Börtön a zord északon – Az abashiri börtön története

Messze északon, Hokkaidō szigetén, a jégzajlásról is híres Abashiriben, ahol nem ritka télen a mínusz 20 fok alatti hőmérséklet sem, a várostól kissé távolabb áll egy híres Meiji-kori épületegyüttes, mely ha beszélni tudna, rengeteg érdekes történetet mesélne nekünk kegyetlen és rideg munkakörülményekről, kalandos szökésekről. Ez az épületegyüttes nem más, mint az abashiri börtön.

Útépítő rabok Hokkaidón

A Meiji-restaurációt követő évtizedekben a modernizálódó Japán számára komoly problémát okozott az, hogy a rengeteg politikai fogoly miatt telítődtek a börtönök. Hogy enyhítse a helyzetet, a kormány 1881-ben úgy döntött, hogy Hokkaidō szigetére vezényli azokat a foglyokat, akikre 12 évnél hosszabb börtönbüntetést róttak ki. Azon kívül, hogy ezzel igyekeztek a telített börtönök problémáján enyhíteni, ennek az intézkedésnek két további célja is volt. Az egyik cél a veszélyes bűnözők központi területektől való távoltartása, a másik pedig Hokkaidō szigetének feltárása és fejlesztése volt. Az ainu őslakosok által lakott, sok helyen sűrű, átjárhatatlan erdőségekkel borított Hokkaidō ugyanis csak a restaurációt követően került hivatalosan a japán állam fennhatósága alá, az észak felől terjeszkedő Orosz Birodalom pedig folyamatosan fenyegetést jelentett rá. Így a japán állam az ide vezényelt rabokat különféle munkákra kényszerítette. E célra 1890-ben börtönt alapítottak a sziget északi részén, az Ohotszki-tenger partján lévő Abashiriben, a büntetésüket itt töltő foglyok feladata pedig többek között az Abashiri és Asahikawa városa között futó központi főútvonal megépítése volt. Egy év alatt 160 km készült el az útból, ám a zord körülmények és a nem megfelelő ellátás következtében a munkálatok több száz fogvatartott életébe kerültek, az ő halálukról az út mentén ma is több emlékmű tanúskodik.

A fogvatartottak erőszakos munkára fogását néhány év elteltével megszüntették, de maga az abashiri börtön a főútvonal elkészülte, illetve a munkálatok beszüntetése után is tovább funkcionált. A börtön azon épületei, melyekben a rabok cellái voltak, csillag alakban helyezkedtek el, középen az őrbódéval, ami jó rálátást biztosított az őrnek mindegyik szárny folyosójára. A rabok celláit is úgy alakították ki, hogy azokból semmiképp sem legyen lehetséges megszökni. A cellák „falát” függőlegesen, kissé elferdítve felállított gerendák biztosították, amelyek között a réseken az őrök beláttak a cellákba, a rab viszont nem látott ki a folyosóra. Úgy tartották, a Hokkaidō távoli vidékén épült börtönből lehetetlen a szökés. Egy valakinek azonban mégis sikerült ez…

Shiratori Yoshie, a szabadulóművész

Shiratori Yoshie 1907-ben született Aomori megyében, s 1935-ben ítélték börtönbüntetésre egy két évvel korábban, társával közösen elkövetett rablógyilkosság miatt. Bár Shiratori azt állította, hogy az emberölést nem ő, hanem társa követte el, a rendőrség megkínozta, s beismerő vallomást kényszerített ki belőle. Mikor szóvá tette a rettenetes börtönkörülményeket, ezt kegyetlenül megtorolták rajta, ezért eldöntötte, hogy mindenáron megszökik foghelyéről. Először az aomori börtönben tartották fogva, ahol 1936-ban egy fémhuzal segítségével megszabadult bilincsétől, és elmenekült. Elfogták, és következőnek az akitai börtönbe vetették. 1942-ben egy saját készítésű kis fűrésszel szétvágta celláinak vasrácsait, és ismételten megszökött. Ezután került Abashiribe – azt hitték, innen már nem menekülhet. Tévedtek.

Shiratori az ebédre kapott miszolevest használta fel a szabaduláshoz. A miszolevest a cella ajtaján lévő kis nyílás rácsainak illesztéseire és a bilincsére köpte, hogy ezzel a vas elrozsdásodjon. Mikor már eléggé meggyengült a vas, eltávolította a bilincset és a rácsokat, majd hogy kiférjen a keskeny résen, kiakasztotta saját vállait. A cellából kijutva felmászott a tető üvegablakáig, amit fejével kitört, így kijutott a börtönből.

