Japán első női miniszterelnöke – Takaichi Sanae háttere és várható politikája

Világszerte vezető hír volt ősszel, hogy október 21-én Japánban megválasztották miniszterelnöknek Takaichi Sanaét, aki így a szigetország történetének első női kormányfője lett. A politikusnő Japánban egyelőre nagy támogatásnak örvend, ugyanakkor számos bírálat is érte várható politikája miatt. Cikkünkben röviden összefoglaljuk, honnan is érkezett Takaichi az ország élére, milyen körülmények vezettek megválasztásához, és mi várható tőle kormányzása alatt.

Műsorvezető, majd politikus

Takaichi Sanae 1961-ben született Nara megyében, nem politikusi családba. (Ez azért kiemelendő, mert Japánban gyakori, hogy egy-egy vezető politikus gyereke is politikussá válik, így például Takaichi fő riválisa a legutóbbi pártelnökválasztáson Koizumi Jun’ichirō volt miniszterelnök fia, Koizumi Shinjirō volt.) Takaichi édesapja egy autóipari beszállító vállalatnál, míg édesanyja a rendőrségnél dolgozott. A középiskola elvégzését követően Takaichi eredetileg Tokióban szeretett volna tanulni, és be is jutott volna a rangos Keiyō és Waseda Egyetemekre, ám szülei ezt nem finanszírozták, mondván, egy lánynak nem szabad az otthonától messze, egyedül élnie tanulmányai miatt; inkább egy kétéves főiskolára kellene járnia és minél előbb megházasodnia. Végül a Kōbei Egyetemen tanult tovább, ahová Nara megyei otthonából járt be, napi hat órát ingázva. Az egyetem elvégzését követően rövid ideig az USA-ban dolgozott, és az amerikai politikával foglalkozott, ezt követően pedig 1990-től a Fuji TV műsorvezetője lett. 1992-től kezdett belekóstolni a japán politika világába, és egy év múlva meg is választották független jelöltként, azóta szinte folyamatosan képviselő. 2002-ben miniszterhelyettes lett, majd Abe Shinzō miniszterelnök kormányaiban különféle miniszteri pozíciókat töltött be. 2021-ben és 2024-ben már jelöltette magát pártja, a Jimintō (magyarra fordítva Liberális Demokrata Párt, ám az elnevezés megtévesztő, hiszen a valóságban egy konzervatív, inkább nacionalista, jobboldali néppártról van szó) élére, ám ezekben az években még nem őt választották meg pártelnöknek.

Kormányválság és koalíciós problémák

A fent említett Liberális Demokrata Pártot 1955-ben alapították két párt összeolvasztásával, hogy szembeszálljanak az erősödő szocialistákkal. Azóta néhány évet leszámítva, majdnem hetven éven keresztül az LDP Japán nagy kormánypártja. Idén szeptemberben a romló támogatottságára és a rossz választási szereplésre hivatkozva lemondott a miniszterelnök, Ishiba Shigeru, így megüresedett a kormányfői poszt. Ilyenkor a hagyomány szerint az LDP új pártelnököt választ köreiből, majd az újonnan megválasztott pártelnököt a képviselők megszavazzák miniszterelnöknek. Mivel az LDP egy nagy gyűjtőpárt, számos egymással vetélkedő frakció van benne, így a párton belül vannak centrista, liberálisabb politikusok és a szélsőjobb felé húzó radikálisabb figurák is. A pártelnökválasztás során Takaichi egyik riválisa a fentebb már említett Koizumi Shinjirō volt, ám végül – többek között az egyik nagy öreg, a volt miniszterelnök, Aso Tarō politikai háttérjátszmáinak is köszönhetően – Takaichi Sanae került ki győztesként.

Igen ám, de Ishiba miniszterelnöksége alatt az LDP elvesztette abszolút többségét, és csak koalíciós partnerével, a Sōka Gakkai nevű buddhista szektához tartozó Kōmeitō nevű párttal lett volna meg a többsége ahhoz, hogy az új pártelnököt miniszterelnöknek válassza. A Kōmeitō azonban, amely 1999 óta volt az LDP koalíciós partnere, bejelentette, hogy nem támogatja Takaichit, és kilépett a koalícióból. Fennállt tehát az a helyzet, hogy ugyan Takaichi az LDP vezetője lett, mégis egy ellenzéki politikus alakíthat majd kormányt az ellenzéki pártok összefogásával. Végül az addig ellenzéki, oszakai alapítású Nippon Ishin no Kai nevű párt kezdeményezett tárgyalásokat az LDP-vel, és bejelentette, hogy támogatni fogja a narai származású, gyakran Kansai-nyelvjárást beszélő Takaichit. Így végül a 64 éves politikusnő elfoglalhatta Japán miniszterelnökének székét.

