Jkult,  Mondo-cikkek

Háború és béke japán módra – Japán békepolitikája, alkotmánymódosítás és ami mögötte van

A jelenleg hatályos japán alkotmány kimondja: Japán örökre lemond a hadviselés jogáról, nemzetközi viták megoldásához nem használ katonai erőt, és nem tart fenn sem szárazföldi, sem légi, sem vízi haderőt. De mégis hogyan kell mindezt értelmeznünk? E cikkben megpróbálunk átfogó képet nyújtani a japán békepolitika történetéről és a napjainkban a japán belpolitikát nagyban meghatározó alkotmánymódosítás kérdéséről.

Az új alkotmány születése

A második világháborút megelőzően Japán különösen erős haderővel rendelkezett. Nem csoda, hiszen az ország már a Meiji-kor végétől (az 1800-as évek végétől) kezdve törekedett arra, hogy befolyását kiterjessze a Távol-Keleten, és minél nagyobb birodalmat építsen. Az imperialista és militarista Japán Birodalom azonban a második világháborút végül a vesztesek oldalán fejezte be. A harcok során porig rombolt, és két atombomba-támadást is megélt ország ezek után az amerikaiak megszállásával is szembe kellett nézzen. Az Egyesült Államok célja ekkoriban az volt, hogy minél inkább meggyengítse Japánt, hogy az ne tudjon még egyszer háborús konfliktust kirobbantani. A világháború idején hatályos alkotmány (dainippon teikoku kenpó, azaz „a nagy japán császárság alkotmánya”) helyét egy az amerikaiak által szövegezett alaptörvény vette át, melynek három alapelve a népszuverenitás, az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása és a pacifizmus. Ez utóbbit az azóta híressé vált 9. cikkely képviseli, melyet békeklauzula néven ismeri a világ. E törvénycikkben Japán kijelenti, hogy többet nem visel hadat, és nem tart fenn semmilyen haderőt, lemond a háborúzás jogáról. Természetesen ez hatalmas változás volt az eddigi törvényekhez képest, de visszatekintve úgy tűnik, a harcokban kimerült és a háborús szörnyűségeket átélt lakosság körében kedvező fogadtatásra talált az új szabály. A későbbi években, amikor lépések történtek e cikkely módosítására, sokan kiálltak a békeklauzula fenntartása mellett.

Hadsereg vagy nem hadsereg?

Ha viszont Japán nem tarthat fenn semmiféle hadsereget, mégis hogyan biztosítsa saját védelmét? Erre többféle elméket is született. Az új alkotmány szövege szerint úgy, hogy „Japán bízik a világ békeszerető országainak igazságosságában és jóhiszeműségében”. Ez persze szép gondolat, de valljuk be, a valóságban ez a bizodalom nem sokat segít, ha valamely állam mégsem lenne békeszerető és igazságos, és az ország ellen törne. Egy másik megoldási javaslat szerint ha mégis támadás éri Japánt, akkor majd az ENSZ segítő kart és védelmet fog nyújtani. A második világháborút követően kibontakozó hidegháború során azonban bebizonyosodott ezen opció valószerűtlensége is (az ENSZ BT, állandó tagjainak vétójoga miatt, lényegében döntésképtelen volt), Japán közvetlen közelében pedig mindeközben valódi háborús konfliktus is kibontakozott, a koreai háború.

Ekkoriban már az eredetileg a 9. cikkelyt létrehozó Egyesült Államok a nemzetközi helyzet hatására (a Kínai Népköztársaság létrejötte, a koreai háború) megváltoztatta nézeteit, és partnerként kezdett tekinteni Japánra. 1951-ben megkötötték a japán-amerikai biztonsági szerződést, melynek értelmében az USA védi meg Japánt külső fenyegetés esetén, ehhez pedig katonai bázisokat tarthat fenn Japán területén. Az USA emellett egyre inkább indítványozta, hogy Japán is kezdjen újra fegyverkezni – ez azonban a 9. cikkely miatt nem volt megoldható. Hadsereg helyett 1954-ben létrejött a Jieitai, azaz a Japán Önvédelmi Haderő, melynek feladata Japán védelme, illetve a különböző katasztrófahelyzetek esetén történő segítségnyújtás volt. Nem mond ellent ez egy kicsit az előzőekben leírtaknak? Dehogynem. Ami a Jieitait illeti, különböző jogértelmezések léteznek. Egyesek szerint Japán az alkotmányban az önvédelemről nem mondott le, így az Önvédelmi Erők létezése nem alkotmányellenes. Mások szerint viszont egy ilyen jellegű sereg is valódi hadseregnek minősül, vagyis léte jogellenes. Így tehát a jelenlegi japán „hadsereg” egyszerre hadsereg is, meg nem is.

