A Fuji megmászása

„Bolond, aki egyszer nem mássza meg. De az is bolond, aki kétszer megmássza.” Japán legmagasabb hegyéről, a Fujiról szól ez a mondás. Ebben a cikkben utánajárunk, milyen útvonalak vezetnek fel a hegycsúcsra, miféle nehézségekkel és veszélyekkel jár a mászás, illetve milyen gondokat okoz a megnövekedett turizmus a Fujin.

Szent hegyből turistacélpont

A Fuji ősidőktől fogva szent helynek számított, a vulkán kitörésétől tartva ugyanis az emberek istenségként tisztelték a hegyet, és szentélyeket alapítottak, hogy lenyugtassák a hegy szellemét. Nemcsak a vallások, de a művészetek számára is fontos jelentőséggel bírt a Fuji. Már a középkorban is számos műalkotáson megjelent a Fuji képe, a leghíresebb viszont talán mégis a Katsushika Hokusai által az Edo-korban készített fametszet-sorozat, A Fuji 36 látképe.

A modern korban a Fuji, mint Japán szimbóluma, a turizmus célpontjává vált. A fővárosból, Tokióból több olyan hely is könnyen elérhető tömegközlekedéssel, ahonnan megcsodálható a Fuji. Ilyen például a hegy Shizuoka megye felőli oldalán lévő Hakone, amely termálfürdőiről is híres; valamint a Yamanashi megyei oldalon található öt tó. A tavak közül a Kawaguchi- és a Yamanaka-tó a leghíresebb, ám az egyik kisebbik tó, a Motosu-tó is ismerős lehet valahonnan: az ezerjenes bankjegy hátoldalán a Fuji és a Motosu-tó látható.

2013-ban az UNESCO felvette a Világörökség listájára a Fujit, ezzel pedig megsokszorozódott a hegyet felkereső turisták száma. Minden évben rengeteg japán és külföldi látogat el a Fujihoz, s közülük egyre többen vállalkoznak arra is, hogy meghódítsák Japán legmagasabb csúcsát.

Túraútvonalak a hegycsúcsra

Aki erre vállalkozik, négy túraútvonal közül választhat. A Fuji Shizuoka és Yamanashi megye határán fekszik, a túraútvonalak közül pedig három található a shizuokai, egy pedig a yamanashi oldalon. A Yamanashi megyéből induló Yoshida-útvonal a legnépszerűbb, ugyanis egy jól felszerelt útvonalról van szó, amelynek kiindulópontja könnyen megközelíthető a fővárosból, közel van a Fuji öt tavához, ráadásul a hegynek erről az oldaláról lehet a legjobban megcsodálni a napfelkeltét. Hátránya viszont, hogy az útvonal népszerűsége miatt értelemszerűen gyakran zsúfolt. A második legnépszerűbb túraútvonal a Fujinomiya-útvonal, amely az azonos nevű városból indul. Itt található a Sengen-nagyszentély, ahol a Fujit mint istenséget tisztelik. A Fujinomiya-útvonal a négy túraútvonal közül a legrövidebb, ámde ebből adódóan a legmeredekebb is. A Yoshidához hasonlóan jól felszerelt, számos hegyi kunyhót és pihenőhelyet találhatunk itt. Ezeken kívül még két túraútvonal közül választhatunk, a Gotenba- és a Subashiri-útvonalakat azonban csak a gyakorlottabb hegymászóknak ajánlják, mivel kevésbé felszereltek, mint a másik kettő.

Mind az útvonalak az ún. „5. állomástól” indulnak. Idáig van kiépített, aszfaltozott út, amit buszokkal is meg lehet közelíteni, innentől fölfelé már a túraösvény vezet. A legtöbb túrázó napközben indul útnak az 5. állomástól, este meghúzza magát valamelyik hegyi szálláson, majd éjjel ismét útnak indul, hogy a hegycsúcsról köszönthesse a napfelkeltét. A hegyi szállások természetesen nem nyújtanak semmiféle luxust. Egy normál hostel árának két-háromszorosáért kapunk egy hálózsákot egy háromszemélyes kis fakkban egy nagy termen belül, ahol rajtunk kívül még úgy ötven ember alszik. Ezenkívül egy-két ezer jenért kaphatunk egy kis adag currys rizst is vacsorára.

