A tokiói utca gyermekei – Tōyoko Kids és ami mögötte van

Japán fővárosa, Tokió világszerte ismert nagy népsűrűségéről. Körülbelül 14 millió ember él itt, s ha a tágabb értelemben vett agglomerációt nézzük, 30 milliónál is több lakos tömörül ide. A nagy zsúfoltság ellenére világviszonylatban is élhető városnak minősül, s – ahogy az Japán egészére is igaz – jó közbiztonságnak örvendhet. Egy ekkora népességű metropolisznak ugyanakkor természetesen árnyoldalai is vannak. Ebben a cikkben a Shinjuku kerület egyik központi helyén összesereglő, sokszor bűncselekményekbe is keveredő, hányattatott sorsú fiatalkorúak (Tōyoko Kids) társadalmi problémájára igyekszünk rávilágítani, ami néhány éve a japán sajtóban is gyakori téma.

Godzilla látókörében

Helyszínünk Tokió öt belső kerületének egyike, Shinjuku. A világ legforgalmasabb vasútállomásáról, illetve a hatalmas felhőkarcolóiról is nevezetes kerületben található Tokió egy rosszabb nevű negyede, az éjszakai életéről híres-hírhedt Kabukichō. (Japán viszonylatban úgy szokás hivatkozni erre a helyre, mint ahol rossz a közbiztonság, ám európai vagy amerikai nagyvárosokkal összevetve már kevésbé állja meg a helyét ez az értékelés.) A kocsmákon, szórakozóhelyeken, és a főként férfiakat megcélzó, hölgyek által nyújtott különféle szolgáltatásokra specializálódott bárokon kívül ez a negyed ad otthont a Tōhō Buildingnek is, amelynek egyik szintjén egy hatalmas Godzilla-fej néz le a járókelőkre. Miért épp Godzilla? Azért, mert az épületet tulajdonló, filmek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó Tōhō cég készítette a Godzilla-filmeket is. Az épület üzleteknek, éttermeknek, játékteremnek, mozinak és egy hotelnak is helyt ad – ugyanakkor jelen cikk témája nem a Tōhō-épület belsejében, hanem az az előtti téren történő események.

A Tōhō Building előtti útszakaszon 2018-ban kezdtek el először összeseregleni fiatalkorúak. A különféle helyről és háttérből érkező tizenévesek a téren találkoztak egymással, szelfiket készítettek, a környező kocsmák és bordélyok alkalmazottai pedig – tekintettel arra, hogy a megszokott kabukichói vendégkörtől ellentétben fiatalokról van szó – Tōyoko Kidsként kezdtek hivatkozni rájuk. A kifejezésben a Tō értelemszerűen a Tōhō Building rövidítése, míg a yoko azt jelenti: valami mellett. Tehát ők a Tōhō Building mellett gyülekező gyerekek. Azzal, hogy egy téren fiatalok találkoznak egymással, természetesen az égadta világon semmi probléma nem volna. Csakhogy a Tōyoko Kids az utóbbi években többször került rivaldafénybe különféle visszaélések, bűncselekmények miatt.

Kék nyelvű fiatalok

Az itt összesereglő fiatalkorúak gyakran rossz családi körülmények között élnek, vagy pedig iskolai bántalmazás, kiközösítés áldozatai, esetleg egyéb lelki problémáik vannak, amelyekre nem találnak megoldást, Kabukichóban azonban találkozhatnak sorstársaikkal. Vannak olyanok, akik egy bőröndbe csomagolva holmijukat, elmenekültek otthonról, másokat a bántalmazó szüleik zavartak el, megint mások pedig azért jönnek ide, mert máshol nincsenek barátaik: az iskolában nem találják helyüket, a többi Tōyoko Kids között viszont befogadó közegre lelnek. És vannak köztük olyanok is, akik mindent megtesznek azért, hogy a világból teljesen elmeneküljenek. Az utóbbi időben a helyszínen forgató egyik tévéstábnak feltűnt, hogy sok fiatalnak kék színű a nyelve vagy a szája széle. Nem valami nyelvfestős nyalókától lett ilyen, hanem a gyógyszertúladagolástól: sokan nagy számban vesznek be altatót vagy megfázás elleni szereket, ezeket esetenként alkohollal vagy üdítővel is keverik, s a színezéktől kékre festett szájjal, bódult állapotban kóborolnak a környéken. Japánban ugyan szigorúan tiltja a törvény a drogfogyasztást, a Tōyoko-gyerekek azonban nem feltétlenül szegik meg ezt a törvényt: a drogériákban szabadon árult gyógyszerekkel adagolják túl magukat, vagy pedig másokkal váltatnak ki receptköteles szereket. A magukat gyógyszerező fiatalok gyakran bűnügyekbe is keverednek: 2021-ben egy tizennyolc éves fiú és egy tizennégy éves lány egy közeli hotel emeletéről a mélybe vetette magát; olyan eset is volt, amikor egy tizenöt éves fiú rugdosott meg egy 60 év körüli hajléktalant; illetve fogva tartási és zsarolási ügyek is kipattantak a tōyokoi gyerekek körében. Ezek és ehhez hasonló esetek miatt került az utóbbi időben a reflektorfénybe a Tōyoko Kids-téma, s emiatt természetesen a tokiói rendőrfőkapitányság is kiemelten kezeli ezt a környéket; gyakran civil ruhás járőrök kísérik haza az itt lézengő gyerekeket.