Konzervatív japán Vaslady

Takaichitől ugyanakkor nem várható az, hogy első női kormányfőként egy feminista, liberális politikát folytat majd. Épp ellenkezőleg, a politikusnő az LDP konzervatívabb ágát képviseli, példaképének pedig Margaret Thatchert tekinti. Az utóbbi évek két fontos japán belpolitikai kérdésében sem a feminista, hanem a konzervatív oldalon állt, így például nem támogatja a császári trón nőági öröklésének lehetővé tételét, és ugyancsak ellenzi azt, hogy a nők házasságkötésüket követően megtarthassák a leánykori nevüket. (Japánban a törvény szerint a házastársaknak ugyanaz kell legyen a vezetéknevük.) Ezenkívül a melegházasságot sem támogatja, habár a szexuális kisebbségek elleni diszkrimináció ellen felemelte a szavát. A 2022-ben merénylet áldozatává vált volt miniszterelnök, Abe Shinzō politikája örökösének tekinti magát, ennek megfelelően támogatja a japán alkotmány felülvizsgálatát, a benne szereplő békeklauzula módosítását.

A külföldi-kérdés

Az új miniszterelnöknő az idén újonnan berobbant szélsőjobboldali (alt-right) párt, a Sanseitō szavazóit is igyekszik megnyerni. A Sanseitō a rendpártiságával, és különösen a külföldi-ellenességével nyert sok szavazót az idei választáson. Az elmúlt években elharapódzó túlzott turizmus, a nem megfelelően viselkedő külföldi turisták valódi problémát jelentenek Japánban, a Sanseitō azonban erre ráépített egy jócskán eltúlzottnak tekinthető bevándorlásellenes narratívát is. Takaichi a Nara városában szabadon kószáló szarvasokat rugdosó turistákkal kampányolt, új kormányában pedig külön minisztert nevezett ki a külföldiekkel való együttélés feltételeinek megteremtésére, a bevándorlás szigorítására, a turizmus okozta problémák megoldására.

Takaichi Sanae külpolitikáját tekintve a Koreával és Kínával szembeni viszonyt beárnyékolhatja az, hogy korábban több alkalommal is meglátogatta a Yasukuni-szentélyt Tokióban, ami a fenti országok szemében kontroverzális, hiszen úgy tekintik, hogy ott nemcsak elesett katonáknak, hanem háborús bűnösöknek is emléket állít Japán. Ezenkívül Takaichi korábban azt is kifejtette, eltúlzottnak találja azokat a történészi véleményeket, amelyek arról szólnak, milyen háborús bűnöket követett el Japán a második világháború során. Megválasztása után, idén októberben ugyanakkor Takaichi kihagyta a Yasukuni-szentélylátogatást, és igyekezett barátságosan közelíteni Korea felé, kifejtette például, hogy maga is kedveli a koreai sorozatokat és kozmetikumokat. Szívélyesen, barátjaként fogadta Japánban Donald Trumpot, tárgyalt Hszi Csinpinggel, és Kim Dzsongunnal is személyes találkozót kezdeményezett. Tajvannal pedig hasonlóan jó viszonyt kíván fenntartani, ahogyan elődjei is.

Gazdaság

A gazdaság terén sem lesz könnyű dolga az új kormányfőnek. Japánban évtizedeken keresztül szinte ismeretlen fogalom volt az infláció, az utóbbi években viszont folyamatos drágulás tapasztalható, ami megnehezíti az állampolgárok megélhetését. Egyre több helyen emelnek árakat, a gazdaság pang, a jen pedig gyengélkedik. A gyenge deviza pedig ösztönzően hat a turizmusra, ami ugyan bevételt hoz ennek a szektornak, de egyben, ahogy fentebb említettem, konfliktusforrás is. Nagyívű külpolitikai és ideológiai ügyek helyett tehát inkább ez az a kérdés, amire mielőbb megoldást kell találnia Takaichinek, hisz a megélhetési problémák közvetlenül érintik a lakosság mindennapjait. Nehezebb dolga lesz azonban, hiszen mentorához, Abe Shinzóhoz képest kormányának nemhogy kétharmados többsége, de még abszolút többsége sincs. Ugyan a népesség körében jelenleg nagy népszerűségnek örvend, ha huzamosabb ideig nem fog megoldást találni a fent vázolt problémákra, könnyen olyan támogatottsági mutatókkal találhatja szemben magát, mint elődje, Ishiba.

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2025/12. számában jelent meg. Hornos Dániel: Japán első női miniszterelnöke – Takaichi Sanae háttere és várható politikája in Mondo Magazin 2025/12., 46-47.