Alkotmánymódosítás pro és kontra

Japán alaptörvénye napjainkban is az 1947-ben életbe lépett alkotmány, melyet ez ideig sohasem változtattak meg, így tehát a 9. cikkely szintén hatályban van. A japán belpolitikát és közéletet Abe Shinzō miniszterelnök megválasztása óta az alkotmánymódosítás kérdése uralja. Abe ugyanis elkötelezett híve az alkotmány megváltoztatásának, és legfőképpen a békeklauzula átírásának. A miniszterelnök úgy véli, hogy napjainkban az 1947-es alkotmány már nem tudja megfelelőképp garantálni az ország biztonságát. Kína gazdasági és katonai erősödése, a két Korea közötti feszültség fenyegetést jelent Japán számára is, a 9. cikkely megváltoztatásával viszont Japán többoldalú védelmi szövetségek tagja lehetne, és szorosabban együttműködhetne például az Egyesült Államokkal. A törvénymódosításhoz Abénak jelentősen nagyobb mozgástere van, mint elődeinek, hiszen 2006 óta először ismét többségben van pártja, a Liberális Demokrata Párt az országgyűlés alsó- és felsőházában egyaránt.

Az alkotmány megváltoztatása azonban így sem egyszerű. A világháborút követő helyzetben a megszállók számára ugyanis cél volt, hogy minél nehezebben lehessen módosítani a törvényt, ezért különböző fékeket építettek a jogszabályba: az alkotmánymódosításhoz a parlament mindkét házának kétharmados többséggel kell megszavazni a módosító javaslatot, ezek után pedig a döntést megerősítő népszavazást kell elrendelni. Abe ezt az akadályt úgy kerülné ki, hogy a 9. cikkely módosítása előtt az ezen szabályokat tartalmazó 96. cikkelyt változtatná meg. Ráadásul mindezeken kívül több más, a békepolitikával nem igazán összeegyeztethető lépést is tervez (van, amit már meg is valósított), amivel tovább borzolja bírálói idegeit.

A fegyverexport és az atommentesség három alapelve

Japánban sok helyen találkozhatunk „három alapelvvel”, a békepolitika témakörében a két legfontosabb ilyen a fegyverexport és az atommentesség három alapelve, melyek szintén a pacifizmus jegyében születtek. Mindkét rendelkezés Saitō Eisaku miniszterelnök (1967) nevéhez fűződik. Előbbi alapján Japán nem exportál fegyvereket szocialista országokba, ENSZ-embargó alatt álló országokba, és nemzetközi konfliktusokban érintett országokba. Utóbbi szerint pedig Japán nem birtokol és nem gyárt atomfegyvereket, illetve nem engedélyezi japán területre való telepítésüket. Az atommentesség alapelveivel kapcsolatosan nincsenek is viták, ezt mindenki fenn szeretné tartani, a jelenlegi kormány is. A fegyverexport alapelvein viszont a 20. század folyamán először szigorítottak (1976-ban minden országra kiterjesztették a fegyverexport tilalmát), majd később többször enyhítettek, most pedig az Abe-kormány még jelentősebb enyhítést szeretne eszközölni, lényegében szinte feloldaná a mostani korlátozásokat. Ez a terv is kivívta sokak rosszallását.

Reakciók belföldön és külföldön

Az alkotmánymódosítás tervével és az eddigi békepolitikától merőben eltérő javaslatokkal kapcsolatosan erősen megoszlanak a vélemények Japánban. Korábban a közvélemény-kutatások szerint a többség támogatta volna az alkotmány átírását, azonban a békeklauzulához sokan nem szívesen nyúlnának. Jelenleg is gyakran találkozni Japánban demonstrációkkal: egyesek Abe politikája ellen, mások épp mellette tüntetnek. A 9. cikkely eltörlését ellenzők azzal érvelnek, hogy Abe militarista politikája ismét háborúba sodorja az országot, csakúgy, mint ahogy ez a második világháború előtt történt. Mások attól tartanak, hogy a kollektív önvédelmi jog („külső fenyegetés esetén magunkat is megvédjük és a szövetségeseinket is”) elismerésével olyan konfliktusok rendezéséhez is japán katonákat küldenének majd, melyhez semmi közük nincs (pl. az USA háborúi). Sokan pedig úgy vélik, hogy az egész alkotmány-mizéria csak arra kell Abénak, hogy megszerezze az imperialista Japán iránt nosztalgikus érzéseket tápláló szélsőjobboldali szavazók voksát.