Menkon és prostitúció

Nemcsak a túlzott gyógyszerhasználat az egyetlen probléma a Tōyoko Kids körében, hanem a prostitúció és ehhez kapcsolódóan az úgynevezett menkon-függőség is. A Kabukichóban összegyűlő fiatalkorúak közül sokan azáltal kívánnak egy kis pénzre szert tenni, hogy illegális prostitúcióban vesznek részt: volt olyan eset, amikor egy 12 éves (!) lányt tartóztattak le a rendőrök hasonlóért. Az így megszerzett, alkalmanként néhány ezer jent sokan nem saját mindennapi megélhetésükre költik, hanem valami egészen másra: a menkonra. A menkon a „Men’s Concept Café” kifejezés rövidítése: egyfajta host club, ahol egy megadott koncepciónak megfelelően beöltöző és viselkedő férfiak (például királyfi, nemes úr, komornyik stb.) szolgálják ki a hölgyvendégeket. Az efféle „kávézók” száma három éve egyre jobban növekszik Japánban. Természetesen ezekre a helyekre nem kizárólag a Tōyoko-gyerekek, illetve nem kizárólag prostituáltak járnak, és az engedéllyel rendelkező, jó nevű helyek nem is engedélyezik az adott hely látogatását 18 éven aluliak számára – mindezek ellenére a Tōyoko Kids körében felülreprezentált a menkon-függők száma. A gyakran lelki problémáik, beilleszkedési nehézségeik miatt Kabukichóba érkező fiatal lányok ugyanis úgy érezhetik, hogy a menkonban dolgozó férfiak vonzónak tartják őket; nekik szabadon elmesélhetik problémáikat, s a férfiak meghallgatják őket. Ahelyett, hogy kiközösítenék vagy hibáztatnák őket, itt csak dicséretet és támogatást kapnak – persze csak egy színjáték keretén belül, jó pénzért. Egy japán sajtótermék interjúalanyai között volt olyan 14 éves lány, aki elmondása szerint havi 500 000 jent költ arra, hogy menkonba járjon, és ott drága, márkás pezsgőket vásároljon – a pénzt pedig teste eladásából teremti elő.

Szociális problémák

A fentiek után talán arra gondol néhány olvasó: miért is olyan fontos ez a téma? Hisz nem csak Japánban vannak droggal való visszaélések, züllött fiatalok. Nos, egyrészt azért, mert Japán kapcsán külföldön sokan hajlamosak arra gondolni, hogy a japán egy tökéletesen működő társadalom: mindenhol tisztaság van, mindenki pontos, mindenki igyekszik jól teljesíteni. A háttérben azonban, ahogyan azt a fenti példa is mutatja, sokaknál komoly lelki sebek, pszichés problémák alakulhatnak ki akár már fiatal korban is, amelyekre nem tudnak megoldást találni. A Tōyoko Kids-ügy olyan szempontból is aggasztó, hogy a Kabukichóban összesereglő fiatalok a legtöbbször nem erőszakoskodnak, nem kéregetnek, nem zaklatnak más embereket, így a társadalom többi tagja hajlamos arra, hogy elfordítsa a fejét, és ne vegyen tudomást a segítségre szoruló társairól. Vannak ugyanakkor olyanok, akik nem így tesznek. Orvosok, ügyvédek, egyetemisták létrehoztak egy önkéntes csoportot: igyekszenek megszólítani a Tōhō Building mellett feltűnő fiatalokat, segítséget találni problémáikra. A kezdeményezés szép, de a jelenség gyökérokának megoldásához mindenképpen szükség lenne valami olyan megoldásra, ami által a nehéz helyzetben lévő tinédzserek, akik az iskolában, családjukban nem érzik komfortosan magukat, anélkül tudnának szakemberrel konzultálni, segítségért fordulni, hogy Tōyoko-gyerekekké válnának és bajba kerülnének.

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2024/04. számában jelent meg. Hornos Dániel: A tokiói utca gyermekei – Tōyoko Kids és ami mögötte van in Mondo Magazin 2024/04, 44-45.