja” szerepelt, ám mivel számos kutató megkérdőjelezi, hogy a sír valóban Nintoku császáré volt-e – illetve hogy Nintoku császár egyáltalán létezett-e –, az újabb könyvek már az általánosan elfogadott Daisen-kofun megnevezést tartalmazzák.)
A fenntartással kapcsolatos kötelezettségek, és az ebből adódó kiadások mellett egyúttal több száz millió jenes hasznot is remélnek a turizmusból, így már el is kezdődött a különféle kofun-tematikájú ajándéktárgyak gyártása és értékesítése. Idén nyáron már helikopteres túrákat is szerveztek, hogy a látogatók a levegőből tekinthessék meg az óriás sírhalmokat. Egy ilyen légi túrán valóban a résztvevők szeme elé tárul az a monumentális kép, amit a tankönyvekben, híradásokban láthatunk, ám sokan vannak, akik nem tudják megfizetni a helikopteres kiruccanást. Mivel a kofunok közelében nincs olyan magas kilátótorony, ahonnan szemügyre vehető lenne a halomsírok tényleges alakja, kiterjedése, sok japán látogató fejezte ki már csalódottságát. Így bár a kofunok valóban jelentős és fontos régészeti emlékek, és a történettudományért rajongók számára csupán a körbesétálásuk is élmény lehet, mégis megoldandó feladat marad a megye és a városok számára az, hogyan tudják vonzóvá tenni a halomsírokat a hétköznapi turistáknak is.
A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2019/12. számában jelent meg. Hornos Dániel: A japán halomsírok, a kofunok rejtélyei – Japán legújabb világöröksége in Mondo Magazin, 2019/12, p. 40-41.