A hegycsúcsra felérve, miután kiélveztük a napfelkeltét, körbesétálhatjuk a vulkán kráterét: ezt alakja miatt ohachimegurinak, vagyis a „cserép” megkerülésének nevezik japánul. Ugyan a hegy két megye határán fekszik, a hegycsúcson mégsem határozták meg a határokat, így nem találkozhatunk megyehatárt jelző táblákkal sem. A kráter körül sétálva betérhetünk a Fuji tetején lévő két szentélybe, vagy ehetünk egy kis gyorskaját a lenti ár sokszorosáért. Kipróbálhatjuk a Fujin lévő italautomatákat is, vagy legalábbis elszörnyülködhetünk az italok horribilis árain. A legtöbb turista felsétál a Fuji abszolút legmagasabb csúcsát jelentő Kengamine-fokhoz is, ahol egy emlékkő jelzi: innen magasabbra már nem tudunk menni. Továbbá egy kis postafiók is várja a turistákat a hegyen, ahol vásárolhatunk egyedi igazolást arról, hogy elértük Japán legmagasabb pontját, és küldhetünk fujis képeslapokat is szeretteinknek.

Veszélyek és problémák

A Fuji egy viszonylag könnyen megmászható hegy: a rendes túrafelszerelést leszámítva nem igényel speciális eszközöket. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy mégis csak egy 3776 méteres, magas hegyről van szó. Ennek megfelelően számos veszélyre is fel kell készülnünk.

A mászási időszak minden év július elejétől szeptember elejéig tart: ezen az időszakon kívül a hegyi kunyhók zárva tartanak, és csak különleges engedéllyel, profi hegymászók számára engedélyezett a csúcs meghódítása. De magas hegy lévén, a mászási időszakban is rendkívül változékony az időjárás a Fujin. Soha nem tudhatjuk, mikor jelenik meg egy esőfelhő, mikor jön egy villámcsapásokkal is járó vihar, ezért megfelelő esőkabát, esőálló felszerelés nélkül nem szabad útnak indulni. Mivel a hegycsúcson a legmelegebb nyári hónapokban is akár fagypont alá is csökkenhet a hőmérséklet, meleg ruházatról is gondoskodnunk kell. Tájfun vagy hasonló rendkívüli időjárási körülmények idején életveszélyes is lehet a mászás, ilyenkor okosabb dolog elhalasztani a túrát. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Fuji egy szunnyadó vulkán. Ugyan 1707-ben tört ki utoljára, ez nem azt jelenti, hogy nem törhetne ki elvileg bármikor.

A változó időjárás mellett a legnagyobb problémát a hegyi betegség okozhatja. Szervezetünk nem tud hirtelen alkalmazkodni a hegyen uralkodó alacsony légnyomáshoz, ezért fejfájással, szédüléssel, rosszulléttel járó tünetek léphetnek fel. Hogy valaki érintett lesz-e a hegyi betegségben, teljesen egyénfüggő. Van, hogy idős japán bácsikák sétálnak fel gond nélkül a csúcsra, miközben fiatal sportolók pedig kidőlnek a magassági betegségtől. A hegyi betegség elkerülése érdekében érdemes fokozatosan, sok pihenőt beiktatva meghódítani a hegyet, illetve oxigénsprayt magunknál tartani a biztonság kedvéért.

A megnövekedett turizmus számos problémát is okoz a Fujin. Értelemszerűen sok ember sok szeméttel jár. Néhány éve kampány indult arra, hogy mindenki vigye haza a szemetét, így a Fujin nem találhatunk szemeteskukákat. Emellett a mászás megkezdése előtt önkéntes alapon ezer jen környezetvédelmi hozzájárulás megfizetésére is kérik a turistákat. Az is érhető, hogy a mászás során a túrázóknak a vécére is el kell menniük. A hegyen viszont nincs szennyvízvezeték, így nagy gondot okozna a rengeteg turista által termelt szennyvíz elszállítása. Megoldásként fizetős bio-vécéket telepítettek a hegyre, melyek működtetéséhez nincs szükség vízre; a felgyülemlett, több tonnányi végterméket pedig buldózerek segítségével szállítják el.

Több órás mászás, kialvatlanság, hegyi betegség, változékony időjárás… Számos kellemetlenséggel jár, ha úgy döntünk, megmásszuk a Fujit. Megéri mindez? Szerintem mindenképp. Leírhatatlan érzés, amikor fáradtan, de büszkén csodálja az ember a napfelkeltét Japán legmagasabb pontjáról. Aki teheti, ne hagyja ki!

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2018/04. számában jelent meg. Hornos Dániel: A Fudzsi megmászása, in: Mondo Magazin, 2018/04, p. 40-41.