Két év múlva ismét elfogták, és a sapporói börtönbe vitték, ahol a cella padlózata alatt árkot ásott, és ismét megszökött. Végül 1948-ban, amikor cigarettát kért egy rendőrtől, az kedvesen viselkedett vele, ennek hatására úgy döntött, feladja magát. Shiratori 1961-ben példás magaviselettel szabadult. A japán börtönök szabadulóművészének kalandos élete később számos történetet inspirált, regények és tévéfilmek is születtek Shiratori szökéseit alapul véve.

Élet a börtön után

Joggal merülhet fel a kérdés: mit szóltak a helyi lakosok Abashiriben ahhoz, hogy közvetlen környezetükben veszélyes bűnözőket tartanak fogva. Természetesen a helyiek gyanakodással tekintettek a rabokra, a probléma pedig különösen akkor éleződött ki, amikor például császárváltáskor az uralkodó közkegyelmet gyakorolt, így sok rab hagyhatta el a börtönt. Szabadulásuk után ezek az emberek nehezen tudtak beilleszkedni a közösségbe, hiszen a helyiek nem szívesen akartak volt rabokkal együtt dolgozni, együtt élni. Itt lépett a színre Abashiri buddhista szerzetese, Teranaga Hōsen. Teranaga havonta többször is ellátogatott a börtönbe, ahol buddhista tanításokról beszélt a fogvatartottaknak. Szabadulásukat követően befogadta a börtönviselteket, ételt és munkát biztosított számukra. Azon igyekezett, hogy a szabadult rabok megbánják bűneiket, és teljes értékű polgárként legyenek képesek visszailleszkedni a társadalomba. Gyámoltjai tetteiért ő maga vállalta a felelősséget, ez pedig egyfajta garanciát jelentett a helyi lakosok számára, bár sok kritika is érte tevékenységét, főleg amikor egy-egy börtönviselt embert nem sikerült reintegrálni, és ismét bűncselekményt követett el. Teranaga emlékét Abashiriben ma az általa alapított Eisenji templom őrzi, melynek bejáratához a börtön eredeti kapuját állították fel.

Az abashiri börtön 1984-ben egy új, modern épületbe költözött, és manapság is működik: újabban arról híres, hogy a fogvatartottak által tenyésztett japán feketemarhák húsa számos díjat nyert el magas minőségének köszönhetően. A Meiji-kori börtön napjainkban börtönmúzeumként működik, és a popkultúrában való megjelenéseknek köszönhetően (lásd keretes írásunkat) évente rengeteg látogatót vonz.

Az abashiri börtön a popkultúrában

Míg a fiatalok számára a 16-17. oldalon bemutatott Golden Kamuy című manga/anime ismertette meg szélesebb körben az abashiri börtönt, az idősebb japánok számára minden bizonnyal inkább az Abashiri Bangaichi című filmsorozatból lehet ismerős. A börtön volt foglya, Itō Hajime által 1956-ban írt regényből 1965-ben készült először film a színészlegenda, Takakura Ken főszereplésével. A történet főhőse, Tachibana Shin’ichi az abashiri börtön rabja, ahol példás magaviselettel tölti büntetését. Ám mielőtt feltételesen szabadlábra bocsájtanák, tudomást szerez rabtársai szökési kísérletéről, melyben végül ő is részt vesz. A szökött rabokat a börtön kapuján kívül azonban a kegyetlen, téli Hokkaidō várja. A film nagy népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy a ’60-as, ’70-es években még 17 folytatása született.

Ugyan konkrétan az abashiri börtön nem jelenik meg benne, érdemes megemlítenünk a Mondo 2012/07. számában bemutatott RAINBOW – Nisha rokubō no shichinin című mangát/animét is, melynek írója Abashiriben is raboskodott egy ideig, s a manga megalkotása előtt írt is egy könyvet a börtönben töltött éveiről. A közvetlenül a második világháború után játszódó, a különböző bűncselekményekért a fiatalkorúak intézetébe zárt srácok életéről szóló műben az intézetben uralkodó cudar körülmények részben saját, börtönbéli tapasztalatain alapulnak.

ADATLAP

Abashiri Bangaichi (film)
Év: 1965–1972
Főszerepben: Takakura Ken
Rendezte: Ishii Teruo (az első 10 filmnél)
Hossza: 18 film

ADATLAP

Rainbow – Nisha rokubō no shichinin
Év: manga: 2003–2010, anime: 2010
Írta: Abe George
Rajzolta: Kakizaki Masasumi
Gyártó stúdió: Madhouse
Hossza (manga): 22 kötet
Hossza (anime): 26 epizód

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2020/06. számában jelent meg. Hornos Dániel: Börtön a zord északon – Az abashiri börtön története in Mondo Magazin 2020/06, p. 40-41.