Az alkotmánymódosítást pártolók viszont Japán megerősödését, érdekérvényesítési képességei növekedését várják a változástól. Kevésbé kiszolgáltatottnak, nagyobb biztonságban éreznék magukat a kínai, illetve észak-koreai fenyegetésekkel szemben, ha tudnák, valódi, ütőképes hadserege van országuknak. Mindezekkel szemben külföldön egyértelműen az ellenvélemények vannak többségben, legerősebben pedig Kína, Dél-Korea és a környező keleti országok bírálják az Abe-kormány politikáját.

Ez a vita tehát még koránt sem dőlt el. Azt, hogy Japán letér-e a béke politikájának ösvényéről, vagy pedig továbbra is pacifista állam marad, valószínűleg csak az elkövetkezendő évek során fogjuk megtudni.

Otakukból lesznek az újoncok?

Úgy tűnik, animével és mangával mindent jobban el lehet adni. 2013 júliusától az Önvédelmi Erők Okayama megyei irodája három mangalánnyal kezdte népszerűsíteni magát. Több ezer naptárat, képeslapot és szórólapot gyártottak, melyen a karakterek szerepeltek, a hatás pedig nem maradt el: a Jieitaiba jelentkező önkéntesek száma a kampány kezdete óta 20%-kal megnövekedett! De nem csak Okayama megyében találkozhatunk ilyesmivel: az oszakai metró kapaszkodóin is cuki egyenruhás figurákkal reklámozzák a sereget.

A Yasukuni-szentélylátogatás problémája

Ha a békepolitika, a háborúval kapcsolatos érzelmek és az alkotmánymódosítás a téma, akkor nem mehetünk el szó nélkül a Yasukuni-szentéllyel kapcsolatos botrányok mellett sem. A Yasukuni Tokió belvárosában található sintó szentély, melyet 1869-ben hozott létre a Meiji-kormány, hogy ott a császárpártiak és a sógunpártiak között zajlott Bosin-háborúban elesett császárpárti katonák lelkéért imádkozzanak. Később a japán—kínai és az orosz—japán háborúban elesett harcosoknak is itt állítottak emléket.

1952-től, Japán függetlenségének elnyerését követően bevett szokás volt, hogy a miniszterelnökök évente meglátogatják a szentélyt, 1975-ig pedig maga a császár is nyolc alkalommal járt a Yasukuniban. A napjainkban is fennálló problémát az okozta, hogy 1978-ban a szentély vezetősége úgy döntött, hogy a világháborút követő tokiói perben elítélt 14 ún. A-kategóriás háborús bűnöst is felveszi az ünneplendő személyek közé. Ettől fogva Shōwa tennō többet nem kereste fel a szentélyt, és ezt a gyakorlatot folytatja utódja, a jelenlegi császár is.

1978-tól kezdve folyamatosan feszültséget keltett, ha egy miniszterelnök látogatást tett a szentélynél. Az ide látogató kormányfők közül volt, aki azt mondta, magánszemélyként érkezett, mások pedig arra hivatkoztak, hogy nem a háborús bűnösökért, hanem a háborúkban elesett összes japán katonáért jöttek imádkozni. Újabb problémát okoz az is, hogy a háború után létrejött alkotmány élesen elkülöníti a politikát és a vallást. Így tehát ha egy miniszterelnök hivatalos személyként egy sintó szentélyben tesz látogatást, felmerül a vád, hogy alkotmányellenesen cselekszik.

2013-ban Abe miniszterelnök e téren is felborzolta a kedélyeket, hiszen decemberben hivatalos látogatást tett a Yasukuniban. Bár közleményt adott ki arról, hogy sajnálattal emlékezik a háború borzalmaira, és azért imádkozott a szentélyben, hogy ne történjen meg többé hasonló szörnyűség, a közvélemény nem nézte jó szemmel tettét; a leghangosabban pedig Kína és Dél-Korea tiltakozott.

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2014/02. számában jelent meg. Hornos Dániel: Háború és béke japán módra – Japán békepolitikája, alkotmánymódosítás és ami mögötte van, in: Mondo Magazin, 2014/02, p. 32-33.

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás